1. A Kicsi már elaludt. Ma adtam neki először tápszert, ciciről leszoktató akcióképpen. Fogmosás előtt itta pohárból, és ez - ellentétben a mézessel, ami tényleg büdi kicsit - egész ízlett neki. Aztán elalváshoz csak kérte a cicit. Épp azon kezdtem közben gondolkodni, hogy mi legyen holnap, hogy variáljam a dolgokat, mikor egyszer csak befejezte a szopizást és az ágyra kezdett mutogatni. Tehát nagy meglepetésemre mégiscsak eredményesnek bizonyult a tejivás. Persze éneklés és simi az kellett azért az elalváshoz. Meg ujjszopás is. Úgy tűnik, hogy Hanguc egyelőre két kezes, ami nem annyira a bizonytalanság, mint inkább a "mindent kipróbálok, amit ti is csináltok" hozzáállás eredménye. Lehet, ha Bende nem a bal hüvelykujját szopná, én nem etetném többnyire jobb kézzel, és nem rajzolnék jobb kézzel, akkor ő is egyértelműen mindenre a bal kezét használná. Így meg mindkettőt próbálgatja. Azért szopizni a balt szereti jobban (talán, mert Benditől így látta és ezt szokta meg), viszont a bal keze tűnik ügyesebbnek pl. evésnél. Ami még jól is sülhet el, mert így esélyes, hogy amint aktívan kezdi használni a kezét, leszokik majd az ujjszopásról, bár az úgyis csak akkor van, ha álmos. Viszont köhög elalvás után. Kedden voltunk dokinál, nem látott/hallott semmit és meg is kapta Hanguc a 15 hós oltását. Ennek ellenére esténként köhög. Gondolom lehet vmi lerakódás. Gyanakodtam a kiságy matracára. Ágyneműt is cseréltem, de mikor anyánál aludtunk Pesten, akkor is köhögött, tehát nem ezen múlik. Veszek holnap egy Sinupretet. A feje is viszket még a haja alatt. Már nem annyira ragyás, de még szokta vakarni. Gyanús, hogy az izzadás miatt, dehát nem vághatom le nullás géppel, mert mégiscsak lány! Kitaláltam, hogy varrok neki kiskendőt, gumisat, hogy legyen vmi igazi csajos fejfedője, ha ezt befejezem neki is állok.
2. Apa épp meccset néz. Már agyonra tanulta magát, meg agyonra is izgulja a holnapi ACCA vizsga miatt. Csinálok neki még egy citromfüves teát, hogy jobban tudjon alunni. Én tudom, hogy nekem ilyenkor a mozgás segít, de ő mindig csak nehezen hagyja magát rábeszélni. Nem vagyunk egyformák.
3. A Nagy nyaralni van. Már negyedik napja. Nem gondoltam, hogy ennyire hiányzik majd. Az utóbbi két évben nem volt tőlem távol 1-2 napnál többet. Nagyon össze nőttünk. Pontosabban már én is hozzá nőttem. A fene érti ezt. Mire az ember kezdi megszokni, hogy 24 órás ügyeletben van a törpikék miatt, addigra kezdenek felnőni és majd egyre kevésbé igényelnek engem. Tudom, hogy így van rendjén, de úgy érzem, mindig egy lépés hátrányban vagyok, az adott helyzethez képest. Mire megszokom az egyet már kettő van. Mire megszokom a kettőt, az egyik már önállósodik... Mindig ők lesznek előnyben. Holnap felébredek, és azt látom, hogy megint csak ketten maradtunk. (És még jó, ha nem egyedül! Ebbe bele sem akarok gondolni.) Mondtam is a minap apósomnak, hogy nem kell túl nagy ház. (Mert mindig az jut az eszembe, hogy ha kirepülnek kettőnknek bőven elég 100nm. Abban is kergetőzhetünk.) Mire ő azt mondta, hogy lehetünk még többen is. Hát több minden villant át az agyamon, amit vele nem osztottam meg:
a) Én nem akarok többet szülni. Jó élmény volt mindkét szülés, de úgy veszem észre, hogy a szervezetemnek pont elég is volt ennyi. Több az egészségem rovására menne, minden igyekezetem és felvilágosult táplálkozásom ellenére. (Persze semmi sincs kőbe vésve! :))
b) Ennek folyományaként nem igazán lehetünk többen, hacsak nem fogadunk örökbe. Ez a gondolat mondjuk nem idegen tőlem, de fogalmam sincs az egész procedúráról és a vele járó egyebekről. Annyira nem foglalkoztat, hogy utánajárjak. Nincs napirenden. (Szerintem Petykónak nem is igazán tetszene, az apósomról nem is beszélve!)
c)Igen, lehetünk többen időlegesen, mikor a gyerekek akkorák lesznek, hogy haza hozzák a barátjuk/barátnőjük, de gondolom az csak időszakos lesz. Nem zárkózom el az együttélés gondolatától, de szerintem minden gyereknek szüksége van saját élettérre, legalább egy időre, hogy fel tudjon valamennyire nőni.
Úgyhogy csak annyit mondtam, hogy igaz, lehetünk még többen is. Ami alatt leginkább a c) verziót gondoltam, vagy esetleg egy-két házi bulit/partit.
Szóval Bendi nyaral Csatkán és nagyon jól érzi magát és élvezi, hogy ő a középpont (persze megosztott első helyen a dédszülőkkel ;D). " Anya, én addig akarok maradni, amíg én akarok." - mondta a telefonba. Nekünk meg veszettül hiányzik. Főképp Hangucnak, aki még nem ismeri az idő fogalmakat, meg a távolságokat. Napi min. tízszer megbeszéljük, hogy "Bente" nincs itthon, nyaralni van az Évi mamiéknál. Most legalább látszik, hogy az igazi Jolly Bende. Dehát eddig még csak fél napokat voltak távol egymástól és Hanguc nem tudja, milyen amikor nincs ott a tesó. Én egyértelműen kevés vagyok neki, főleg, így, hogy apa is mindig tanul. (H: "Api." Anya: -Apa tanul. H: "Dente." A: - Nem, nem alszik, hanem tanul. Olvas, számol... H: "Bente." A: - Bende nyaral, Évi mamiéknál.) Egyébként halálos egy csaj. Tegnap igazi gyerekhez méltóan, amíg anya igyekezett megdönteni a "leggyorsabban babért átültető ember" rekordját az udvaron, közben Hanga után rohangálva, azért neki egy óvatlan pillanatban sikerült mindkét pocsolyában tapicskolni a kis szoknyájában és a világos zöld hasított bőr cipőjében. Azután amíg a wc-n ültem, Hanga gyanús csendben nyitva találta az egyik szekrényt, amiből az őrangyalnak köszönhetően nem az üres üveg lisztesedényt vette ki, hanem a fél kiló kibontott zacskós kristálycukrot. :S Ezzel remek jól lehetett a kövön homokozni, míg anya oda nem ért. (Még szerencse, hogy előtte porszívóztam föl, így nem kellett morzsát és szöszöket válogatni a cukorból.) Tegnap míg nem figyeltem még bedobta a fürdővizébe a felmosót, a locsoló kannát és a kézmosós flakont. Ma este fürdésnél pedig a gyanús csendben (míg megcsináltam a tejcijét) belehúzta a vízbe a mosógépről a letakaró törcsit, meg a fürdőlepedőjét. Szóval, azért Bendi nélkül sem unatkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése