Várakozás.
Várakozunk, hogy jöjjön egy kis szünet. Kis fellélegzés. Mosolygós baráti arcok, forró családi ölelések. Várakozunk, hogy hátha visszatér gyermekkorunk boldog karácsonyozása. Várakozunk, hogy megteremthessünk saját gyerekeinknek azt az örömöt, amit annak idején mi éreztünk az ünnepek alkalmával. Várakozom, hogy láthassam a gyerekek szemében a boldog csillogást, mikor meglátják a karácsonyfát feldíszítve, mikor meggyújtjuk a csillagszórókat, mikor izgalommal telve énekelve várjuk, hogy csengessen az angyal, mikor kibontják az ajándékokat...mikor mégis végre leesik az az idei első hó és lehet benne turkálni.
Talán megkomolyodtam, de múlt el belőlem a gyermeki öröm a hulló hópelyhek láttán. Akarom átadni ezeket az apró örömöket, hogy ők is érezhessék a karácsony varázslatát. Hogy igazán ünnep legyen. Mindegy, hogy nekünk kerül-e valami a fa alá elég, ha látom az ő szemükben az izgalmat és csillogást. Nekem abban a pillanatban mindegy a hétköznapok rohanása, hogy mennyit kellett főzni, vagy utazni, hogy együtt lehessen az egész család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése