Itthon

Kissé elvesztem az itthoni teendőkben. (Fura, hogy ezt így kell írni. Én szívem szerint tennék egy "h"-t a két "e" közé. Dehát a Kiskacsa sem "felkete" tóban fürdik... :D).
Bende sikeresen járt egy hetet oviba és most itthon van. A héten már nem is viszem be, hétvégén úgyis családi tömeg-szülinapozás lesz.
Fontolgatom, hogy én is receptes, varrós kreatív bloggá alakítom az oldalt, mer sok ilyen van. De nekem természetes, hogy tudok főzni és családi hagyományként mindig variálok. Eddig nem fáradoztam receptírással, de mostanság muszáj volt, mert elkérték a kreálmányok receptjét. Hi-hi! Hihetetlen, hogy két gyerekkel mennyivel lassabban halad az ember, és mennyivel gyorsabban telik az idő! Nem tudom, hogy milyen lehetett anno hét-nyolc gyerek mellett?! Kb. úgy haladok itthon, hogy egy előre kettő hátra. Tennivaló mindig van. Egy hétig lazíthattam főzés terén, mert Bendi végre az oviban kajál - hú, tényleg a gasztros doki néninek is ígértem januári visszahívást!  Már többször elhatároztam, hogy listát írok az elintézendő dolgokról, hátha akkor nem térülök el annyira. Beszegtem a mei tai kötőinek a végét, már csak az alját kell, meg egy kapucnit kreállni hozzá. Ehhez nem találtam szabásmintát, se méretezést a neten. (Persze minden mást igen.) Azért megoldom valahogy. Asszem megyek is varrni, mert kivételesen csend és nyugalom van. Remélem hamarosan jelentkezem. (Semmit nem írtam és nem ÚGY írtam, amit és ahogy akartam. De már megszokhatám. Mint ahogy ezt a rohanást is, amiben élek.)