A Pom-pom véletlenül kezdődött. Egyik délutáni alvás előtt talán múlt héten elővettem a Csoda az óvodában c. mesekönyvem, és ráleltem a Lesből támadó ruhaszárító kötél c. mesére. Bende választotta persze a címek közül. És telibe talált. Hatalmasakat kacagott rajta, úgyhogy este újra kellett mesélni. Azóta odáig jutott a dolog, hogy Petyós tegnap estére letöltött másfél órányit Csukás István eme nagyszabású sorozatából és este, meg reggel is ezt néztük. Persze a Durr-bele-bumm nyert torony magasan. Hát mégiscsak fiam van!
Túl vagyunk a fiúk szülinapján. Nem tudom, hogy az ember ilyenbe hogy tud beletrafálni, de édes férjecském legalább annyira ragaszkodik a szülinapi diótortához vajas(!) krémmel (amit a nagyanyja sütött így), mint édesapa a hasonszőrű kávétortához (amit a nagyanyja sütött). Petykósnak viszont olyan szerencséje van, hogy én, mint feleség sikeresen képesvagyok ezt prezentálni neki. Ellentétben édesanyával, aki több születésnapon keresztül -még én is emlékszem, tehát min. 10-12 év - kísérletezett hiába a megfelelő kávétorta előállításával. A dolog igazából csak a krémnél bukott meg, de megunta, hogy nem sikerül és nagymaminak hagyta meg a tökéletes kávétorta-készítés lehetőségét. Sajnos ez a feladat idén már ránk hagyatékolódott. :(
Szóval a tegnapi szülinapozásra rittyentettünk Bendivel apának egy diótortát. Még a dizájnra is jutott idő! Magamban meg is állapítottam, hogy eddig ezzel nem nagyon törődtem, pedig már a 6. házassági évfordulónk lesz idén.
Vitrázs legközelebb, mert a Kicsi felébredt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése