Nehezemre esett még mindig havas képet betenni háttérképnek, de ez a mostani jól tükrözi az időjárást, hát marad.
Minden alkalommal gyermeki rajongással és örömmel tölt el a hóesést nézni. Minden alkalommal, de úgy vettem észre, hogy mostanában kicsit csökkent a lelkesedésem. Nehezemre esik örülni felhőtlenül a hó esésnek, mert már alig várom a jó időt, hogy végre neki kezdhessek a kertészkedésnek. Addig persze vennünk kéne itthonra virágföldet, hogy tudjak palántázni. Az is jó lenne már. Túl vagyunk a két fiú szülinapján (Bendi, Peti), Hangáé majd egy hónap múlva. Épp jókor, mert akkor még nincs se zh. se beadandó, ami elvonná a figyelmem. Sikerült Petykósnak szülinapjára viszonylag használható dobozgitárt eszkábálnom a szűkös időmennyiségem ellenére. Kicsit azért büszke vagyok magamra. :) Néha ez is kell!
És persze élveztem míg csináltam. Végre megint barkácsolhattam. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha hangszert (vagy vmi olyasmit) is készítek. Soha nem is volt célom. Csak a férjecskémnek...
Na, ezt a bejegyzést jól félbehagytam. Már így is marad. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése