Hányás-hasmenés kontra advent

Megígértem az oviban, hogy csinálok mézeskalácsból ádventi "koszorút". Meg itthonra is azt akartam, meg az apósomnak is vmi méheset. Ha már egyszer méhész, igazán dukál neki egy ilyen adventi koszorú. Na szerdára (11. 23.) begyúrtam a kétféle (barna, fehér) tésztát, gondoltam, hogy míg a gyerekek délután alszanak, addig végzek is mindennel. Hát nem így lett. A tészta megint elég rossz állagúra sikerült. Talán a liszt miatt, de már nem tudom... Alig tudtam kinyújtani. Mire végre sikerült a kicsi felébredt. :( Mindegy - gondoltam - akkor kiültetem az etetőszékébe, amíg befejezem.  Hát az egész művelet jóval tovább tartott, mint gondoltam, már a nagy is rég felkelt, mire minden kisült. Sőt, azt hiszem, hogy talán Petykós is hazaért. Azért a gyerekek egész jól tűrték, hogy anya alkot. és a "koszorúk" is viszonylag jók lettek. (lsd. képeket az előző bejegyzésben) De csak kettő készült: ovis és méhes. Itthonra nem. Meg díszek, amik még irókázásra várnak, vagy evésre, és a hűtőben hetel a kevés maradék tészta. Egyelőre elment a kedvem a mézes készítéstől.
Bende este már nem is vacsizott. Aztán nyolckor hányt először - persze csak folyadékot, hiszen semmi nem volt a pocakjában. A gyerekorvosunk honlapján még régebben olvastam, hogy mire kell ilyenkor figyelni. 1-2 kortyonként itattuk csak vele a vizet, de így is hajnal 3-kor kb. hatodjára hányt, úgyhogy jobbnak láttam kihívni az ügyeletet. Szegény kapott szurit hányás ellen+algópirint. Nagyon hősiesen tűrte, iugazán büszke vagyok rá. Meg azért magunkra is, mert a sok hányás ellenére sem volt kiszáradva, tehát ez az "egyszerre csak egy kortyot" bejött. Persze másnap sorállás a dokinál... Viszont azóta sem hányt. Kicsit folyik az orra, de semmi egyéb. Aztán péntek estére már nekem is émelygett a gyomrom. Éjjel kettőkor sikerült is kipakolni mindent, de meg is könnyebbültem. Én is kortyonként ittam csak. Nálam még azért is érdekes a dolog, mert még szoptatok napi kb. 5-6-szor, de legalább Hanga megkapta az ellenanyagot. Remélem ezzel a hányós bulit átvészeltük. Tegnap elég sokat feküdtem, fájt mindenem. Ma már kicsit jobb a helyzet. Ebéd után rám is tört az adventi koszorú készítési láz. Bendikém úgy szereti ezeket a dolgokat! Szedegette ki a díszeket a dobozból: "Nézd anya, Mikulás! Ez miből van? Nézd de szép gömbök! Ez miből van? Ezt nekem adod? .... Anya, felakasztottam a szarvast a kilincsemre, hogy ha jöttök be tudjatok csengetni! Jó?"
Alig sikerült ágyba parancsolni. "Anya, meggyújtjuk a kis házat?" "Rendben, meggyújtjuk, de utána mész aludni." Na ez bevált. Így míg alszik, sikerült egy koszorút kreálnom az itthoni szárított narancs, fahéj, toboz, szalag és egy-két dísz segítségével. Kicsit minimalista, meg nincs rajta téli zöld, de a miénk. Nekem tetszik. És legalább nem hullik le a tűlevél róla. A kis ház egy fenyőgyertya meg egy mikulás egy téli táj alkotóelemei egy tányéron. Még lehet, hogy kerül rá más is, meg cukordara hó gyanánt - csak félő, hogy azt valaki kieszegeti majd a tálból.

Ímhol ni! Nem volt kedvem a fényképezőt előszedni így ez egy rossz minőségű telefonos fotó.
Mindenkinek békés, boldog várakozást kívánok!