Már megint fél egy. Persze bealudtam Hanga mellett. Mindig ez van. "Na, mindjár elalszik és megyek ki..." Általában ez az utolsó gondolat, amire emlékszem, aztán meg felébredek, hogy jól elaludtam. Ma tizenegyig. Mióta "Ökomamázok" minimum fél óra, mire végignézem a maileket és törlöm, ami nem fontos, hogy ne keveredjek el bennük. Így sem egyszerű a helyzet. Holnap csinálok egy táblázatot a beadandókról is, mert lassan a fejemre nőnek.
Bejelölt az "Arcoskodón" a Népi Mesterségek és Művészetek Szakiskolája. Megnéztem az idén végzettek famunkáit... és vágyódom. Úgy érezném a fát a kezem alatt, meg a kést, meg a fa illatát, meg a forgácsét, még a kés élezés, gyalugép, fűrészelés hangja is hiányzik, sőt a csontvágás szaga is (fogfúrás szindróma)! Úúúúúúúgy csinálnám megint, előröl az egészet! Azt hiszem ez lehet szeretni valamit. Bár az egyetemet is szerettem, de azt nem csinálnám még egyszer végig. Ezt igen. Talán a társaság miatt is. Meg hogy nem voltak fölös, muszáj de értelmetlen dolgok. Mindegy. Ki kell várnunk (a faragásnak és nekem, meg a fáknak) a sorunkat.
Hanguc rohamosan fejlődik. Mindent utánoz, de leginkább Bendit. Nem szoktam káromkodni, a max a "basszus!" Ezt Bendikém is alkalmazta már párszor: Ó, basszus! Már nem tudom, hogy mire, mert nem számottevő. Viszont Hanga is meghallhatta akkor és jól meg is jegyezte. Azóta minden adódó helyzetben alkalmazza és JÓL! Pl. ma ráült a lufira, ami végül kidurrant alatta mire ő:" Ó, basszusz!" Vagy tegnap elesett séta közben: " Ó, basszusz!" Szóval mostanság ez megy. Másfél éves! Simán többnek nézhetik. Mond, magyaráz mindent, főleg, ha jó kedve van. És énekelget saját kreálmányokat. "Nem_a-kajtam. A-ka-jom_a-ka-jom_a-ka-jom...", meg dalokat is: "tom-bi-tá-ja jöf-jöf-jöf", "bo-ci bo-ci taaa-ta". És simán tudja a különbséget kérek és akarok között. És megérti, hogy ha nem fogja a kezem az utcá/lépcsőn, akkor haza megyünk. Ha nem adom a ropit, mert nem figyelek a kocsiban, hogy szól, akkor:" Ké-jek jo-pi!", mert gondolja, hogy azzal volt baj, ahogy mondta. Minden alkalommal ledöbbenek, hogy milyen más, mint Bende volt, mennyivel többet tud, mert nő és mert teljesen más természetű. Jegyzi meg a bölcsis társai nevét - Bendi még most sem tudja csak a csoporttársai töredékének nevét. És mindig tudja, hogy mit AKAR. De csak hadd akarjon, csak tudja, hogy amit akar, azt van, hogy kérni kell.
Bendi közel sem akar ennyire, de ő is akar. És magyaráz folyton. Olyan választékosan, hogy az csak nekünk természetes, más hüledezik rajta. És minden új információt megjegyez mindenről, kombinál, kitalál mióta csak fogni tud. Csak a legritkább esetben használja a dolgokat - főként játékokat, szerszámokat - a rendeltetésük szerint, mindig mást talál ki az eredeti funkció helyett. Hatalmas képzelőerővel és kreativitással van megáldva. Olyan mint egy szórakozott professzor, mindig ábrándozik valamin.
Imádom Őket! (A férjecskémmel egyetemben, aki a harmadik gyerek itthon. :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése