Örkény után szabadon

Arra a megállapításra jutottam, hogy nekem is követnem kéne Örkény István példáját és egyperceseket (vagy ötperceseket? :)) kéne naponta írnom - csak nem novellából. Így talán könnyebb lenne szinten tartani a blogot. Na nem mintha a férjemen kívül bárki számon kérné rajtam, hogy miért nem írok már egy hónapja. De így az Ökomama suli beindulásával mindig érik az embert újabb és újabb impulzusok. A szervezők részéről sajnos negatív: lehet a korábban tanult tárgyakból felmentést kérni, de kis utánakérdezéssel kiderült, hogy 1. a felmentés csak a tanórák látogatására vonatkozik, a vizsgázásra nem; 2.ha felmentést kérek, nem hogy nem kötelező bejárni, hanem inkább kötelező nem bejárni! Máig nem látom be, hogy ennek mi az értelme. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha azt mondják, hogy a tematika miatt a nyelvet kivéve nem lehet felmentést kérni és punktum. Így ez most elég szarul jött ki, főleg hogy ha nem kérdezek rá, akkor félévkor derül ki, hogy pl. a 10 beütemezett vizsgán kívül van még 5 amire nem készültem és időpontom sincs, de kötelező? Na ezt ma jól kitárgyaltuk sorstársaimmal (ti. a többi kismamával aki még erre a képzésre jár), így legalább tudom, hogy nincs üldözési mániám, viszont a keserű szájíz megmaradt.
Ma megtudtuk 3 tárgynak is a vizsgafeladatát, és azért nem lesz olyan vészes ez a dolog. Ha az ember folyamatosan csinálgatja a kiadott vizsga-házikat (ezekre kapunk legtöbb tárgyból jegyet és nem vizsgáztatás lesz), akkor talán simán lehet venni az akadályokat még több gyerek mellett is. (Azért ne igyunk előre a medve bőrére. Főleg mert a pótvizsgáért fizetni kell és gondolom ez plusz bevétel lehet az egyetemnek...De rossz májú vagyok! - vagy gyakorlatias?) A mérleg mégis pozitív, mert eddig tetszettek az órák, és gyerekek nélkül kikapcsolódom heti kétszer. (Akit érdekel, hogy milyen képzésre járok: http://www.mkk.szie.hu/erdeklodoknek/okomama-projekt
http://nagycsaladban.blogspot.hu/2012/06/okomama-leszek.html )
Valamelyik nap morfondírozgattam és kicsit megvilágosodtam némileg. Azt illetően, hogy azért én biztos nem tartozom az átlaghoz - bár bizonyos időszakaiban az ember szeretne inkább átlagos lenni. Eleinte életünk hajnalán fel sem tűnik, hogy nem a mi gondolkodásunk a normális, mert az ember saját magából indul ki többnyire. Nem gondolok nagy dolgokra csak ilyesmire, hogy én világ életemben szerettem iskolába járni. Emlékszem, hogy talán első vagy második utáni nyáron a júli 5-ei névnapomon már kérdeztem, hogy meddig tart még a nyári szünet és mikor kezdődik már az iskola. (Ez normális?) Azóta is imádom az iskolába járást. (Ez alól talán a gimi volt csak kivétel.) Új könyvek illata, új tanszerek, írószerek stb. Hmmm. Imádok papírboltba járni, rá kellett jönnöm. Aztán ott van pl. hogy bár ma már ez nem teljesen ül, de gyereknek nem szerettem az édességet, csokoládét. 1-2 kivételtől eltekintve (mint zselécukor, francia drazsé, mogyorókrémes töltelékes csokik, olvadórágó, téli fagyi) a télapózsák tartalmát végül addig őrizgettem mindig, hogy húsvétkor aztán odaadtam a bátyámnak/húgomnak, a húsvéti csokitojásokat meg télapókor. A téli fagyit pl. jobban szerettem, mint az igazit. Ez asszem most is így van. (Ez normális?) És ha ettem bármilyen édeset muszáj volt utána legalább egy falat sósat pl. kenyeret ennem, másként nem bírtam. Úgy emlékszem ez a gyümölcsöknél is így volt néhol. (Ez normális? :D) Viszont mióta eszemet tudom szeretem a sört. Pedig állítólag azt a legtöbb ember kezdetben nem szeretetből issza, mert keserű. Na nekem ilyen nem volt. Én mindig szerettem. Először csak a habját, aztán azt a pár kortyot, aztán a pár üveggel is! ;)
Szóval ezeket végig gondolva ráébredtem, hogy ha lenne is törekvésem "normális"(?), átlagos emberré válni, valószínűleg akkor sem sikerülhetne. Ámen. (Kicsit több lett, mint 1 perc...pár nap előre letudva! :)))