Nem tudom, hogy lehetne elmondani, megértetni, valahogy szeretettel rávilágítani, hogy mi az, ami igazán számít. Hogy mik azok az élmények, amit nem szabadna elszalasztani. Mi marad meg igazán az együtt töltött időkből. Mi fontos nekem és mi a másiknak. Van-e határa annak, hogy egy másik érdekében mennyire változom, alakítok magamon? Van-e értelme ennek az egésznek, hiszen minden és mindenki egy, és nincs is másik igazán. 

El tudok-e jutni abba az állapotba, hogy igazán átérezzem az igényeit, a gondolatait, az ő érzéseit. El tudom-e fogadni azokat a szokásait, cselekvéseit, mozdulatait is, ami nekem tükröt tart és ezért zavar, idegesít, irritál? Észre veszem-e ezt? Tudok és akarok-e magamon, a reakcióimon változtatni? Képes vagyok-e megfigyelni magam, és kilépni a megszokásaim medréből?

Van-e bátorságom magamon, a megítéléseimen, a gondolkodás módomon változtatni?

Hogy lehet annak tudását átadni, hogy azok a dolgok, amik ma olyan NAAAGY problémának számítanak számomra, vagy számára, vagy mindkettőnknek, mennyire jelentéktelennek tűnnek majd évek múlva.

Hogy nem lehet lemaradni semmiről. Hogy fontosabb a pillanatot megélni, mint elvégezni még valami fontos munkát. 

Hogy fontosabb kevesebb információt beengedni, mit minden platformon ott lenni és le nem maradni semmiről.

Hogy manapság a mondás inkább így érvényes: A kevesebb sokszor több.

Kevesebb hírek. Kevesebb inger. Kevesebb  világháló. Kevesebb cukor. Kevesebb streetfood. Kevesebb zaj. Kevesebb ember. Kevesebb festék. Kevesebb méreg. Kevesebb stressz. Kevesebb harag, diszkrimináció, gyűlölet...

Hogy lehetne elmondani, hogy nincs rossz út. 

Hogy ha magunkkal rendben vagyunk, akkor igazából bárkit el tudunk fogadni. 

Hogy ami az elején szekszepil, később idegesítő szokásnak tűnhet, de igazából történhet fodítva is. Hogy a másik zavaró szokása a "védjegyévé" válik, és már azzal együtt szeretjük, mert attól is az aki. Aki mellettünk állt szülés közben, aki kitartott velünk minden nehézségben is, aki engedte, hogy hibázzunk és tanuljunk belőle, és velünk volt akkor is, amikor úgy éreztük, hogy minden darabokra hullott és értelmezhetetlenné vált.

Hogy lehet elmondani, hogy a nehézségek az életünkben, amiken közösen átjutunk, vagy átvergődünk, vagy csak átsodródunk, ezek sokkal fontosabbak és sokkal nagyobb összetartó erőt jelentenek, mint a boldog pillanatok?

Hogy bármennyire igyekszik az ember szülőként, bármilyen tudatos, nem tudja megelőzni a gyermeki sérüléseket. Mert az egy olyan aprócska dologból is fakadhat, amit mi észre sem veszünk. Egyszerűen nem tulajdonítunk neki jelentőséséget. És igazából ez, nem is a feladatunk.

Hogy lehet elérni, hogy elfogadjuk, hogy a szüleink közel sem tökéletesek. És ők is esendő emberek. 

Hogy ne dőljünk be minden szlogennek. Mert nem igaz, hogy bármi lehet belőlünk, ép elég, ha azzá válunk, amire születtünk!

...

"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."

Karantén...2020.04.02.

Azon gondolkodom, hogy lesz-e, lehet-e bármi jelentősége, hogy feljegyzéseket készítek a mostani helyzetről.
Nem tudom, hogy láthatta-e ezt az egész vírus sztorit előre, vagy csak valaki útjára eresztette lesz, ami lesz alapon. Nem hiszem, hogy élő ember rendelkezik akkora tudással, hogy képes lenne ennek az egész világra kiterjedő vírusos járványnak a hosszutávú következményeit az élet minden területére kiterjedően előrevetíteni.
Mint egy lavina, ami egy hópihe elmozdulásából indul ki sodor magával a járvány és a miatta kialakult/kialakított körülmények mindent és mindenkit.
Minden, ami eddig az életünk megszokáson alapuló kis mindennepjait adta egy pillanat alatt felborul, fejre állt: az iskolaidő és iskolába járás, a tanórák és tanítás, a munkába járás és dolgozás, a sportolás, a kikapcsolódási lehetőségek helye és módja, az étekezés, a vásárlás, a kapcsolattartás... Ha föl akarnám a teljes listát soroni, akkor csak annyit kéne írnom, hogy minden. Minden, ami eddig a napjainkat, életünket, ünnepnapjainkat bármilyen tevékenységünket jelentette, már nem olyan, mint három héttel ezelőttig évtizedeken keresztül volt.
A gyerekek itthonról tanulnak mindent. Nemcsak az alap tantárgyakat, de a zenélést, sportolást is, amennyire ez lehetséges. Mi felnőttek is itthonról dolgozunk, mert megtehetjük. Az egészségügyi dolgozók, bolti és konyhai dolgozók viszont egyre nagyobb igényeket igyekeznek kielégíteni megnövekedett munkaidejük alatt. Nagy elismerés és hála mindannyiuknak ezekért az erőfeszítésekért.
A délelőtt Petinek munkával, a gyerekeknek tanulással, nekem tanítással, házimunkával és ha marad szabadkapacitás akkor munkával is telik, de a munkahelyi ügyintézés java ebéd utnra marad.
Vásárolni 2-3-4 naponta megyünk. Listát írunk a szükséges dolgokról, hogy mindent be lehessen egyszerre szerezni. Azután a következő bevásárlásig megint listát vezetünk. Igyekszünk minden nap elég időt tölteni a szabadban. Ebből a szempontból üdvös, hogy tavasz van és folyamatosan melegszik az idő.

2019.

Mindig sajnálom az időt, hogy elővegyem ezt az oldalt és kiírjam magamból ismét, ami belül feszít, vagy csak foglalkoztat, vagy azokat a dolgokat, amikre idő közben ráeszméltem. Mert akkor ott, abban a pillanatban, nincs lehetőségem rá, azután meg már úgy érzem, hogy nem is olyan fontos. Pedig igenis az!
Legnagyobb feladatunk az életben megfejteni magunkat. A saját lelkünket, a saját gondolatainkat, a saját cselekedeteink indítékait. A társadalom mégis inkább arra opcionál, hogy alkoss véleményt másokról, hogy foglalkozz mások dolgaival, akár olyanokéval is akik nincsenek életedre semmilyen hatással és te sem rendelkezhetsz fölöttük semmi befolyással. Elég téves megközelítés.

"Köteleket vontam toronytól toronyigfüzéreket ablaktól ablakigarany láncokat csillagtól csillagigés táncolok."

Mindig megújulni. Mindig újra kezdeni, a sárból felállva észrevenni, hogy ami rád ragadt, az nem piszok, hanem virágszirom, meg színes őszi falevél.
Észrevenni azokat a pici, apró jeleket. Hálát adni mindenünkért, amink van.
Mindig új megoldásokat keresni. Meghagyni a lehetőségét annak, hogy meglássam, még ezer más irányba és más úton is elindulhatok. És közben tudni azt, hogy bármerre is megyek, minden út ugyanoda visz: a boldogságom felé.
Hogy nem kell mindig, minden lehetőséget megragadni, mert van, amikor időre és nyugalomra van szükségünk. És igen, szükség van minden érzésünkre ahhoz, hogy igazán megismerhessük és megélhessünk önmagunkat.
A csendben, távolabb a rohanástól, végre meghallom tisztán magamat.

Változás=élet=változás...

Néha azt gondolom, hogy könnyebb volt tudatlanul és egy aprócska ideig, vagy csak egy-egy pillanatra jó lenne tudatlannak lenni. Persze közben tudatlanul mindig a megismerést szomjazzuk.
Igen, a tudás hatalom. Hatalom és felelősség.
Istenem! Minden szónak és jelentésnek új értelme van. És nehéz ugyanúgy létezni, és használni ugyanazokat a szavakat, mert emlékszem, hogy fél-egy éve is ezeket használtam, csak akkor még sokkal kevesebbet jelentettek. És most kimondom őket, de nem tudom a többlet jelentést beléjük sűríteni, és sokszor elszomorodom, mert érzem, hogy a másiknak a szavak talán ugyanolyanok maradtak kb. ugyanannyi jelentéstartalommal, mint voltak.
Már nem én vagyok, aki vagyok. Legalábbis nem az, aki egy-másfél éve voltam. Persze mindig is változunk, de az elmúlt másfél évben sokkal több lehetőséget adtam Önmagamnak is a fejlődésre - annak ellenére, hogy tudatosan nem így terveztem -, hogy Én sokat változtam.
Most így, ezzel a megváltozott magammal mindent figyelek - leginkább magamat, a döntéseimet, az érzelmeimet, a viselkedéseimet. És másként is közlöm ezeket. Persze sok esetben nem értem az érzelmeim okát, de valahogy nem érzem annyira magaménak. Ezt érzem, de ez nem én vagyok.
A legnehezebb dolog azt eldöntenem, hogy mi az az észrevétel, amit megoszthatok másokkal, (megértik-e? hasznukra válik-e? kell-e tudniuk?) és mi az amivel fölösleges másokat terhelni.
Én nem tudom, hogy mikor lesz a következő elvonulás. Talán májusban. Hát én most pont olyan állapotban vagyok, mint elvonulás előtt kb.1-2 héttel.
Valami változik, valami készülődik, valami tör elő belőlem. Valahol a szálak megint összeértek és lök előre az energia. Valahogy megint jobban meghallok mindent. Olyan, mintha a hurrikán hatósugarába kerültem volna és kezdene behúzni, felkapni, hogy aztán a tölcsér közepén utazhassak vele a békességben.
Ha már megtapasztaltam a szabadságot, nehéz felvenni újra a láncokat.
Olyan jó, hogy mindenkinek más az útja, de már látom, hogy mind egy irányba megyünk! (Mint az éjjeli rovarok a lámpa fényére... :) )

KUTYÁK ;)

Valami körbeért. Ismét kezdenek visszatérni az életembe a kutyák. Már nem tudom, hogy hogy kezdődött újra, de egyszer csak ráébredtem, hogy végre lehet saját kutyám és azóta tart az őrület. (Férjecském a megmondhatója :) )
Tinédzserként még ábrándoztam, h milyen különleges fajtatiszta kutyám lesz majd. Most, hogy itt a lehetőség, olyan természetes, hogy nem veszünk, hanem örökbe fogadunk. A tacsiktól indultunk, mert a gyerekek ezt találták ki. Ezért nézegettem a fajtamentős oldalt, de nekem nem szimpi, hogy csak benti tartással lehet örökbefogadni őket. Nekünk volt tacsink. Az első kutyánk az volt és udvaron lakott. Most biztos megkövez a tacskóimádók társadalma. Igazából így visszagondolva télen be lehetett volna engedni az előszobába, de akkor még más idők jártak, főleg falun! És Tücsi jól el volt kinn. Ha hideg volt, akkor a szalmabálába beforta magát. És jóban volt a macskákkal, azok ráültek és melegítették. Soha nem fázott meg, hatalmas mozgásigénye volt, kilómétereket kirándult velünk... Meg sokszor nélkülünk is. Most megint lehet megbotránkozni. A tacskó kotorék. Hatalmas telkünk volt, de ez is kicsinek bizonyult olykor. S mivel nem volt végig lebetonozva a kerítés lábazata, mindig talált helyet, ahol egy kijáratot lehetett kaparni, persze Füles (németjuhász keverék) is vele ment. Mindenki tudta, hogy kié a két kutya (Csatka 225fős zsákfalu) és mindig hazajöttek. Egy alkalmat leszámítva, mikoris Fülest rossz indulatból, valaki megfogta és lelőtte - ahelyett, hogy szólt volna, zárjuk be. :(
Mikor ismerősöknek mondtam, hogy örökbe fogadunk menhelyről kutyát, azt mondták, hogy bátor vagyok, mert honnan tudom, hogy milyen volt korábbi élete és nehogy szerencsétlen balesetet szenvedjenek a gyerekek.
Ha végig gondolom nekünk kettő kivételével minden kutyánk örökbe fogadott volt. (A kettő, amelyik nem, azok meg az örökbefogadottak kölyke. Családban marad :) ) Tücsi és Füles is. Kormos a nagyszüleim fekete belgajuhásza. Füles a fekete staff keverék szuka, Maci az ónémetjuhász szuka, aki még a sünt is kibújtatta tüskés bundájából egész addig, míg egyszer mérgemben, tehetetlenségemben két kézzel fölemeltem a bőrénél fogva és kicsit megráztam (mint az anyakutya a kölykét). Na ekkor eljutott hozzá az üzenet. Attól kezve, ha sünit talált odatette a lábam elé a tüskés gombócot, és nem bántotta. :) Bogár, a puli. Aki bebizonyította, hogy nem csak a gazda választja a kutyát, hanem fordítva is igaz. Hívtam, odajött, de nem akartam haza vinni, mert kutyánk már volt otthon, kerítés viszont nem. Egy ismerős kérte, hogy mégis vigyem haza és ő majd érte megy, mert neki nem állt meg. Hát azt az értetlen, szemrehányó tekintetet, mikor porázra fogtam és odaadtam az általa utált embernek... Az ember elvitte magával, bezárta a házba, hogy majd megszokja a helyét oszt jól van, mire Bogár kiugrott az ablakon és visszajött hozzánk. Nagyon szemrehányóan nézett, teljesen érthető módon.
A kutyák mindig fontos részei voltak az életemnek. Mióta eszemet tudom, imádom őket. Állítólag Komáromban az utcában az összes kutyát végig simogattam kerítésen keresztül. Arra már emlékszem, hogy Teri néniéknél, ahova tejért jártam, az összes állat mellett mindig megsimogattam a Bundi kutyát is, akihez senki nem mert nyúlni. Sose bántott. Sose bántottak. Ismerem őket. Nem tartom magam bátornak, inkább megfontoltnak, mert nem merek beválalni egy kölyök kutyát, inkább egy fiatal felnőttet. Mert dolgozunk napközben, gyerekek iskolában/óvodában, nincs otthon senki. Egy kis kutya ezt nehezen viseli szerintem még udvaron is. Meg kényelmes is vagyok, mert nincs kedvem szétrágott cipőkhöz, lekapart ajtókhoz és emiatti vitákhoz. És a gyerekeknek is tanulni kell a kutyával való bánást. Bendi tartózkodó, lassan oszt bizalmat, neki nem jó a szeleburdi, hebrencs, "lábadról ledöntelek, úgy szeretlek" kutya. Hanga szeleburdi, figyelmetlen. Neki megértő kutya kell, aki elnézi és nem veszi zokon, ha néha a lábára lép, vagy átesik rajta, de azt se ha vadul megöleli, mert olyan is lesz biztos. Már választottam. Úgy érzem Lotti jó választás. Alig várom, hogy nálunk lehessen, de még előtte hátra van egy költözés annak minden nyűgével. És meg kell csinálni a kutyabejárót, meg a kerítést is rendesen. Kitartás Lotti!

Lebegés

Lebegés

Ég és Föld között
az a picinyke rés
már nem köt semmi
de föl még nem érsz;

az a pillanat
a szabad lebegés
hulló falevél
szikra-repülés

kihullott toll
szálló hópihe
szél szárnyán bóbita
égő fahasáb füstje-illata

pára a rétfölött
ködfátyol illanó
vágta két patanyom között
ha érzed, repül a ló

egy parány, egy villanás
villám, míg fénye él
buborék boldogság
súlytalan lebegés.

Sport

Nálunk gyermekként nem volt kérdéses, hogy sportolunk-e valamit. Pedig akkoriban nem volt divat gyermeket különórára, edzésre járatni. Mióta az eszemet tudom, szüleimmel sokat kirándultunk hétvégente a falunkat környező erdőkön-mezőkön. Meg a kert oldalában volt a focipálya és lány létemre én is sokszor jártam át focizni. Bátyám ment, nem volt kérdés, hogy menjek-e. Édesapámnak tájfutás a hobbija. Vannak emlékeim, hogy néha mentünk vele futni. Egy gyerek annyit bír, amennyit megkövetelnek tőle. Alsó tagozatban csak focizni vagy sakkozni tudtunk járni, de  fölsőben már lehetett kézi labdázni. Szerettem. Aztán az élet úgy hozta, hogy két évet szertornáztam, meg voltam futó versenyen, atlétikán is, de jártam gerinctornára is, mert kellett - na az egyáltalán nem elégítette ki a mozgásigényem... Akkor még a csapatsportok az iskolákban könnyebben elérhetőek voltak, és eszembe sem jutott, meg kedvem sem lett volna, idegen helyre járni önvédelmi sport tanulásért. A gimiben kéziztem, azután kosaraztam is, mert kosár edzés rendszeresen volt, utolsó évben meg röplabdáztam. Közben én is elkezdetem futni járni az erdőbe. Hol kutyákkal, hol csak magamban. Szóval belém ivódott, hogy mozogni, sportolni kell.
Bendi lassan hat éves. Egyelőre úgy néz ki, hogy a gömbérzékét inkább édesanyámtól örökölte, mint tőlem. :) Viszont azt is látom, hogy
1. az oviban abszolút nem mozgatják le őket. Szerintem még a heti egy torna sincs mindig megtartva, és az udvarra is igen ritkán jutnak ki.
2. Bendi sikeresen türelmetlen, hamar dühbe gurulós, könnyen elkeseredős természetet örökölt, ami néhol önbizalom hiánnyal, meg "mindenki hibás csak én nem" hozzáállással is párosul.
Eddig azt gondoltam, hogy ráér majd ha iskolába jár elkezdeni a sportolást, de most úgy döntöttem, hogy igenis januártól el kell kezdeni sportolni járni vele. A lábának, a gerincének, a szemének is jót tenne szerintem. A fentiek alapján valamilyen küzdősport mellett voksolunk Petivel - bár Bendi a focizást választotta ma, mikor kérdeztem, de az szerintem kapásból kudarc lenne, mert nulláról indul és kiközösítheti a csapat. Az az akaraterejét, türelmét, tisztelet tudását, kitartását szóval a jellemét is megfelelően formálná szerintem. Sajna itt Aszódon két karate klubbal ki is fúj a küzdőspotok sora. Az egyik elsőre nem volt szimpi. A másik meg nem tudom, hogy gyerekek számára is nyitott-e. Főleg, hogy ha Bendit viszem, addig Hangával is kéne valamit kezdeni. Ha ez nem jön össze, akkor marad Gödöllő. Ott van aikido, karate, kung fu, vagy lehetne még vívás - az nekem nem szimpi -, úszás - az Bendinek és nekem sem jön be, thai box, thakewondo.
Jövő héten igyekszem eldönteni a dolgot. Felhívom az aszódi senseit, akár meg is nézhetjük az edzést, aztán ha nem nyert, akkor a gödöllőieket telefonálom végig. Egy gond van csak még, hogy szerdánként nekem kézi edzésem van elvileg, de lehet hogy arról így le kell mondanom és harcművészetre váltani...

Sas(sy)-szem

Emlékszem, hogy a férjecskémet még nem is ismertem, a gyerekek gondolata még nem is kerülgetett, akkor hallottam egy rádióriportot egy hölggyel talán a Kossuthon. Fogalmam sincs, hogy ki volt, csak az ragadt meg bennem nagyon, hogy mesélte gyermekként költözött ki a családjával (ha jól emlékszem) valahova Oroszországba. Akkor erős szemüveget hordott. És az iskolában minden reggelt szemtornával kezdtek és ettől megjavult a látása.
Mikor Bendinél először derült ki, hogy nem lát jól távolra, mindjárt ez jutott eszembe. Lehet, hogy sokan megköveznek, de szerintem a szem izmai is hasonló elven működnek, mint más izmaink. Ha nem használjuk ellanyhul, ellustul, ha tornáztatjuk, tréningezzük erős lesz és jól működik. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy egy majd hatéves gyerek távollátását csak szemüveggel lehet helyrehozni. Az ugyanolyan tüneti kezelés, mint a fájdalomcsillapító fejfájásra vagy hasfájásra. Sikerült találnom olyan szemorvost, aki hasonlóan gondolkodik - Dr. Ungváry Lilla

www.szemlelek.hu

Január 13-án megyünk hozzá. Kíváncsian várom, hogy mit mond majd. Meggyőződésem, hogy Bendi gyenge távollátásának egyik oka, hogy sok időt tölt zárt térben, ahol nincs szükség messzire nézni. Az ovónői a hidegidő beálltával hetekig nem viszik ki őket, mégcsak az udvarra sem. :( Pedig már mindenki betöltötte minimum a négy évet a csoportban, tehát fel tud öltözni szinte teljesen egyedül. A gyerekek szaladgálnak az udvaron, ők biztos nem fáznának, vagy lehetne velük sétálni is. Mi anno sokat voltunk hosszú sétákon az oviban, pedig az egy kisfalu volt és mindenki családiházban lakott, tehát kint lehetett szabad levegőn eleget. Itt meg beszorulunk a négy fal közé a lakásban és itthon sem kell távolra néznie. Most már akár este is megyünk sétálni hétvégén, hétközben meg szinte minden nap gyalog megyek föl értük, csakhogy hazáig legalább levegőzzenek. Hanga bölcsis csoportját csak nagyon csúnya időben nem viszik ki a gondozónők, pedig ott még szinte mindenkit külön föl kell öltöztetni.
Igyekszem a TV nézést is minimálisra csökkenteni, felváltani meseolvasással, de azért igénylik a TV-zést. Szerintem az a napi összesen 1 vagy max 2 óra nem hiszem, hogy sok. Majd a doki néni remélem ezt is megmondja.
Ez az oldal segített orvost találni:
http://www.szemtorna.hu/indexb.php?Lang=hu&action=link

Ádvent

Várakozás.
Várakozunk, hogy jöjjön egy kis szünet. Kis fellélegzés. Mosolygós baráti arcok, forró családi ölelések. Várakozunk, hogy hátha visszatér gyermekkorunk boldog karácsonyozása. Várakozunk, hogy megteremthessünk saját gyerekeinknek azt az örömöt, amit annak idején mi éreztünk az ünnepek alkalmával. Várakozom, hogy láthassam a gyerekek szemében a boldog csillogást, mikor meglátják a karácsonyfát feldíszítve, mikor meggyújtjuk a csillagszórókat, mikor izgalommal telve énekelve várjuk, hogy csengessen az angyal, mikor kibontják az ajándékokat...mikor mégis végre leesik az az idei első hó és lehet benne turkálni.
Talán megkomolyodtam, de múlt el belőlem a gyermeki öröm a hulló hópelyhek láttán. Akarom átadni ezeket az apró örömöket, hogy ők is érezhessék a karácsony varázslatát. Hogy igazán ünnep legyen. Mindegy, hogy nekünk kerül-e valami a fa alá elég, ha látom az ő szemükben az izgalmat és csillogást. Nekem abban a pillanatban mindegy a hétköznapok rohanása, hogy mennyit kellett főzni, vagy utazni, hogy együtt lehessen az egész család.

Télelő

Lassan nyakunkon a tél, ünnepek, karácsony, év zárás... Alig, hogy letudtuk 30 nap visszaszámlálás, meg több családtag feketelistás "nem felköszöntés" után Bendi névnapját (nekem elég idegőrlő volt), már számoljuk vissza vagy két hete a Miklós napot. Elalvás előtt:
"-Anya, mennyit kell még aludni télapóig? - Számolom az ujjamon.
- Huszonegyet.
- És karácsonyig? - Kis fejszámolás.
- Harminc kilencet."
Már van egy hosszú listánk, ami eredetileg a Mikulásnak és Jézuskának készült. Azóta újabb listaelemek merültek föl, de én mondtam, hogy már betelt, nincs több hely, esetleg még lecserélni lehet dolgokat.
"-Anya, akkor miért nem csinálunk egy másik listát a szülinapomra?" ÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Hanga viszont aranyos módon kb. 3-4 dolgot diktál föl, de azokról fogalmam sincs, hogy mit takarnak:
pöttyös katica, pöttyös gomba - plüss? vagy hűtőmágnes? vagy matrica?
Őt még nem zavarják be óvodai divatirányzatok, meg hogy kinek mije van - lévén, hogy még csak bölcsis. Neki mindenről konkrét elképzelése van. És egyedül csak a bátyja dolgaihoz viszonyítja a sajátját. Azt is csak addig, míg megkapják. Ha Hangának veszek pl. zoknit, Bendi duzzog, hogy ő miért nem kapott. Tegnap Bendinek vettem zoknit, Hanga észre sem vette, teljesen átsiklott a dolog fölött, nem kellett magyarázkodnom, hogy neki van elég.
Bendi kitalálta, hogy hittanra fog járni. Nem tudom igazából, hogy minek/kinek a hatására. Reggel sikerült a három (katolikus, református, evangélikus) hittanból az evangélikust kiválasztania, amihez családilag abszolút semmi közünk. :)
És még Tomika sem arra jár, így nem igazán értem a dolgot, de mindegy! Végül is nem iszlámot tanul! :) Bár azt hiszem arra is engedtem volna járni, csak gondban lettem volna, ha kérdez valamit.
Holnap neki kell állnunk a Betlehemünknek is. Az óvónéni kis ráhatására beneveztünk a helyi Betlehemi jászol pályázatra. Igazából gyerekeknek szól, úgyhogy a nagyját Bendinek kell majd csinálni. Üvegfestés, mézeskalács készítés, fakeretre égetés. Remélem jól emlékszem, hogy 30-a a leadási határidő. Az alapanyagok már megvannak. Holnap szakítunk rá időt is. Remélem jó lesz majd, ha elkészül!
Valamit ki kéne gyorsan találnom a karácsonyi vásárra is. Gyorsan, tömegben készíthető valamit. Talán vasárnam kapok ötletet.
Végre sikerült összehoznunk megint egy barátnőzős napot Tytoval! Hurrá! Még nálam vannak a húsvéti ajándékok, pedig lassan karácsony...

Részletek

Nem tudni, hogy mi a sok. Hol a határ, amit még bele szoríthatunk abba a napi huszonnégybe?
Mi az ami még szükséges a lelkünknek, a tudatosságunknak, az álmainknak, a céljainkért? Amire még képesek vagyunk ráirányítani ezerfelé szakadt figyelmünk egy kis darabkáját. Kell még ez is? Vagy dobjuk mindet a sutba és éljünk szürkén, de nyugodtan?
Átolvastam egy listát, mi különbözteti meg az átlag embert a gazdagtól. Elsőre kapásból tiltakozott mindenem és úgy ítéltem meg, hogy átlagos vagyok, és kész. Hisz mit nem adnék pl. egy kis nyugalomért és az az átlag emberek sajátja a tanulmány szerint. De mi is a nyugalom? Ha kirándulunk folyamatosan nézem, hogy milyen növényt lehetne még begyűjteni, vagy csak a magját, hogy elvethessem és kipróbáljam, hogy termeszteni is lehet-e. Ha már jövünk hazafelé, hogy mit is kéne főzni, gyorsan valahogy rendet rakni, vagy legalább egy adag ruhát kimosni... Útban a munkahely vagy óvoda felé vadgesztenyét gyűjteni, hogy tinktúra készüljön belőle visszeres lábra; mit is kéne a 3kg szelídgesztenyéből csinálni? hogy lehetne az iskola/óvoda alkalmas területére gyógynövényeket telepíteni? a felásott kis területre az oviban komposztot kiszórni? tudatosan vásárolni, élni és ezt a tudást valahogy nem erőszakoskodva átadni?

Bendi olyan mint egy kis szivacs. Érdeklődik, néz, tanul, mindent megjegyez. Ma óvónéninek mutatta a makkgubacsát és elmagyarázta, hogy van olyan darázs is, ami a levelet szúrja meg és a gubacsokban fejlődnek a lárvák. Nem is gondoltam, hogy így megjegyzi, amit mondtam. Remélem sok hasonló gyerek lesz körülötte, és nem utálják majd azért, mert sokat tud!

Hanga jön, mindenben segíteni akar. Szaggatja a pogácsát (persze gomba, körte, virág formájúra, mert a kerek unalmas, nincsenek konvenciók!); ő akarja a vízbe önteni a tésztát, hogy megfőjön; segít teregetni, adogatja a ruhákat; segít hajtogatni - és nem csak 2-3 darabot, hanem míg a szárítóról el nem fogy; viszi a helyére a zoknikat; akar porszívózni, kádat mosni, mosogatni, virágot locsolni; segítettek Bendivel a kocsiból felhordani a cuccokat... Néha nem könnyű, de lassan megtanulom, hogy nem kell mindent úgy "tökéletesen" ahogy én szoktam, viszont muszáj hagynom, hogy segítsen/ek, ha később is igényt tartok rá.

Gyógyítás napja

Lassan-lassan ideér talán az a kis eső, amit úgy várunk már egész héten. Én a nyárban mindig az esős napokat várom, a kicsit hűvösebbet, a változást. Idén sikerült az egyéves képzésemhez még két hétvége gyógynövény-túravezető tanfolyamot hozzá csapni - az év legmelegebb napjait. Míg apa a gyerekekkel a Balatonban hűsölt én az ősborókásban főttem puhára... Már fel sem merül bennem, hogy ki tartaná ezt normálisnak. Horvátország fíling igencsak érződött mind a négy napon (az ötödikről lecsúsztam, édesapa szülinapja miatt). De jó volt. Kitartottunk mind a 15-en. Az ember mindig ráébred, hogy milyen csekélyke a tudása és mennyit felejtett már. Azóta újult erővel vetettem magam a gyógynövényes könyvek olvasgatásába. A felismerés könnyebben megy.
Augusztus 15-től van idén Pannonhalmán a Gyógynövényhét. Lehettett volna csatlakozni gyógynövényes programok szervezésével országosan. Mi akkor Harangzugban leszünk családilag. Hát majd tartok gyógynövénytúrát a családomnak. :) Aug.15. Nagyboldogasszony  - a gyógyítás napja. Áldásért majd jelentkezünk az éteren át.
Viszont tanfolyamra (az angol nyelvet leszámítva) nem igazán akarok mostanság menni, ez az egy év meg a két hétvége most egy időre betelítette a tanulási vágyas bugyrot. Igyekszem a tanultakat apró pénzre váltani és szeptembertől míg az idő engedi túrákat vezetni, előadást tartani. Majd az oviban/bölcsiben is felajánlom, hogy szívesen vállalok ilyet. Nem lesz unalmas az őszünk sem. Hanga kezdi Aszódon a bölcsit, én megyek vissza dolgozni, közben az Arborban is át kell majd telepíteni a kertet és tartani túrákat. Mindig megfeledkezem róla, de fotóznom is kéne a növényeket, hogy legyen az előadásokhoz.
Be kell ruháznunk egy kiskocsiba is, mert anélkül elég körülményes lenne a munkába járás a hegyre...

Gyere már, te eső! Úgy várunk!

Kánikula

Itt az igazi nyár, amit én nem annyira kedvelek. Remek időzítés!
Idén végre sikerül egyetlen eső és hideg nap nélkül nyaralnunk egy hetet a Körös parton. :) Itt nem nagyon zavart a meleg. És éjszakára mindig lehűlt a levegő, így még aludni is lehetett.
Azután édesapa 60. szülinapját ünnepeltük otthon, ezért Harangzugból egyenest Csatkára mentünk. A buli jól sikerült, főleg, hogy titokban hívtuk meg a testvéreket és unokatestvéreket, meg még egy dallal is készültünk, úgyhogy szem nem maradt szárazon.
Én licsit nehezen álltam át a Körös parti viszonylagos szabadságról - Hanga Csanival remekül eljátszott szinte egész nap, alig kellett velük foglalkozni. Bendi kínlódott csak néha, kis középső módjára - a csatkai kicsit munkásabb, apa nélküli és anyán lógós napokhoz. Azért a negyedik napra már együtt is játszott a két gyerek. Hiába, nekik is éles volt a váltás. De azért sikerült gyümölcsöt szedni és pucolni, meg némi gyógynövényt begyűjteni, amiknek egy része még szárad, vagy dobozolásra vár.
Péntek (07.26.) estére Petykós is visszaért, szombat reggel meg indultunk le a Balcsihoz gyógynövény-túravezetői tanfolyamra. Sikerült a legmelegebb napokat kijelölni Takács Feri bácsiéknak. Mi a hőségriadóban, délben az ősborókásban nézegettük a napon a gyógynövényeket... Szerencsére apa a gyerekekkel ugyanezt az időt a zánkai strandon töltötte. Az első óra nekem kínlódás volt, azután egy-két boróka bogyó és szeder elfogyasztása után a szervezetem hozzászokott a naphoz és a hőmérséklethez és onnantól már mindegy volt, hogy hányadjára izzadok le épp. Mint amikor Horvátországban kirándultunk. A szervezet emlékezik. Volt már ilyen helyzet. Felveszi a napból a szükséges energiát. Ilyenkor inkább csak iszom, éhes nem is vagyok maximum gyümölcsre. Működik. Másnap már nem is éreztem olyan nagynak a hőséget. Igaz, akkor már egész nap mozgott a levegő és ez módosítja az ember hőérzetét. A vasárnap délutáni programról lemondtam, így viszont sikerül még dugó és baleset mentesen haza érnünk. A vízparon nyaralók még nem indultak haza, a Hungaroringezők java részt meg már elmentek. Szóval minden jól sikerült.
Petykósra rátört a túlélőtúra-őrület. Most ez az aktuális a MOL pontgyűjtőjének köszönhetően. Persze a gyerekeket remek jól be lehet hülyíteni ilyenekkel, főleg Bendit. Tegnap este és ma egész nap túlélőtúrásat játszottak. Azután este elmentünk egy kicsit sétálni a focipálya felé. Petykós nyúzott, hogy melyik növényt vágja le nekem az új bicskájával, míg végre rámutattam egyre, mire ő nagy lelkesen belépett érte az árokba és kishíján magát is megvágta a remek zsebkéssel. Ezt követően Bendi valami rejtélyes módon elbotlott a sima aszfalton és elterült mint egy béka. Jól odavágta a tenyerét és a térdét... Mindjárt el is kezdett bömbölni: "Én nem akarok túlélőtúrázni! Én nem is va-ha-gyok túlélő-hő-hőőő! Én nem vagyok semmi, csak egy egyszerű gyerek!"
:D
Képtelenek voltunk megállni nevetés nélkül. Imádom a gyerekszájat! Bendi meg különösen bölcs dolgokkal tud előállni.
Közben itthon - bár értékelem a hangyák tisztogató munkáját - bevetettem a egy kis szódabikarbónát ellenük. Igazából kísérleti jelleggel, hogy tényleg használ-e. Elhordani elhordták rendesen így cukorral és olajjal elkeverve. Háztartás kémián mondta a nő, hogy megetetik a királynővel, akinek szétrobban tőle a potroha, így az egész populációt meg lehet fékezni. Peti szerint reggelre majd egy nagy lyuk lesz a robbanástól a konyhaszekrényünk helyén. :)) Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy hatásos-e. Ha nem, akkor meg jól idecsalogattam őket és mehetek a kisállatkereskedésbe hangyászért...

Kávétorta

Itt a nagyi féle békebeli kávé torta receptje:

8 tojássárgát
16 dkg vaniliás cukorral habosra keverünk.
Hozzáadunk 1 ek finomra tört kávét,
15 dkg darált diót (mandulát v. mogyorót)
2 ek morzsát,
8 tojás habját.

Két részben sütjük meg és megtöltjük.

Krém:
33 dkg cukrot
kis csésze erős kávéval sűrű szörppé főzünk.
3 tojás sárgáját egy tálban kikeverünk és a forró szörpöt folytonos keverés mellett ráöntjük és keverjük, míg kihül.
Hozzá adunk 15-20 dkg habosra kevert vajat.
A tortát dióval díszítjük.

Helyzetjelentés

Túl vagyunk a ködös innenen

Túl a tegnapok halmán

Mosolyogva integet a végtelen

Holnapi reggelek derűs arcvonásán

az Élet.

* * *

Elkészült az idei mézes akácvirág szörp. S bár őrizgetem, mint a kincset, de lassan  már hírmondója sem marad. Nagyon finom.

Csináltam könnyedebb verziót is úgy, mint a bodzavirág szörpöt. Annak kevésbé karakteres az íze, de működik, finom. Persze hírmondója sem maradt. A bodzaszörpből is neki kell állnom a harmadik adagnak...

Tegnap befejeződött az Ökomamás képzés a záróvizsgával és védéssel. Papírosztás és bankett a jövő héten. Hiányozni fognak a hétfők és péntekek. Bár néha kifeküdtem a nap végére, mire hazavergődtünk, de hiányozni fognak a trécselések és a csajok. Persze remélem sokszor összefutunk majd, az már nem lesz ugyanaz. Köszönöm a képzésnek az Arborétumi dolgaimat, meg a lökést, hogy felelősséget vállaljak közösségért, aminek része vagyok! Tervezem, hogy óvoda/iskola kerteket indítunk el Aszódon. Jövő héten lesz Hanga első ovis szülőije, majd akkor beszélek az óvoda vezetőnőjével. Azt nem tudom, hogy szeptembertől hogy jut mindenre időm, de majd kialakul.
Bendikém a jövő csütörtökön megy élete első zsúrjára. Én sem vagyok túl tapasztalt ez ügyben, mert talán egyre emlékszem, amin voltam. Reméljük jó idő lesz és fürdeni is tudnak majd! :) Mindenesetre az Ökomama a kommunikációs készségemnek is jót tett, mert Tomi anyukájától megkérdeztem, hogy mit vigyünk ajándékba, vagy vmi kaját. Nem is értem, hogy sokszor miért nem kérdezek... Most viszont büszke vagyok magamra. Évekbe (évtizedekbe) telik mire az ember kijavítja egy-egy beidegződött hibás viselkedését!
Voltam ma az Arborétumba. Növénykéim nőnek a gazokkal együtt, de így legalább edződnek! :) Azért ha minden jól megy hétvégén kigazolok. Azt lehet mondani, hogy a növények min. 80%-a kikelt, a palánták 95%-a megmaradt, tehát én sikeresnek minősítem a telepítést. Talán ősszel nem is kell áttelepítgeni egyelőre. Már csak túrákat kell szerveznem és kerek lesz a dolog. :) Közben persze folyamatosan gyűjtögetem a növényeket. Van lándszás útifű szárrítva és szirup formájában, mezei kakukkfű, citromfű, akácvirág, bodzavirág, hárs (de azt még kell szedni), pásztortáska, kerek repkény, tyúkhúr, galagonyavirág, galajok (ragadós, közönséges és tejoltó). Lassan nem férünk be a lakásba azt hiszem....

Félálom

Félálomban röpülök feléd
lehunyt szemmel lebegek az álmon
félálmomban derengve levés
álmodom, hogy alhatok az ágyon.

Félálomban gyönyörű a lét
sötétül minden majd feldereng újra
félálomban kéne tudni még
tegnap mit írtam s mi marad holnapra...

***********

Hát úgy tűnik lassan visszazökkenek gyermekek előtti/közötti önmagamba. Rég írtam már verset.
Peti még a koncert utáni és hazafelé indulási állapot között van vhol félúton. Nekem meg az Ökonyanyás záródogámat kéne írnom, de ilyenkor már alkalmatlan vagyok rá. Az a baj, hogy beindult a gyógynövényes szezon is és ezerrel nyílik, hajt minden - én meg gyűjtögetek is szépen.

Ágyáskialakítás a homokon (2013.04.28.)

Az arborétumban másfél nap alatt (04.28., 05.01.) sikerült viszonylag tűrhető gyógynövényes kertecskét létesíteni családilag - annak ellenére, hogy a gyerekek nem igazán előrefele vitték a munkafolyamatokat. Ezáltal május egyet megfelelően meg is ünnepeltük a kerti munkával. Mondtam Petykósnak, hogy csak az a baj, hogy nem tudok minden nap kisétálni és nézni, hogy nő a sok növény. Minekutána többször is kudarcba fulladt a magyarázata, hogy dehát a magok egy nap alatt nem kelnek ki (főleg nem a száraz homokban), megállapította, hogy elmeállapotom nem teljesen tökéletes és felrótta nekem, hogy erről én nem világosítottam föl esküvő előtt. :D
Egy hét alatt viszont már kinőhetnek a magok, úgyhogy hétfőn lehet, hogy ellógok órákról, hogy meg is nézzem, milyen állaptban van a kertecskénk. (Elvileg meglocsolták: 1. a közmunkások, 2. a Jó Isten.)
Pénteken gyakorlaton voltunk, aminek a hagyományos értelemben persze sajna megint nem volt haszna (láttunk pár sáros Holsten tehenet és kicsit több tetves kecskét, tejfeldolgozást nem, mert elfelejtették, hogy megyünk 60-an), viszont gyűjtöttünk fenyőrügyet és jól szórakoztunk!  Köszi csajok!!! :))
A fenyőrügy ehhez kell:
http://elkeszitettem-megmutatom.blogspot.hu/2011/06/fenyoszorp.html

Azóta már benne figyelget az üvegben. Meg otthon (Csatka) is, mert kiadtam rendeletbe, hogy ilyet csináljanak, ha már ott a sok bijofenyő :). Édesapa ma hívott, hogy tett el egy öt literes üvegbe meg egy kicsibe borókát is. Még szerencse, hogy az ember családja hasonlóképp lelkes, minden ilyen hülyeségre!
Már szárad a pásztortáska+tyúkhúr+pitypanglevél mix, meg negyed kiló galagonya virágos hajtás. Pár nap és indul a bodzavirág és legkésőbb egy hét múlva már az akác is, úgyhogy hamar be kell fejeznem ezt a fránya dolgozatot, hogy legyen a virágokra (szörpökre, szirupokra, likőrökre) időm.
Elindítottam az idei virágos ágyast a tavalyi nagy sikerén felbuzdulva. 1,5 l gyümipálesz (asszem ez még a kincstári finom) + kb. 0,5 kg akácméz; összekever (nem melegítgettem semmit) +20-25 db galagonya virágzat + bodzavirág (egy párat már találtam kinyílva). Most pihen a fenyők mellett a kamrában a polcon. Ígéretes kezdet.


Bendikém belehasított a lúzerségbe, meg a negatív hozzáállásba, úgyhogy mindjárt indítom újra a "101 pozitív
állítás"-t, had vésődjön be így altában minél jobban.
Szerdán megrándította kicsit a lábát, mert másra figyelt lefele menet a lépcsőn. Ma Hanga egy jól irányzott mozdulattal orrbavágta a macis kirakó dobozával, minden értelmes ok nélkül a gyanútlan bátyját úgy, hogy mostmár azt is kenhetem a nadálytővel nem csak a lábát. (Kicsit vérzett is neki.) Aztén a játszón a hitán félt, hogy nagyon meglököm (pedig nem is), ezért belém kapaszkodott a hinta helyett, de a lenndület elhúzta és fejjel lefele lódult egyett, mert elég hülye hinta súlypontozása - ennyit az EU szabványról. Ha sima régi hinta, akkor nem billegne össze-vissza és Bendi nem is félne benne, meg max kiesik belőle fenékre, de így mivel körbe fogta a keret fejjel lefele lógott. Horror!
Elég nehezen viselem, hogy ilyen kis két-balkezes fiú létére. Nem akarom, hogy lúzer legyen, és mindenki csak kinevesse vagy gúnyolja, vagy kihasználja, mert közben olyan jó szándékú! Úgyhogy most mondtam, hogy napi min. 2-szer hallgatjuk Domján Laci bácsit. Nekem sem árt - meg Petykósnak sem...

Az erkélyen bimbós a paradicsomom, nőnek a csüngő eprek, a retkek, bazsalikomok, hagymák. Vettem 3 zeller palántát is a levele meg a növénytársítás miatt - a paradicsom mellé kell. Meg az oviban is a borsót kivéve kikelt minden. (Jövőre előcsíráztatom, hogy ne legyen gond.)
Na, megyek aludni. Lassan talán férjecském is haza ér...

Holnap anyák napja. Isten éltessen mindannyiunkat!

Ő is bukott ma a galagonyavirágra. (Kardoslepke)

Ekcéma

Nna, talán most van időm megírni ezt a bejegyzést, bár a gyerekek még épp altatják egymást alvás helyett... ;)
Meg persze végre tojok erre a nyomorult "hatvan oldalas szarra". :P Bár nincs teljesen kész, remélem már nem is kell elkészíteni!
Szóval az ekcéma nálam legjobb tudomásom szerint a fülbevaló hordáshoz kapcsolható, így nálam részben fém érzékenység eredetű. Nem emlékszem, hogy csecsemő koromban lett volna. (És ha igaz, édesanya sem.) Öt éves voltam, mikor kilövettük a fülem, és aranyOZOTT fülbevaló került bele. És emlékszem, hogy sebes volt a cimpám "sarka" ott, ahol a fejemhez nőtt. Mire rájöttünk, hogy hiányzik egy mikronnyi pöttyön az aranyozás... Az ezüstöt sokáig nem is bírta a fülem. Aztán emlékszem, hogy a fém hátuljú karóra alá beizzadt és ott hólyagocskás, ekcémás lett. (A Casiotól nem!) De addigra már 8 éves koromban 3 amalgám tömés került a számba, ami ezüstöt is tartalmaz...
Nem foglalkoztunk különösebben az ekcémámmal, hol elmúlt, hol előjött. Hol a könyökhajlatomban, hol az óra alatt a csuklómon. Serdülő koromban a cicim is volt olyan, míg nem kezdtem topot/melltartót hordani, mert kidörzsölték a pólók (pamut!). Mivel van a családban más ekcémás is, volt otthon rá szteroidos krém (Ftorocort), bekentem, elmúlt és kész. Akkor nem foglalkoztatott senkit az sem, hogy ez szteroidos, meg hogy annak mire milyen hatása lehet. Ez jó volt rá, kentem és kész. Pl. a nagypapám Flucinal kenőcse nem volt jó. Pedig azt hiszem az is ekcémára van.
Az egyik fő gond, ami miatt ez a "betegség" megfoghatatlan és a hagyományos (de sokszor még a természet közeli) gyógyászat csak kísérletezget a gyógyításával, hogy mindenkinél más. Mert hogy minden ember más. Más kinézetre is, mert lehetnek száraz foltok, vagy folyadékkal telt hólyagocskák, vagy mindkettő együtt, vagy évszakonként más....millió verzió. Ez elszomorító tény lehet. Mindenkinek magának kell kitapasztalni, hogy miért jön ki, vagy legalább, hogy mi enyhíti, mulasztja el.
1. A lelki tényező nagyon fontos. Stressz, kimerültség hatására általában romlik az ember állapota, de ez minden betegségre igaz.
2. A napfény, szabad levegő általában javít rajta, de se a túl meleg, se a túl hideg, se a szél, se az esős idő nem jó. Így aztán túl sok nap nem marad egy évben :)
3. A lágy víz javít rajta (van akinek a tengervíz is). Lágy vizen azt értem, hogy az ember fél óráig kell áztassa magát, hogy a szappan le jöjjön akár csak a kezéről, mert annyira ásványianyag mentes (s talán kicsit lúgos). Nekem ilyen élményem felnőttként két helyen volt, amire emlékszem. A Tátrában, azt hiszem Ótátrafüreden, és Ócsán a Madárvártán, ahol fúrt kút volt. De persze ez jellemzően egyik sem stresszes hely, meg nem is négy fal közötti. Szóval a víz csak egy tényező. De pl. Edit kisfiának a fürdetőkrém a megoldás, mert ő kimondottan a klóros vizet nem bírja. Úgyhogy érdemes akár ezt is kipróbálni. Nem kedvelem a fürdetőkrémet, de most én is azt kentem Bendire, mikor az uszodavíz kiszárította a lábát. Ilyenkor kell a masszív leszigetelés, de nem minden nap. Lehet, hogy utána járok majd vmi természetesebb verziónak, mert a zsírok olajok nem teljesen jók (nekem), mivel nincs bennük víz fázis.
4. A vegyszerek, por, egyértelműen rontja (takarítás, kertészkedés - lehet, hogy úri dáma voltam előző életemben :))
5. Nekem a glicerin sem az igazi, attól kis hólyagocskás lesz a bőröm.

Írok pár dolgot, ami eszembe jut, pozitív vagy negatív előjellel, de ez csak tájékozódási pont, mert minden ember más és mindenkinek más használhat.
Szteroidos kenőcsök, amit már kentem rá és emlékszem:
Ftorocort - ez használt, de ez állítólag brutál
Alkcema - ez az előző lájtosabb verziója, nekem ez is jó volt
Elokom (?) - ez van most, hát nem tökéletes, de vmit javít a helyzeten. Igaz, hogy egy tubus krémet 100g fürdetőbe kevertek. Kb. 1 éve meg van már, elvileg rég lejárt a szavatossága, de azért még javít a bőröm állapotán. El nem mulasztja sajnos!
Flucinal - nekem nem volt jó

Természetesebb krémek:
Halicar (homeos): se nekem, se Bendinek nem volt jó, semmilyen változást nem hozott
Neoplant (gyógynövényes): nekem nem jött be, de ez a krém tipikusan vagy nagyon jó vkinek, vagy még ront is a helyzeten (a felhasználói tapasztalatok alapján)
Bioderma - vmelyik fajtáját próbáltuk, de egyikünknek sem volt jó

Beütöttem az ekcémát a "guggliba", rengeteg találat van, mindenki az izléséhez és pénztárcájához mérten próbálkozhat...

Én mostanság a szappanokkal és természetes vajakból-olajokból készült házi krémekkel kísérletezek. Ha nem is használnak, de legalább nem rontanak a helyzeten, és nincs bennük semmi káros, meg irritatív összetevő.

A fejbőröm és a hajam állapotán a szappanok sokat dobtak, vennem is kell majd megint. Most találtam épp Benke Erika oldalát:
http://benkeerikaszappan.blogspot.hu/2012/05/egy-sikertortenet-krem-ekcemara.html

Ajánlom Zsu figyelmébe! Szappan és krémkészítés ügyileg biztos lehet vele értekezni. (Meg ahogy elnézem ekcéma ügyileg is...)

Ami gyógynövények közül használhat: diólevél tea, macerátum, körömvirág tea, macerátum, csalán, sheavaj, mangóvaj, kakaóvaj, neem olaj!, olívaolaj, orbáncfű olaj (ami tulképpen macerátum).

Jól jöhet minden tisztító hatású gyógynövény, vega étrend, nyugalom, vitaminok (természetes!) A, D!, E, ásványi anyagok, mikroelemek, algák

Bendi csecsemősen volt ekcémás, talán a víz kiszárította a bőrét, mert eleinte nem kentem be, csak a vizébe tettem a fürdető krémet. Nehezen múlt el neki, de most (5 évesen) tünet mentes, bár az úszás tanulás nem tesz jót a bőrének. Még jó, hogy csak két hetente jutunk el... A száját ha sokat piszkálja, könnyen kisebesedik. Innen jöttem rá, hogy a mechanikai inger is kiválthat ekcémát. Ott ahol sokat dörzsölődik a bőr vmi miatt. ( A szoptatások kezdetén a cicim is olyan volt - semmi nem használt rá, csak a lanolin+anyatej+gyereknyál kombó. Sajna a kezemre ezt nem próbáltam, most meg már késő.)

+1 furcsaság:
Mikor diákmunkában a Sieberzben dolgoztam, egy idő után gyönyörű lett a kezem bőre, ekcéma mentes. Én a virágföldnek tudom be, vagy a tápoldatnak, ami abban volt. Gondolom volt benne vmi mikroelem, vagy egyéb amire szüksége lenne a bőrömnek. Csak tudnám, hogy mi!


Ez elég hosszúra sikeredett, de így is biztos kiegészítgetem még később.

Télies tavasz :(

Holnap már húsvét. Nem emlékszem ilyen masszív téli időjárásra egy húsvéton sem. Nagyapámnak dereng valami fiatal korából, igaz ő már 100 lesz az idén - ha megéri...
Itthon vagyunk (Csatkán). Itt még elég lassan olvad a hó és a nap sem igazán bújt elő. Bár a természet próbálkozik. A kankalinok már kidugták sárga fejüket. Én már növényeket akartam volna kiásni, meg otthon elültetni, de így még fel sem tudták szántani az arborétumban a területet. Brühühühűűűű!
A paradicsompalántáimat lassan át kell ültetni a tejfölös pohárból vmi nagyobb cserépbe, mert a február végi ültetés lassan kidől. Kínomban még 03.27-én is ültettem egy adagot, hogy biztoselég legyen, meg zsályát és kakukkfüvet is, hogy ha végre jó idő lesz, legyen mit kiültetni. :)
Gyerkőcök nagy nehezen aludtak csak el, pedig hullák voltak már. Úgy látszik, hogy van vmi kis meleg front a hideg ellenére. Sokkal sűrűbben kéne írnom, de még mindig nem sikerült a gondolatátviteles írást megvalósítani...
Ígertem egy ekcémás bejegyzést, azt asszem majd különállóként írom meg.
Egyre több a lebegő ember körülöttem. Felszabadult, felszabadította magát és egyelőre nincs célja. Vagy lenne célja, de anyagilag annyira rossz helyzetben van, hogy képtelen nekikezdeni, mert nem látja a lehetőséget, hogy a céljából hogy tud pénzt keresni. Lehet, hogy mindet vmi gyűjtő honlapon kéne akkumlálni és egymással megismertetni. Hm....Szárnyasfejvadász 2.?

Napsütés - végre!

Hurrá! Itt a tavasz! :) Legalábbis nekem.
Ma délelőtt kicsit sétáltunk az erdőben - talán 1-2 év múlva már kirándulni is tudunk... Büszke vagyok magamra, mert 10 órára már kész volt a hagymakrémleves és a túrótorta. Igaz, hogy a gyerekek hajnalban ébresztettek. De most kivételesen nem is bántam.

Hagyamkrémleves: 
5 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
Hagymákat felszeleteljük/kockázzuk és 3-4 ek olívaolajon megfonnyasztjuk.
1 ek zablisztet szórunk rá, megpirítjuk.
Felengedjük vízzel, sóval, biovegetával, kakukkfűvel, bazsalikommal ízesítjük, puhára főzzük.
Turmixoljuk, 2dl zabtejszínt keverünk bele és kész!

Túrótorta:
(Az ötletet a Szalay kiadó Egymillió menü c. szakácskönyvéből vettem. Narancsos túrótorta néven fut. Minekutána szembesültem vele, hogy hiányzik 1-2 hozzávaló, kicsit átalakult a recept.)
1kg túrót (nekem volt fél kg itthon és kipótoltam maradék köleskásával+joghurttal) jól összedolgozunk
12dkg vajjal és
egy csipet sóval. Hozzáadunk
15dkg gyümölcs/porcukrot (ha szeretjük az édeset lehet 20dkg is)
1cs. vaníliás cukrot
1cs főzős vanília pudingport
fél cs. sütőport
7dkg búzadarát
3 tojás sárgáját
2 narancs levét (1 narancs+1 citrom) + az egyiknek a reszelt héját is.
Végül a 3 tojás felvert habját is beleforgatjuk.
Vajjal kikent, búzadarával szórt tepsibe öntjük.
200°C-ra előmelegített sütőben kb.50 perc alatt készre sütjük és a sütőben hagyjuk kihülni. (Én 60 percig sütöttem a gázsütőm 4-es fokozatán.) Nagyon finom lett!
Mire haza értünk az erdei sétából ebéd időre, szépen ki is hűlt.

Jelentem 02.13-án nem bírtam magammal és palántának valót vetettem. Már ki is bújtak a növénykék. A bazsalikom és a majoranna már 3-4 nap után kibújt. A paradicsomok és a metélőhagyma is sorjázik két három napja szépen. A rozmaring még várat magára. Van ahol 10 napot írnak csírázási időnek, de olvastam 35 napot is, meg hogy kb. 10% általában a mag csírázási aránya. Hát kivárok. A tíznaposhoz írtak 1 hét után 4 hét hűtőkúrát. Lehet, hogy kipróbálom az egyik tobozzal.