Holnap nálunk is megkezdődik az oviba járás - nagyfiam bánatára. nem tudom, hogy valaha is túl jut-e ezen a dilemmán. Vajon a szülői hozzáállást már most másolhatják...? Én szerettem oviba és iskolába járni! (Még most is szeretnék.) Túl sok gondom nem volt az alkalmazkodással és elfogadtam az embereket olyannak amilyenek. Bendének van egyfajta kis saját világa. Az oviban semmit nem vesznek észre rajta, hogy ne illeszkedett volna be, de itthon mindig nyávog, hogy nem akar menni. " Anya nem is szeretek oviba járni." Ha viszont a húgomra gondolok, ismerős a helyzet. Talán nem felelnek meg neki szintben a gyerekek. Nagyobbakhoz van szokva inkább. Pedig már elég ügyesen kezd foglalkozni a húgával is. Hanga pedig rendes lány. Sztárolja a bátyját, bárhogy közelít is felé (sokszor szerintem durvábban kicsit, mint kéne), mindig mosolyog, vagy nevet rá. Egyszerűen imádja.
Többször végigfuttatam már a dolgot fejben és arra jutottam, hogy nem az oviváltás a megoldás. Az embernek meg kell tanulni alkalmazkodni valamikor és ezt jobb előbb elkezdeni, mint később. Az apjától nem pont a feltételnélküli elfogadást és türelmet örökölte - már ha ez örökség.
Amúgy remélem ennek ellenére hamarosan lesz váltás. Biztos nem véletlenül keveredtünk ide Aszódra, de én már nagyon el akarok innen költözni. Nincs jó kisugárzása ennek a városnak. Korrupció van, városfejlesztés nincs. Irány Gödöllő és a barátok, meg az erdő!
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/8125/kaszas-attila/patika---ha-akarom-zeneszoveg.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése