Olyan nehéz engedni a dolgokat a maguk medrében folyni. Nehéz nézni tétlenül, hogy vergődik a lélek, míg megleli a megfelelő utat és megoldást. És csak alig-alig segíthetünk...
Bende mindig megőrül kicsit délutánra, mire megyek érte. Gondolom nehéz egész nap szabályok között élni. Nem mennek ki az udvarra, nem rohangászhatják ki magukat, alig várják, hogy délután végre kint szaladgálhassanak, játszhassanak viszonylag szabálymentesen. Meg persze a boldogság, hogy anya itt van végre. Kicsit nehéz kezelni ezeket a fellángolásokat.
Nem tudom, hogy hogy lehetne ezt másképp. Csupa érzékeny gyerek nagy szemekkel, csupa érzékeny, sebezhető lélek, törékeny, sérülékeny testtel. Már az új generáció. Megtiszteltetés, hogy életet adhattunk nekik, és az lesz, ha láthatjuk őket felnőni. Jó volna, ha jobban tudnánk segíteni nekik, támogatni őket, és láthatnánk, hogy mit látnak. De ez csak apránként lehetséges. Ki kell várni az időt.
Furcsa ez. Élni a mindennapokat, szinte úgy mint eddig, miközben tudom, hogy nem sokára minden egész másként lesz, az én rövid eszemnek még felfoghatatlanul. De nem is kell, hogy értsem, csak készülni és hagyni, hogy megtörténjen.
:) "I amar prestar aen. Han mathon ne nen, han mathon ne chae, a han noston ned 'wilith.
VálaszTörlés- Más lett a világ. Érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben..." Már Tolkien is megmondta előre. :)
A változást mindenki érzi...gondolom mindenki máshogy is reagál rá. Én azért bizakodom, és persze abban is, hogy a sok apró manó, talál néhány olyan óvónénit is, akiket el lehet varázsolni, akinek nyitva van a szíve... Mire suliba érnek én már várom őket lelkesen, és gondolom nem csak én...Csak nehogy aztán egyszer arra keljek, hogy sorban állnak az ajtóm előtt. :) Az eléggé sci-fis lenne.