Szösszenek

Az első kérdés, hogy mi lehet a cél, hogy nálunk, egy ilyen kis országban ennyi tehetséges ember él. És tudnak énekelni. Még akkor is, ha Rúzsa Magdi egy évszázadban biztos csak egy van, a többiek is jócskán átlagon felüliek. Itt van, tessék - és énekli a U2-t tökéletesen - egy biztonsági őr. Meg ugye volt már egy terem őr is anno és a többiek. Nem tudom, hogy ez már hányadik tehetségkutató nálunk, de legalább a 7-8-dik. És még mindig ezrek jelentkeznek, és még mindig vannak újabb és újabb nagyon jók, meg kiválók. (Meg persze borzasztók is :))  Ha végig gondolom, a baráti társaságunkból még nem tudok senkiről, aki jelentkezett volna, pedig van pár hobbi-énekes. És igen, biztos, hogy ennek is célja van. A könyvem azt írta, hogy ha feljebb lép a Föld az embereknek több ideje jut a művészetekre. Talán ezzel is emeljük a rezgést. A Földét is, meg az emberekét is. S hány lehet, aki rajzol, fest, táncol, ír vagy bármi egyebet csinál úgy, hogy az igazán átlagon felüli.
A második kérdés, hogy miért használják fel a tartósan beteg emberek (tisztelet a kivételnek) az állapotukat érzelmi zsarolásra. Vagy csak kapásból bepróbálkoznak, mert ez a világ már annyira közömbös, hogy muszáj nekik szinte kapásból így indítani, hogy minél nagyobbat üssenek, hátha akkor át tudják törni a szürke falat. A Vaterán meghirdettem egy kenyérsütőt, és igen nincs kedvem postára cipelgetni, hát egyértelműen a személyes átvételt jelöltem be a szállítási feltételeknél. Hát nem Piri néni licitál Hegyeshalomról, járókerettel 3 szívműtéten van túl, és persze ő nyerte. Én meg udvariasan felajánlottam neki a lehetőséget, hogy inkább mondjon le róla, mert én nem postázom. Ő meg persze bunkó módon kötötte az ebet a karóhoz, hogy már pedig igenis egyezzünk meg! És még én vagyok bunkó, ha kötöm az ebet a karóhoz. Pedig ez az erőszakoskodás elsőre ezt hozza ki belőlem. Aztán mikor visszanyomom az arcába a stílusát, mindjárt visszahőköl és szabadkozik. Bleee!!