"Itt vagyok Komáromban Nagyinál. Neked kell valami otthonra a háztartásodba. Gondolkozz el és majd hívj vissza, ha eszedbe jutott valami. Ma itt pakolunk délutánig."
Hát nem jutott eszembe hirtelen semmi. Próbáltam okos lenni, de inkább letaglózott a pillanat. Nagyi már majd fél éve, hogy meghalt, de eddig nem tudtak a szülők erőt venni magukon, hogy neki kezdjenek a ház kiürítésének. Úgy állt a ház, ahogy előtte, csak épp Nagymami hiányzott belőle, de olyan volt minden, mintha bármelyik pillanatban megjelenhetne. Talán most sikerült elengedni őt a lányainak igazán. Most fogadják el, így ezzel, hogy végre kiürítik a házat. Nem tudom, hogy apámnak mikorra sikerül feldolgozni a halálát. Nem egyszerű feladat.
Miután letettem a telefont goldolkozni kezdtem, hogy mi is kellhet esetleg nekem onnan. Hú, de nehéz volt! Elsőre nem is sikerült, majdnem feladtam, mert nagyon rossz érzés volt végig gondolni, hogy melyik szobában mi van, és azt, hogy Nagyi viszont már nincs ott. De azután erőt vettem magamon, mert ha azt mondom, hogy nekem onnan nem kell semmi, az a semmi akkor sem marad ott, hanem megy mondjuk az utcára, kukába, és később bánnám, hogy nem maradt egy aprócska emlék sem - na nem mintha enélkül nem emlékeznék! Eszembe jutott először egy-két praktikus dolog, amiket azután ki is húztam a listáról, mert kiszorította az az amúgy majdnem hasznavehetetlen lom, ami viszont a szívemnek fontosabb. Például eszembe jutott, hogy mennyire szerettem Nagyi ékszeres dobozait ki-be pakolni, amiben a bizsu-láncok és -karkötők voltak. Hát ez jó lenne. Meg az öreg katolikus imakönyv, amit én adtam neki - még mamiék találták a régi házukban. (Nem vagyok az a templombajáró-típus, meg katolikus sem...) Meg a régi játékaink és tankönyvein, amik a padláson vannak évek óta... Nehéz ez így messziről. Az ész útján nem is tudtam sok értelmes dolgot kitalálni, inkább a szív az, ami segített.
Így végül sikerült egy rövidke listát írni, azóta viszont nem sikerül édesanyát elérni. Talán épp a padláson gyűjti be a játékokat... Mindenesetre ez a kipakolás nem egy napot fog elvenni. Megyek, próbálok újra kapcsolatot teremteni, míg a csemeték alszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése