Hát igen. A bőrünkön érezzük, hogy ismét megkezdődött az óvod(?)a. Pontosabban az orrunkban és a torkunkban, na meg a tüdőnkben is. Bende egy hete benáthásodott. Csütörtökön már percenként kellett törölgetni az orrát, aztán szombatra minden igyekezetem ellenére már köhögött is. Most viszont úgy tűnik, hogy lassan túl jut a dolgon. Több tippem is van, nagyjából az összegükként juthatunk odáig, hogy csak! egy hétig beteg. 1.nyomatjuk a vitaminokat, és mióta beteg jelentősen emeltem a dózist. 2. Időben elkaptam a dolgot a homeós bogyókkal az elejétől és mivel nem dolgozom, így mindjárt itthon is maradt. 3.Szedi azt a fránya Singulairt az asztmájára, ami segít a hörgőcskéket normálisabb állapotban tartani ilyenkor. (Viszont ha 1-1 nap kimarad azt lehet hallani a lélekzetén...:( ) Persze sikeresen mindenki elkapta tőle az influenzáriát. Legügyesebb Hanga - anyatejjel védekezik :)) Legrosszabbul Petykós járt, aki a parlagfű allergiából átcsúszott az influenzába, és hőemelkedése is volt két-három napig. Jelenleg mindenki a javulás útján, vitaminokkal teletömve. (Ilyenkor tud igazán jókat köpni az ember!)
Hétfőn, mivel annyira jól voltunk mindannyian anya nem pont tökéletes sarok-csőkulcsával felszerelkezve nekikezdtünk a fürdőszobai csapok cseréjének. (A piros sarokcsőkulcs és a kék, vízvezetékes csőkulcs között pusztán annyi a különbség - a színén kívül -, mint a kenő kés és a zöldségszeletelő között. használhatóságában és funkciójában kicsit más. Így aztán csekély hozzáértéssel, de annál nagyobb férfierővel sikerült is az alig 30 éves csövet eltörni a falban. Ennek folyományaként nem sikerült viszont:
1. leszerelni a csapokat, még egy csavart sem rendesen kilazítani (pedig egy hétig áztattam ecettel a csapokat...);
2. megspórolni a szakembert a szerelésnél (sőt, végül kettőnek sikerült a munkát elvégezni...)
3. Petykósnak kifeküdni a betegséget, és pihenni és játszani a gyerekekkel
Délután 4-re már kész is volt a meló, de még 4 csempét helyére kell majd ragasztani.
Azért több pozitívuma is van a dolognak. Mostmár két vízvezeték-szerelőt is ismerünk, az egyik villanyszerelő is. (Csak kicsit lassan dolgozik, mert már kb.75 éves, és olyan régimódi mester, igényli a társaságat, főleg, mert egyedül él...Viszont ma megjelent 4db fehér csempével. Nekem a hajam égnek állt, mert Petykós már látni sem akarja többet, meg épp boltba indultunk a két gyerekkel, és azt hittem, hogy ott helyben neki áll szerelni - és megkérdezi, hogy van-e csempe vágó véletlenül itthon, mert azt épp nem hozott. Úgyhogy gyorsan mondtam is neki, hogy épp indulni akartunk. De mondta, hogy ezt ő nem is tudná megcsinálni, mert el kell vágni az egyik csempét, mindenképp hívjunk majd burkolót :), csak megígérte -azt nem tom kinek?!-, hogy szerez csempét és azt behozta. Huh! Sikerült megúszni. Kicsit szégyeltem is magam, hogy ő ilyen jó szándékú, gyerekbarát én meg mindjárt ki akartam dobni...)
Hanga közben felébredt, itt ült egy darabig az ölemben, de miután már félig elszopogatott egy képeslap-szerűséget az asztalról, aminek a péppé ázott darabkáit alig tudtam a szájából kihalászni több részletben (tanulunk enni ugye, a kiflicsücsökre asszociált gondolom, csak ez nem akart elolvadgatni...), gondoltam inkább mégiscsak leteszem. Most vígan rotyogtat a szőnyegen és játszik azzal a babatornáztatóval elmélyülten, amit már épp el akartam Vaterázni.
Úr Isten, már negyed hat! Bendét ideje felébreszteni - és Petykós is megérkezett. Na csók mindenkinek!
Viszont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése