Elillant a téli szünidő. Tele volt rohanással, kapkodással a korai előkészületek ellenére. Ez is felgyorsult már. Csak nosztalgia a nyugodt, elmerengős pillanat, de lassan már megszokom ezt a felgyorsult világot. Azért néha jól jönne néhány hosszú, mély lélegzet után pár lelassult pillanat. Jövőre másként kéne a karácsonyt, de nem tervezgetek, mert anélkül is más lesz. Itt a vízválasztó, a varázslatos év... Csak arra kérem Istent, hogy a gyermekeinknek egy jobb világa legyen. És bizakodom, hogy ha engedte megszületni őket, az okkal volt, és feladatuk van ezen a Földön és vigyáz rájuk, hogy ezt végre hajthassák. Nem akarok negatívan a rossz dolgokra gondolni. Jöjjön, aminek jönnie kell. A rosszra úgysem lehet felkészülni! Igazából semmire sem lehet igazán felkészülni. Az ember túl kicsi ehhez! Hát inkább keresem az apró kapaszkodókat, amik alapján bizakodhatom, hogy most nehéz, de lassanként majd jobb lesz. Mindig leülök nagy tervvel és nagy gondolatokkal, hogy majd valami elgondolkodtatót alkotok, azután csak folynak ki a betűk a kezem alól, és valami egészen más születik, mint amit előre elterveztem. Hát ezért fölösleges bárminemű tervezgetés minden téren. Nem jön be... Nekem legalábbis.
Hanga egy igazi szeretetgombóc. Kis vigyorával mindenkit le vesz a lábáról. Talán apránként még a bátyját is. :)
Bende lassan kezdi felfedezni, hogy lehet a húgával is foglalkozni néha. Édespofa. Persze az együttjátszás még odébb van! De már pár napja együtt fürdenek. Nincs vita, van viszont pancsolás. Hanga imádja a vizet. Az sem nagyon zavarja, ha a szemébe megy. Ma valahogy még a haját is megmártotta egy pillanat alatt, míg Bendének segítettem a vetkőzéseben. Visszafordultam és addigra már a feje hátulja csurom víz volt, ő meg csak játszott, mintha mi sem történt volna. És imádja a zenét is. Hogy honnan örökölhette?! ;) Ma hazaértünk este apától, Peti bekapcsolta a tévén az Ákos koncertet, mire Hanga a fotelnak támaszkodva vigyorgott és rázta a fejét, meg bólogatott és integetett is Ákosnak, meg Janicsák Vecának. Igazi érzékeny, muzikális Halak gyerek. Valószínű, hogy a kézügyessége is jó lesz. Már egyedül illesztgeti rá a karikákat a rúdra, meg a macifejet is feltette a tetejére.
Bendi meg néhol méregzsák. Van benne egy jó adag örökség, a türelmetlenség része, meg hogy olyan gyorsan felkapja a vizet, de szerintem a hormonok is sokat nyomnak a latban. Bár Gergely még nyolc évesen is pont ugyanígy hisztizik. Amúgy lehet, hogy egy piperkőc lesz. Szereti az elegáns ruhákat, és minden apró részletet észre vesz. Ma megdicsérte a nyakláncot a nyakamban. "Anya, tetszik nekem rajtad, hogy ez a nyakadban van." Úgyhogy tőle majd bátran kérdezhetem, hogy jól áll-e a rajtam lévő ruha. Gondolom kerek-perec megmondja majd, ha nem jó valami. Hanga is igazi nő, mert minden fényes és nem fényes ékszerre bukik. A múltkor felpróbálta a melltartóm és a bugyimat is a fejére.
Ennyi fért a mai napba. Kimerült az íráskényszer.
Minden kedves olvasgató családtagomnak és nem családtagomnak nagyon boldog 2012-es esztendőt kívánok! Kívánom, hogy legyen ez az év egy jobb, biztonságosabb, barátságosabb, igazabb, de leginkább szeretettelibb élet kezdete!
2011. december 31., szombat
2011. december 21., szerda
Kapkodás ünnep előtt
Annyi mindent akarnék írni! Hogy felboncoltam és feldaraboltam azt a majdnem hat kilós libát tegnap este, éjjel egyre végeztem is egy szoptatás közbeiktatásával, és csak egy picit vágtam el a kezem. Meg hogy milyen tök jó színes fogást készítettem ma ebédre. Nagyon jól nézett ki, de végül nem volt érkezésem lefotózni. És finom is volt, meg húsmentes is. Hogy jó lenne kicsit pihenni, rohanás helyett, de vár a beigligyár! Így aztán megyek is. Talán már Hanga is elaludt rendesen.
2011. december 17., szombat
Indián vonalzóval
Hát igen tegnap előtt megsütöttem az ötödik adag mézest is. :) Hurrá-hurrá! Mert hogy hétfőn Profikompos céges karácsonyozás. Már fejből nyomom a receptet:
50dkg liszt (legjobb a tk búza, graham vagy tönköly)
2 tk ő fahéj
1 tk ő szegfűszeg
1 tk ő gyömbér
1 csipet ánizs összetörve
3 tk szódabikarbóna (ha dísznek sütjük 1 is elég bele)
(Én idény jelleggel váltakozva szoktam még tenni bele: 1 ek karob vagy kakaóport - ha barnát akarok; kb. 10 dkg darált diót vagy mandulát - inkább puszedli lesz; reszelt citrom vagy narancs héjat)
Ezeket összekeverem, közepébe mélyedést (fészket :)) készítek, ebbe jönnek a további "alkatrészek":
1 dl olaj (hidegen sajtolt az igazi!)
5ek gyümölcscukor (vagy porcukor, vagy nyírfacukor)
6 ek méz (vegyes virágméz a legjobb)
kb.1,25dl rizstej (vagy víz) vagy helyettesíthetjük narancs vagy mandarin facsart levével!
Jól összegyúrjuk az egészet és már lehet is sütni! 180°C 5-8perc ! Viszont kellett az öt sütés, mire kikísérleteztem, hogy milyen állagú tészta kell akkor, ha nem azonnal sütöm meg, mert eddig mindig egyből ki is sütöttem. Igazából ez az ötödik lett az igazi. És ha pár órát pihentetjük csak, akkor nem kell hűtőbe tenni, mert akkor törik. A maradék tésztát viszont vígan el lehet tárolni hűtőben akár egy hétig is. (Régen érlelték a mézestésztát, tehát biztos sokkal tovább is eláll, főképp, hogy tojás és tej mentes.)
Visszakanyarodva a mézesekhez, gondoltam itt az idő most vagy soha, igenis ki kell próbálni ezt az írókázás dolgot. Ma délelőtt még a Százforintos Boltban megláttam egy díszítő készletet. A minőségre utal az ára egyértelműen, mert 120Ft volt kinyomózsákkal és öt vagy hat fejjel együtt. Orsi mennyiért is látta csak a zsákot? Na igen. Mondanom sem kell, hogy végül be sem vetettem, mert olyan ócskának találom. Jó lesz majd a gyerekeknek vmi játékhoz, vagy beviszem az oviba és ott hasznosítják. Szóval az esti fürdetés előtt gyorsan előkaptam remek robotgépünket, ami tényleg jó és alig használom és megvalósítottam a lehetetlent: egynél kevesebb tojásfehérje felverését! Sikerült. Porcukor beleszitál...Azt hiszem a kezdők szerencséjével sikerült így elsőre szinte tökéletes mázat készítenem. Talán kicsit lehetett volna sűrűbb, de ebben sem vagyok biztos. Aztán fektetés, ami persze ilyenkor sosem megy simán. Petykó koncertre ment, Bendi már egy hete izgul, mert jön a karácsony és folyamatosan szófosása van, Hangának meg biztos frontja van... Azért tíz környékén sikerült nekilátni serényen. Ja, a lényeget nem írtam még. Történetesen azt, hogy valahova jól eltettem az itthon kallódó villámzáras (vagy mi a szösz) zacskókat, persze. Kerestem minden szóbakerülő helyen, végül mérgemben két alternatívát készítettem ki, még Bendi lefektetése előtt: 1. fülgyertyákat, mert azok olyan zacskóban voltak - és vannak azóta is ;) 2.háromszögű vonalzó tokját - végül ez nyert! :D
Néha jó, hogy az ember mindent szépen visszatesz az eredeti csomagolásába...éveken keresztül. Ez a vonalzó, ha jól számolom 14 éves. És még nem hogy csak megvolt a zacskója, de használhatónak is bizonyult. Úgyhogy dolgom végeztével, mint rendes irokézhez illik, el is mostam, hátha kell még máskor is. ;)))
Íme:
2011. december 13., kedd
A harmadik gyertya
Na az az (ti. a harmadik gyertya), amit végül elfelejtettem meggyújtani. Hát ez van. Bende végig járt egy egész hetet! Csütörtökön bent is aludt, mert du. négytől volt a karácsonyi készülődős program. Mézeskalács házat készítettünk - papírból. Bende persze a keksz evéssel és a tea ivással volt leginkább elfoglalva. Beestem fél ötre, gyorsan bekapcsolódtam a kivágásba ragasztásba, kb. egy óra alatt kész is lett a nagy mű, ami a képeken látszik, aztán rohantunk is haza vacsizni. Így túl sok értelme nem volt, ha arra akarták az óvónénik, hogy a szülők jobban megismerjék egymást, mert mindenki a kis széken a kis asztalnál a saját házikóját vágta, ragasztotta, rajzolta serényen - főleg az ikrek anyukája, akinek a nagycsoportos lánya is ott volt így hármat kellett uannyi idő alatt készíteni :D - és beszélgetésre vajmi kevés idő jutott, ha csak a "Kinél van még piros papír?" és az "Elkérhetem a ragasztót?" jellegű kérdéseket nem számítom. Azért jó volt.
Aztán kitaláltam, hogy keresztanyuéknak mézeskalácsot küldök karácsonyra, úgyhogy azt is gyorsan csütörtökön meg is sütöttem és végre díszítettem is, persze ez még mindig nem az indiános (írokéz). Talán majd az ötödik adag. Közben arra is ráébredtem, hogy ez a recept, amit sütök, saját kreálmány. Rendesen meg is lepődtem rajta, mert működik és finom és tej-tojás mentes. Sőt E számok sincsenek benne, mert margarin helyett olaj van benne. Hurrá-hurrá! Erre azért büszke vagyok. Keresztanyuéknak narancsos mézest sütöttem Lajos Mari után szabadon. Hmm! Finom lett.
Azért rá kellett jönnöm, hogy én a csupasz mézeseket szeretem a legjobban. (Nem véletlenül nem küzdöttem eddig a díszítgetéssel, ha nem is szeretem. Ez a tudatalatti hatalma. ;)) Még egy adagot kell készítenem, mert hétfőn céges karácsonyi ebéd. Na azt már talán írókázni is fogom. A remény hal meg utoljára! Vettem gesztenyelisztnek csúfolt vmit. Nem sok köze van a Korzikán vásárolthoz, annak ellenére, hogy ugyanaz az alapanyag elvileg. Ebből vízzel gesztenypürét lehet csinálni - ami pozitív - , a korzikai viszont igazi liszt volt, hogy az őrlésen kívül miben térhet el, azt nem tudom. Az illata is más. Azért muffinnak ez is jó lesz szerintem. Meg a beiglik is befigyelnek a jövő héten már. Idén dupla adagot igényelt az uram. de a diót neki kell megtörni hozzá! Hi-hi!
Na zuhanok az ágyba. Jobban örülnék, ha fehér, fagyott eső esne az égből. Isten bizony még a hideget sem bánnám!
Viszon csütörtökön ZUMBAAA, ha igaz.
Aztán kitaláltam, hogy keresztanyuéknak mézeskalácsot küldök karácsonyra, úgyhogy azt is gyorsan csütörtökön meg is sütöttem és végre díszítettem is, persze ez még mindig nem az indiános (írokéz). Talán majd az ötödik adag. Közben arra is ráébredtem, hogy ez a recept, amit sütök, saját kreálmány. Rendesen meg is lepődtem rajta, mert működik és finom és tej-tojás mentes. Sőt E számok sincsenek benne, mert margarin helyett olaj van benne. Hurrá-hurrá! Erre azért büszke vagyok. Keresztanyuéknak narancsos mézest sütöttem Lajos Mari után szabadon. Hmm! Finom lett.
Azért rá kellett jönnöm, hogy én a csupasz mézeseket szeretem a legjobban. (Nem véletlenül nem küzdöttem eddig a díszítgetéssel, ha nem is szeretem. Ez a tudatalatti hatalma. ;)) Még egy adagot kell készítenem, mert hétfőn céges karácsonyi ebéd. Na azt már talán írókázni is fogom. A remény hal meg utoljára! Vettem gesztenyelisztnek csúfolt vmit. Nem sok köze van a Korzikán vásárolthoz, annak ellenére, hogy ugyanaz az alapanyag elvileg. Ebből vízzel gesztenypürét lehet csinálni - ami pozitív - , a korzikai viszont igazi liszt volt, hogy az őrlésen kívül miben térhet el, azt nem tudom. Az illata is más. Azért muffinnak ez is jó lesz szerintem. Meg a beiglik is befigyelnek a jövő héten már. Idén dupla adagot igényelt az uram. de a diót neki kell megtörni hozzá! Hi-hi!
Na zuhanok az ágyba. Jobban örülnék, ha fehér, fagyott eső esne az égből. Isten bizony még a hideget sem bánnám!
Viszon csütörtökön ZUMBAAA, ha igaz.
2011. december 8., csütörtök
Mézeskalács more and more
 |
| Mézeskalács minden formában |
 |
| Igazi és utánzat |
 |
| Közelről |
 |
| Narancsos mézes csokival |
 |
| A kis MEÓS |
2011. december 5., hétfő
Két gyertya
Tegnap már a második gyertyát is meg kellett gyújtani a minimalista adventinken! :)
A múlt hetünk viszonylag pihenősen zajlott - csak Petykós izgulta/tanulta halálra magát a mai ACCA vizsgája miatt. Reméljük, hogy érdemes volt! ;)
Bende kb. két nap alatt sikeresen kiheverte a betegségét (ahogy én is), azért még hétfőn itthon fogtam, biztos-ami biztos, mert a gyerekorvos egy hetet saccolt be minimumnak. Aztán végülis valahogy egész héten itthon ragadt. Gondolom nem bánta. Olyan nehezen veszem rá magam, hogy felöltöztessek két gyereket, meg magamat a sok hacukába és menjünk vhova.... De most már muszáj! Holnap jön a Miku! Reggel legkésőbb negyed kilencre be kell holnap érni. Csütörtökön most nincs zumba - múlt héten voltam végre megint:) -, de nem is baj, mert az oviban lesz karácsonyi készülődős-díszkészítős, szülös-gyerekes délután, úgyhogy aznap ott is alszik. Ma volt egyébként hosszú ideje az első olyan ovis nap, hogy nem nyávogott, hogy itthon akar maradni, sőt ő szólt az apjára: " Apa, menjünk már, mert rég ott kellene lennünk!" - nem tudom kitől hallhatta :D
Csak az oviban tört el a mécses, mert apa elfelejtett integetni, mikor elment. (Szerintem fejben már írta a vizsgáját...) Ma még könyvtárazást is ígértem Bendének. Már előre mondta, hogy mire kell becserélni a nálunk levő könyveket. Csúúúúcs ez a kölyök!
Hanguc kicsit köhög, úgyhogy tegnap kb. 10-szer kellett este még bemennem, mire sikerült mélyen elaludnia. Meg persze gondolom a mozgásai miatt is van. Nagyon sokat okosodik. Kapaszkodik fel mindenhova, neki mindent meg kell nézni. Próbál utánozgatni dolgokat: pl. integet, tapsol, és a legjobb, mikor tetszik neki a zene, rázza a fejét veszettül és vigyorog. Múltkor távirányítóval a kezében nézte a Kisvakondot és közben kacarászott valamin. Apropó zene. Bende a múlt héten egyik nap előkapott találomra a fiókból egy kazettát, betette a hifi magnójába. (Történetesen Petykós régi Cult kazija volt az.) Azután föltekerte a hangerőt és bulizott rá és nem engedte lehalkítani, mert "most konceret van!" Gondolom más gyerek halálra rémült volna a hangos zenétől, de Hanguc csak rázogatta a fejét, meg néha tapsolt is. Nem is tudom miért... Amúgy igencsak akaratos egy nőszemély, úgyhogy nem lesz vele egyszerű dolgunk. Természetesen teljesen más mint a bátyja.
Megírtam egy újabb karácsonyi-ajándékos listát. Ez már talán a negyedik. :) Csak hogy számba vegyem, mi az ami már meg van és mi hiányzik még. Egész jól állunk! Azon gondolkodtam ma, hogy amit lehet, azt apránként már be is csomagolok, hogy ne egyszerre kelljen. Így persze nem olyan izgi, de a gyerekek miatt sajnos egy ideig még így kell majd - hacsak nem akarok egy egész éjszakát erre szánni. Azt hiszem az egyik dolog, aminek megsínylem a hiányát a gyerekek miatt, az a nyugalom. Persze lehet, hogy nem csak ők tehetnek róla, hiszen a világ is felgyorsult, de néha olyan jó lenne elmolyolgatni egész nap, szép nyugodtan leülni reggelizni, vagy ebédelni és mindent nyugiban csinálni. Hogy mikor lesz ilyen!? Most minden kapkodás, és így nem élvezhető ki annyira pl. a mézeskészítés sem. Sütöttem még egy adagot. A gondolatig mindig eljutok, hogy írókázni kéne (ami már meg is volt, csak í nélkül...),de este tízkor nem tudom magam rávenni, részben mert nem akarok a habverővel zajongani. Mire ráveszem magam, lehet, hogy már nem lesz mit díszíteni. :)) Karácsonyig még egy adagot úgyis össze kell dobnom, ha a fára is akarok belőle. Talán majd azt. Meg akarok vmi bonbon szerűséget is. Háááát...
A múlt hetünk viszonylag pihenősen zajlott - csak Petykós izgulta/tanulta halálra magát a mai ACCA vizsgája miatt. Reméljük, hogy érdemes volt! ;)
Bende kb. két nap alatt sikeresen kiheverte a betegségét (ahogy én is), azért még hétfőn itthon fogtam, biztos-ami biztos, mert a gyerekorvos egy hetet saccolt be minimumnak. Aztán végülis valahogy egész héten itthon ragadt. Gondolom nem bánta. Olyan nehezen veszem rá magam, hogy felöltöztessek két gyereket, meg magamat a sok hacukába és menjünk vhova.... De most már muszáj! Holnap jön a Miku! Reggel legkésőbb negyed kilencre be kell holnap érni. Csütörtökön most nincs zumba - múlt héten voltam végre megint:) -, de nem is baj, mert az oviban lesz karácsonyi készülődős-díszkészítős, szülös-gyerekes délután, úgyhogy aznap ott is alszik. Ma volt egyébként hosszú ideje az első olyan ovis nap, hogy nem nyávogott, hogy itthon akar maradni, sőt ő szólt az apjára: " Apa, menjünk már, mert rég ott kellene lennünk!" - nem tudom kitől hallhatta :D
Csak az oviban tört el a mécses, mert apa elfelejtett integetni, mikor elment. (Szerintem fejben már írta a vizsgáját...) Ma még könyvtárazást is ígértem Bendének. Már előre mondta, hogy mire kell becserélni a nálunk levő könyveket. Csúúúúcs ez a kölyök!
Hanguc kicsit köhög, úgyhogy tegnap kb. 10-szer kellett este még bemennem, mire sikerült mélyen elaludnia. Meg persze gondolom a mozgásai miatt is van. Nagyon sokat okosodik. Kapaszkodik fel mindenhova, neki mindent meg kell nézni. Próbál utánozgatni dolgokat: pl. integet, tapsol, és a legjobb, mikor tetszik neki a zene, rázza a fejét veszettül és vigyorog. Múltkor távirányítóval a kezében nézte a Kisvakondot és közben kacarászott valamin. Apropó zene. Bende a múlt héten egyik nap előkapott találomra a fiókból egy kazettát, betette a hifi magnójába. (Történetesen Petykós régi Cult kazija volt az.) Azután föltekerte a hangerőt és bulizott rá és nem engedte lehalkítani, mert "most konceret van!" Gondolom más gyerek halálra rémült volna a hangos zenétől, de Hanguc csak rázogatta a fejét, meg néha tapsolt is. Nem is tudom miért... Amúgy igencsak akaratos egy nőszemély, úgyhogy nem lesz vele egyszerű dolgunk. Természetesen teljesen más mint a bátyja.
Megírtam egy újabb karácsonyi-ajándékos listát. Ez már talán a negyedik. :) Csak hogy számba vegyem, mi az ami már meg van és mi hiányzik még. Egész jól állunk! Azon gondolkodtam ma, hogy amit lehet, azt apránként már be is csomagolok, hogy ne egyszerre kelljen. Így persze nem olyan izgi, de a gyerekek miatt sajnos egy ideig még így kell majd - hacsak nem akarok egy egész éjszakát erre szánni. Azt hiszem az egyik dolog, aminek megsínylem a hiányát a gyerekek miatt, az a nyugalom. Persze lehet, hogy nem csak ők tehetnek róla, hiszen a világ is felgyorsult, de néha olyan jó lenne elmolyolgatni egész nap, szép nyugodtan leülni reggelizni, vagy ebédelni és mindent nyugiban csinálni. Hogy mikor lesz ilyen!? Most minden kapkodás, és így nem élvezhető ki annyira pl. a mézeskészítés sem. Sütöttem még egy adagot. A gondolatig mindig eljutok, hogy írókázni kéne (ami már meg is volt, csak í nélkül...),de este tízkor nem tudom magam rávenni, részben mert nem akarok a habverővel zajongani. Mire ráveszem magam, lehet, hogy már nem lesz mit díszíteni. :)) Karácsonyig még egy adagot úgyis össze kell dobnom, ha a fára is akarok belőle. Talán majd azt. Meg akarok vmi bonbon szerűséget is. Háááát...
2011. november 27., vasárnap
Hányás-hasmenés kontra advent
Megígértem az oviban, hogy csinálok mézeskalácsból ádventi "koszorút". Meg itthonra is azt akartam, meg az apósomnak is vmi méheset. Ha már egyszer méhész, igazán dukál neki egy ilyen adventi koszorú. Na szerdára (11. 23.) begyúrtam a kétféle (barna, fehér) tésztát, gondoltam, hogy míg a gyerekek délután alszanak, addig végzek is mindennel. Hát nem így lett. A tészta megint elég rossz állagúra sikerült. Talán a liszt miatt, de már nem tudom... Alig tudtam kinyújtani. Mire végre sikerült a kicsi felébredt. :( Mindegy - gondoltam - akkor kiültetem az etetőszékébe, amíg befejezem. Hát az egész művelet jóval tovább tartott, mint gondoltam, már a nagy is rég felkelt, mire minden kisült. Sőt, azt hiszem, hogy talán Petykós is hazaért. Azért a gyerekek egész jól tűrték, hogy anya alkot. és a "koszorúk" is viszonylag jók lettek. (lsd. képeket az előző bejegyzésben) De csak kettő készült: ovis és méhes. Itthonra nem. Meg díszek, amik még irókázásra várnak, vagy evésre, és a hűtőben hetel a kevés maradék tészta. Egyelőre elment a kedvem a mézes készítéstől.
Bende este már nem is vacsizott. Aztán nyolckor hányt először - persze csak folyadékot, hiszen semmi nem volt a pocakjában. A gyerekorvosunk honlapján még régebben olvastam, hogy mire kell ilyenkor figyelni. 1-2 kortyonként itattuk csak vele a vizet, de így is hajnal 3-kor kb. hatodjára hányt, úgyhogy jobbnak láttam kihívni az ügyeletet. Szegény kapott szurit hányás ellen+algópirint. Nagyon hősiesen tűrte, iugazán büszke vagyok rá. Meg azért magunkra is, mert a sok hányás ellenére sem volt kiszáradva, tehát ez az "egyszerre csak egy kortyot" bejött. Persze másnap sorállás a dokinál... Viszont azóta sem hányt. Kicsit folyik az orra, de semmi egyéb. Aztán péntek estére már nekem is émelygett a gyomrom. Éjjel kettőkor sikerült is kipakolni mindent, de meg is könnyebbültem. Én is kortyonként ittam csak. Nálam még azért is érdekes a dolog, mert még szoptatok napi kb. 5-6-szor, de legalább Hanga megkapta az ellenanyagot. Remélem ezzel a hányós bulit átvészeltük. Tegnap elég sokat feküdtem, fájt mindenem. Ma már kicsit jobb a helyzet. Ebéd után rám is tört az adventi koszorú készítési láz. Bendikém úgy szereti ezeket a dolgokat! Szedegette ki a díszeket a dobozból: "Nézd anya, Mikulás! Ez miből van? Nézd de szép gömbök! Ez miből van? Ezt nekem adod? .... Anya, felakasztottam a szarvast a kilincsemre, hogy ha jöttök be tudjatok csengetni! Jó?"
Alig sikerült ágyba parancsolni. "Anya, meggyújtjuk a kis házat?" "Rendben, meggyújtjuk, de utána mész aludni." Na ez bevált. Így míg alszik, sikerült egy koszorút kreálnom az itthoni szárított narancs, fahéj, toboz, szalag és egy-két dísz segítségével. Kicsit minimalista, meg nincs rajta téli zöld, de a miénk. Nekem tetszik. És legalább nem hullik le a tűlevél róla. A kis ház egy fenyőgyertya meg egy mikulás egy téli táj alkotóelemei egy tányéron. Még lehet, hogy kerül rá más is, meg cukordara hó gyanánt - csak félő, hogy azt valaki kieszegeti majd a tálból.
Ímhol ni! Nem volt kedvem a fényképezőt előszedni így ez egy rossz minőségű telefonos fotó.
Mindenkinek békés, boldog várakozást kívánok!
Bende este már nem is vacsizott. Aztán nyolckor hányt először - persze csak folyadékot, hiszen semmi nem volt a pocakjában. A gyerekorvosunk honlapján még régebben olvastam, hogy mire kell ilyenkor figyelni. 1-2 kortyonként itattuk csak vele a vizet, de így is hajnal 3-kor kb. hatodjára hányt, úgyhogy jobbnak láttam kihívni az ügyeletet. Szegény kapott szurit hányás ellen+algópirint. Nagyon hősiesen tűrte, iugazán büszke vagyok rá. Meg azért magunkra is, mert a sok hányás ellenére sem volt kiszáradva, tehát ez az "egyszerre csak egy kortyot" bejött. Persze másnap sorállás a dokinál... Viszont azóta sem hányt. Kicsit folyik az orra, de semmi egyéb. Aztán péntek estére már nekem is émelygett a gyomrom. Éjjel kettőkor sikerült is kipakolni mindent, de meg is könnyebbültem. Én is kortyonként ittam csak. Nálam még azért is érdekes a dolog, mert még szoptatok napi kb. 5-6-szor, de legalább Hanga megkapta az ellenanyagot. Remélem ezzel a hányós bulit átvészeltük. Tegnap elég sokat feküdtem, fájt mindenem. Ma már kicsit jobb a helyzet. Ebéd után rám is tört az adventi koszorú készítési láz. Bendikém úgy szereti ezeket a dolgokat! Szedegette ki a díszeket a dobozból: "Nézd anya, Mikulás! Ez miből van? Nézd de szép gömbök! Ez miből van? Ezt nekem adod? .... Anya, felakasztottam a szarvast a kilincsemre, hogy ha jöttök be tudjatok csengetni! Jó?"
Alig sikerült ágyba parancsolni. "Anya, meggyújtjuk a kis házat?" "Rendben, meggyújtjuk, de utána mész aludni." Na ez bevált. Így míg alszik, sikerült egy koszorút kreálnom az itthoni szárított narancs, fahéj, toboz, szalag és egy-két dísz segítségével. Kicsit minimalista, meg nincs rajta téli zöld, de a miénk. Nekem tetszik. És legalább nem hullik le a tűlevél róla. A kis ház egy fenyőgyertya meg egy mikulás egy téli táj alkotóelemei egy tányéron. Még lehet, hogy kerül rá más is, meg cukordara hó gyanánt - csak félő, hogy azt valaki kieszegeti majd a tálból.
Mindenkinek békés, boldog várakozást kívánok!
2011. november 24., csütörtök
Végre képek
 |
| Apa és lánya |
 |
| Kis kalóz |
 |
| Fél-szem |
 |
| Ágyban a gyerekek |
 |
| NAGYLÁNY kiságyban |
 |
| Adventi a Katica csoportnak |
 |
| Adventi méhész apósomnak |
2011. november 21., hétfő
KKH = Kreatív-Karácsonyi Hangulat
Vagy Karácsonyi-Kreatív hangulat? Hm. Hát Hanga ádventi naptára lassan készül, mert a varrógépet mellőznöm kell. Leginkább azért, mert mikor felállítottuk a kiságyat be lett szorítva pofával befele a sarokba, meg nem is működik már tökéletesen (Ötven felé a dolgok kezdenek berozsdásodni...Persze lehet, hogy még csak negyven.) Meg mindig akad vmi más is. Orsinak találtam egy-két kiszúró ( jól kiszúrtam vele! he-he) formát a mézeskalácsozáshoz. Ezen felbuzdulva sütöttem is gyorsan mézest "nagy"fiam nem kis örömére, merthogy:
Morfondíroztam, hogy vmi textil ádventi koszorú kéne, amit lehet fogdosni, nem szúr stb. Na ez nem lesz, viszont véletlenül megláttam egy honlapon adventi koszorút mézeskalácsból, ami nem is túl bonyolult, és még ehető is, tehát dupla hasznon. Gyorsan meg is kellett sütni az első próbát, ami sikerült is, meg nem is. Sikerült, mert jó lett (annak ellenére, hogy soha életemben nem csináltam még olyan ócska tésztát, mint amilyen ez lett, valószínűleg a margarin miatt. Maradok a tiszta, hidegen sajtolt olajoknál, az a tuti), viszont nem tettem alá alapnak tésztát, és nem ragadtak eléggé össze a darabok, így ez apránként a hasunkban végzi. Nagy lelkesedésemben az oviban is ígértem, hogy csinálok egyet a csoportnak, úgyhogy sürgősen át kell menni apához mézért! Na végre gyorsan megnéztem, és jól sejtetettem: vasárnap már advent! Húha! Akkor tényleg sürgősen át kellene menni apához. Vagy vehetek szégyen szemre máshol mézet...
Közben egy-két textil díszecskét is megvarrtam már. Nem is tudom, hogy minek vettem a karácsonyi anyagot, de megtetszett. Ja igen, Hanga adventijéhez. Egy métert...Hi-hi. Még jól jöhet a fa alá terítőnek... Úr Isten! Hová tesszük idén a karácsonyfát??? A jól bevált eddigi hely be lett polcozva-ajtózva. Az biztos, hogy magasra kell tenni, vmelyik konnektor közelébe. Hm, talán a virágos polc...
És kéne ablakmatricákat is gyártani, de így, hogy minden nap főzni kell nem sok idő marad.
Talán a gyerekek miatt van, de már vagy egy hónapja folyamatosan karácsonyi hangulatom van. Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy még sohasem álltunk ilyen jól ajándékvásárlás ügyileg, mint most. És már a mikus és adventi naptáras apróságokat is megvettem. Persze még azt is ki kéne találnom, hogy Bende zsákocskáit hova rögzítsem, ahol nem éri el. Vettem hozzá csipeszeket, de lehet, hogy nem az lesz a megfelelő megoldás. Tavaly is előre kibontotta, amit elért.
Ma Bende megint ment oviba, így délután nagy ráértemben babakeksz receptet kerestem a neten és meglepő módon semmi használhatót nem találtam. Azért persze gyorsan összedobtam vmit, méz nélküli puszedlinek nevezhető talán. E-mentes és egész ehető Hangának is.
Bende már tisztára be van zsongva a Miku várástól. Lehet, hogy nem kellett volna ilyen korán télapós-karácsonyos nótákat énekelgetni...Ma már az oviban is az volt a program, úgyhogy lehet, hogy az tette meg a hatását. Este alig tudtam lenyugtatni. Vmit ki kell találni neki izgalom levezetésre! Pedig ma még az udvaron is voltak, meg gyalog jöttünk haza. Amúgy rákattant kicsit a számítógépre - asszem volt ilyen más is a családban már ;). Pénteken levelet írt - nagyon tetszett neki, hogy lehet a betűk, meg a hátterük színét változtatgatni. Vasárnap addig nyúzta emiatt az apját, hogy az kitalálta, hogy kapcsol neki Paint-et. De mint kiderült, az nem az igaz, mert abba nincs háttere a betűknek, amit változtatgatni lehet. ma meg Petykós játékokat mutatott neki. Végül kikötöttek a "mérges madaras"-nál. És a fiam 3 és fél évesen kattingatott az egérrel és lődözte a disznókat. És a végére már egész jól is ment neki. Meg persze élvezte, hogy mindig válthat másik pályára. Hát sajnos vagy nem sajnos, szerintem ő is az a gyerek lesz,aki előbb tud majd szg-pen írni, mint kézzel. New generation. Azt mondjuk, nem tudom, hogy mi lesz vele a suliban, mert már most érdeklik a betűk (meg ezer más dolog, amiket elsőre megjegyez), meg azt sem tudom, hogy a tanárral mi lesz, akihez kerül majd... Orsi húzz bele! Nálunk lehet, hogy Hanga lesz a sport kedvelő. Már most is izompacsira! :))
Azt hiszem kéne mindenféle képet feltennem...Majd megemberelem magam!
Morfondíroztam, hogy vmi textil ádventi koszorú kéne, amit lehet fogdosni, nem szúr stb. Na ez nem lesz, viszont véletlenül megláttam egy honlapon adventi koszorút mézeskalácsból, ami nem is túl bonyolult, és még ehető is, tehát dupla hasznon. Gyorsan meg is kellett sütni az első próbát, ami sikerült is, meg nem is. Sikerült, mert jó lett (annak ellenére, hogy soha életemben nem csináltam még olyan ócska tésztát, mint amilyen ez lett, valószínűleg a margarin miatt. Maradok a tiszta, hidegen sajtolt olajoknál, az a tuti), viszont nem tettem alá alapnak tésztát, és nem ragadtak eléggé össze a darabok, így ez apránként a hasunkban végzi. Nagy lelkesedésemben az oviban is ígértem, hogy csinálok egyet a csoportnak, úgyhogy sürgősen át kell menni apához mézért! Na végre gyorsan megnéztem, és jól sejtetettem: vasárnap már advent! Húha! Akkor tényleg sürgősen át kellene menni apához. Vagy vehetek szégyen szemre máshol mézet...
Közben egy-két textil díszecskét is megvarrtam már. Nem is tudom, hogy minek vettem a karácsonyi anyagot, de megtetszett. Ja igen, Hanga adventijéhez. Egy métert...Hi-hi. Még jól jöhet a fa alá terítőnek... Úr Isten! Hová tesszük idén a karácsonyfát??? A jól bevált eddigi hely be lett polcozva-ajtózva. Az biztos, hogy magasra kell tenni, vmelyik konnektor közelébe. Hm, talán a virágos polc...
És kéne ablakmatricákat is gyártani, de így, hogy minden nap főzni kell nem sok idő marad.
Talán a gyerekek miatt van, de már vagy egy hónapja folyamatosan karácsonyi hangulatom van. Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy még sohasem álltunk ilyen jól ajándékvásárlás ügyileg, mint most. És már a mikus és adventi naptáras apróságokat is megvettem. Persze még azt is ki kéne találnom, hogy Bende zsákocskáit hova rögzítsem, ahol nem éri el. Vettem hozzá csipeszeket, de lehet, hogy nem az lesz a megfelelő megoldás. Tavaly is előre kibontotta, amit elért.
Ma Bende megint ment oviba, így délután nagy ráértemben babakeksz receptet kerestem a neten és meglepő módon semmi használhatót nem találtam. Azért persze gyorsan összedobtam vmit, méz nélküli puszedlinek nevezhető talán. E-mentes és egész ehető Hangának is.
Bende már tisztára be van zsongva a Miku várástól. Lehet, hogy nem kellett volna ilyen korán télapós-karácsonyos nótákat énekelgetni...Ma már az oviban is az volt a program, úgyhogy lehet, hogy az tette meg a hatását. Este alig tudtam lenyugtatni. Vmit ki kell találni neki izgalom levezetésre! Pedig ma még az udvaron is voltak, meg gyalog jöttünk haza. Amúgy rákattant kicsit a számítógépre - asszem volt ilyen más is a családban már ;). Pénteken levelet írt - nagyon tetszett neki, hogy lehet a betűk, meg a hátterük színét változtatgatni. Vasárnap addig nyúzta emiatt az apját, hogy az kitalálta, hogy kapcsol neki Paint-et. De mint kiderült, az nem az igaz, mert abba nincs háttere a betűknek, amit változtatgatni lehet. ma meg Petykós játékokat mutatott neki. Végül kikötöttek a "mérges madaras"-nál. És a fiam 3 és fél évesen kattingatott az egérrel és lődözte a disznókat. És a végére már egész jól is ment neki. Meg persze élvezte, hogy mindig válthat másik pályára. Hát sajnos vagy nem sajnos, szerintem ő is az a gyerek lesz,aki előbb tud majd szg-pen írni, mint kézzel. New generation. Azt mondjuk, nem tudom, hogy mi lesz vele a suliban, mert már most érdeklik a betűk (meg ezer más dolog, amiket elsőre megjegyez), meg azt sem tudom, hogy a tanárral mi lesz, akihez kerül majd... Orsi húzz bele! Nálunk lehet, hogy Hanga lesz a sport kedvelő. Már most is izompacsira! :))
Azt hiszem kéne mindenféle képet feltennem...Majd megemberelem magam!
2011. november 16., szerda
Láma
(Próbáltam kicsit aludni, de nem ment. Hanga megint álmodik...)
Pénteken kezdődött este, hogy felment a láza 38,6-ra, így hűtőfördő és egy kúp kíséretében tért nyugovóra. (Hát nyilván, hogy a kúp fenékbenyomós-vége légbuborékosra sikerült gyártáskor, úgyhogy néhány a kukában landolt mindenki örömére :( )
Azután láztalan szombat jött egész estig. 39,2°C. Hűtőfürdő + kúp. Csakhogy nem igazán használt. Azért vasárnap reggelre már csak hőemelkedése volt, de estére megint magas láz. Közben beszereztünk lázcsillapító szirupot és az kísérte a hűtőfürdőt, meg pár óra múlva éjszaka még egy kúp is. Így végül hajnalra sikerült hőemelkedésre csökkenni. A doki persze hétfő délután rendel. Plusz jó volt az egészben, hogy Petykós reggel ment le Debrecenbe és csak kedd este jött meg. Szerencsére anya itt volt épp, így én életembe először Hangával kettesben (meg a vizeletmintával, amit az orvos kért) átautókáztunk Gödöllőre. Persze az orvosnál ezren vártak. Azért a pisit od'adtam nekik, ne én melegítsem. Aztán minden felgyorsult. Pisi pozitív lett, irány a kórház. Azért apát felkaptuk Gödöllőn (aki épp lefolyószerelésben volt - hát szerencsére nem nyakig;)). Közben Hanguc elaludt a kocsiban, így azzal mentünk Kistarcsára, tehát a kórházig is én vezettem.
Jelentem ezáltal jó pár óra vezetésgyakorlás megspórolódott - éljen a költséghatékonyság!
A kórházban viszont visszalassult minden a nagy pörgés ellenére. Még a vizsgálat és friss pisiminta gyűjtés, meg kórisme felvétel egész gyorsan ment. A vérvételre viszont várni kellett kb. fél órát. Na ezt a vérvételt még egy felnőttnek sem kívánom, nemhogy egy csecsemőnek! Mivel Hanga husika, nem találták a vénáit a sok hurka között, úgyhogy találomra szúrt a nővér, aztán turkált a tűvel a karjában! És megismételte a másik kezén is, mert először a dokinéni kötötte az ebet a karóhoz, hogy a labornak nem lesz elég a minta. Mivel azonban azon még annyira sem sikerült eret találni így mégis elég lett a a minta, és a branült sem tudták benne hagyni. Ezzel a horror rész letudva, jött a másfél óra várakozás a laboreredményre. Viszont több szempontból is szerencsénk volt.
1.Mivel nem sikerült a branült benne hagyni, nem vettek fel minket az osztályra, és nem kezdték el azonnal az antibiotikumot nyomatni Hangába.
2.Mivel a gyerekorvosunk is ott dolgozik az osztályon, az ő szava is számított kicsit, így a branülözéssel és az antibiotikum infúzióval hajlandóak voltak várni a laboreredmény megérkezéséig.
3.Mivel még szopik Hanga, így nem halt éhen szegény, mert az, hogy már rég elmúlt uzsi idő és lassan a vacsi is, rajtam kívül senkit nem foglalkoztatott. Tehát míg ott voltam kétszer is szoptattam.
Hál Istennek végülis Hanga minden eredménye negatív lett, csak a vérképén látszott, hogy vírusfertőzése volt. Viszont több kérdés is felmerült bennem.
Az egyik, amin nem először háborodok fel a betegségmeghatározás/"gyógyítás" módja. Nem hiszem el, hogy a 21. században, amikor már lassan a Holdra járhatunk nyaralni, meg mindent robotok vagy gépek készítenek, csinálnak manapság, szóval nem hiszem, hogy ez az egyetlen és legjobb módja egy ember kivizsgálásának és a diagnosztizálásnak, történetesen, hogy vért kell venni. De ha mégis, biztos lenne más lehetőség is, mint tűvel böködve turkálni egy gyerek kezében. Nem az én gyerekem az egyetlen a világon, akinek nem látszódnak az erek a kezén! Azt hiszem az csak töredék, hogy milyenek az orvosok, vagy asszisztensek, meg hogy kiutaznak...Szerintem alapjaiban kéne modernizálni az egész orvoslást, mert ez így nem nevezhető szerintem gyógyításnak, sokkal inkább kísérletezésnek. És ezért, hogy ezt csinálhassák, emberek éveket tanulnak, meg gyakorlatoznak. Tényleg bele lehet sulykolni a gyógyításra elhivatott emberekbe, hogy ez a legjobb és igazi mód?!
A másik sokkal vidámabb: vajon mitől lett a gyerekorvos által vizsgált minta pozitív a kórházi meg negatív? (Egyébként, ha gyorsan megcsináltak volna ők is egy tesztet, vagy várnak a vérvétellel, míg a vizelet laborja meg van, akkor megúsztuk volna a szurkálást!) Bennem két lehetőség merült fel:
- a realista: a nővér mondta, hogy inkább vesz új vizeletmintát, mert pl. a popsikrém is adhat pozitív eredményt! Azért ezt az orvosunk mondhatta volna, és akkor kevésbé rémülök halálra.
- a buddhista: Hanga egy inkarnálódott láma, és képes megváltoztatni a szervezetében zajló dolgokat (, mint vmelyik Karmapáról írja Lama Ole Nydal a Belépés a Gyémánt Útra c. könyvben) :))
Én persze a második verzióra szavazok ;)
Viszont kislányomban biztos, hogy mély nyomot hagytak a történtek, annak ellenére, hogy a vérvétel előtt és után nagyon jó kedélyűen viselte a tortúrát. Hétfő este nehezen aludt el a felborult napirend miatt. Neki ez nagyon fontos.
Aztán éjszaka sokszor felriadt és sírt nagyon. A cumitól még idegesebb lett, csak a cicin vígasztalódott, vagy volt, hogy ott sem. A tegnap éjszakánk már kicsit jobb volt, de mikor este 10-kor megriadt és szoptattam, akkor láttam, hogy nincs is fönn igazán, viszont álmodik nagyon vmit. Néha mosolygott, néha nyöszörgött. Remélem ma már jobb lesz a helyzet! Kicsit kivagyok már az éjszakai műszaktól. Persze szombatra Bende is benáthásodott, ma meg az esti Ventolin már azt hiszem a negyedik volt.Hogy ezt a köhögéses részt sehogy sem tudjuk kikerülni... Ja, egyébként Hanguc a 3 nap lázával le is tudta a dolgot. Se orrfolyás, se köhögés. Ezért is gyanakodott az orvos húgyuti gyulladásra. Kis ügyes! Éljen a szopi meg a vitaminok! (Na meg a nadi és társai;))
Pénteken kezdődött este, hogy felment a láza 38,6-ra, így hűtőfördő és egy kúp kíséretében tért nyugovóra. (Hát nyilván, hogy a kúp fenékbenyomós-vége légbuborékosra sikerült gyártáskor, úgyhogy néhány a kukában landolt mindenki örömére :( )
Azután láztalan szombat jött egész estig. 39,2°C. Hűtőfürdő + kúp. Csakhogy nem igazán használt. Azért vasárnap reggelre már csak hőemelkedése volt, de estére megint magas láz. Közben beszereztünk lázcsillapító szirupot és az kísérte a hűtőfürdőt, meg pár óra múlva éjszaka még egy kúp is. Így végül hajnalra sikerült hőemelkedésre csökkenni. A doki persze hétfő délután rendel. Plusz jó volt az egészben, hogy Petykós reggel ment le Debrecenbe és csak kedd este jött meg. Szerencsére anya itt volt épp, így én életembe először Hangával kettesben (meg a vizeletmintával, amit az orvos kért) átautókáztunk Gödöllőre. Persze az orvosnál ezren vártak. Azért a pisit od'adtam nekik, ne én melegítsem. Aztán minden felgyorsult. Pisi pozitív lett, irány a kórház. Azért apát felkaptuk Gödöllőn (aki épp lefolyószerelésben volt - hát szerencsére nem nyakig;)). Közben Hanguc elaludt a kocsiban, így azzal mentünk Kistarcsára, tehát a kórházig is én vezettem.
Jelentem ezáltal jó pár óra vezetésgyakorlás megspórolódott - éljen a költséghatékonyság!
A kórházban viszont visszalassult minden a nagy pörgés ellenére. Még a vizsgálat és friss pisiminta gyűjtés, meg kórisme felvétel egész gyorsan ment. A vérvételre viszont várni kellett kb. fél órát. Na ezt a vérvételt még egy felnőttnek sem kívánom, nemhogy egy csecsemőnek! Mivel Hanga husika, nem találták a vénáit a sok hurka között, úgyhogy találomra szúrt a nővér, aztán turkált a tűvel a karjában! És megismételte a másik kezén is, mert először a dokinéni kötötte az ebet a karóhoz, hogy a labornak nem lesz elég a minta. Mivel azonban azon még annyira sem sikerült eret találni így mégis elég lett a a minta, és a branült sem tudták benne hagyni. Ezzel a horror rész letudva, jött a másfél óra várakozás a laboreredményre. Viszont több szempontból is szerencsénk volt.
1.Mivel nem sikerült a branült benne hagyni, nem vettek fel minket az osztályra, és nem kezdték el azonnal az antibiotikumot nyomatni Hangába.
2.Mivel a gyerekorvosunk is ott dolgozik az osztályon, az ő szava is számított kicsit, így a branülözéssel és az antibiotikum infúzióval hajlandóak voltak várni a laboreredmény megérkezéséig.
3.Mivel még szopik Hanga, így nem halt éhen szegény, mert az, hogy már rég elmúlt uzsi idő és lassan a vacsi is, rajtam kívül senkit nem foglalkoztatott. Tehát míg ott voltam kétszer is szoptattam.
Hál Istennek végülis Hanga minden eredménye negatív lett, csak a vérképén látszott, hogy vírusfertőzése volt. Viszont több kérdés is felmerült bennem.
Az egyik, amin nem először háborodok fel a betegségmeghatározás/"gyógyítás" módja. Nem hiszem el, hogy a 21. században, amikor már lassan a Holdra járhatunk nyaralni, meg mindent robotok vagy gépek készítenek, csinálnak manapság, szóval nem hiszem, hogy ez az egyetlen és legjobb módja egy ember kivizsgálásának és a diagnosztizálásnak, történetesen, hogy vért kell venni. De ha mégis, biztos lenne más lehetőség is, mint tűvel böködve turkálni egy gyerek kezében. Nem az én gyerekem az egyetlen a világon, akinek nem látszódnak az erek a kezén! Azt hiszem az csak töredék, hogy milyenek az orvosok, vagy asszisztensek, meg hogy kiutaznak...Szerintem alapjaiban kéne modernizálni az egész orvoslást, mert ez így nem nevezhető szerintem gyógyításnak, sokkal inkább kísérletezésnek. És ezért, hogy ezt csinálhassák, emberek éveket tanulnak, meg gyakorlatoznak. Tényleg bele lehet sulykolni a gyógyításra elhivatott emberekbe, hogy ez a legjobb és igazi mód?!
A másik sokkal vidámabb: vajon mitől lett a gyerekorvos által vizsgált minta pozitív a kórházi meg negatív? (Egyébként, ha gyorsan megcsináltak volna ők is egy tesztet, vagy várnak a vérvétellel, míg a vizelet laborja meg van, akkor megúsztuk volna a szurkálást!) Bennem két lehetőség merült fel:
- a realista: a nővér mondta, hogy inkább vesz új vizeletmintát, mert pl. a popsikrém is adhat pozitív eredményt! Azért ezt az orvosunk mondhatta volna, és akkor kevésbé rémülök halálra.
- a buddhista: Hanga egy inkarnálódott láma, és képes megváltoztatni a szervezetében zajló dolgokat (, mint vmelyik Karmapáról írja Lama Ole Nydal a Belépés a Gyémánt Útra c. könyvben) :))
Én persze a második verzióra szavazok ;)
Viszont kislányomban biztos, hogy mély nyomot hagytak a történtek, annak ellenére, hogy a vérvétel előtt és után nagyon jó kedélyűen viselte a tortúrát. Hétfő este nehezen aludt el a felborult napirend miatt. Neki ez nagyon fontos.
Aztán éjszaka sokszor felriadt és sírt nagyon. A cumitól még idegesebb lett, csak a cicin vígasztalódott, vagy volt, hogy ott sem. A tegnap éjszakánk már kicsit jobb volt, de mikor este 10-kor megriadt és szoptattam, akkor láttam, hogy nincs is fönn igazán, viszont álmodik nagyon vmit. Néha mosolygott, néha nyöszörgött. Remélem ma már jobb lesz a helyzet! Kicsit kivagyok már az éjszakai műszaktól. Persze szombatra Bende is benáthásodott, ma meg az esti Ventolin már azt hiszem a negyedik volt.Hogy ezt a köhögéses részt sehogy sem tudjuk kikerülni... Ja, egyébként Hanguc a 3 nap lázával le is tudta a dolgot. Se orrfolyás, se köhögés. Ezért is gyanakodott az orvos húgyuti gyulladásra. Kis ügyes! Éljen a szopi meg a vitaminok! (Na meg a nadi és társai;))
2011. november 11., péntek
ZUMBAAAA!!!!
Hát a nagy kiakadásra jót tett a tegnapi zumba. Nagyon jól esett! Mire elkezdtem volna aggódni, hogy mit szólnak a még szoptatós cicijeim a sok mozgáshoz, már a lazítás jött. Nagyon jó volt! Mindenkinek melegen ajánlom. Igazi mosoly terápia. Szerintem ezt morcosan nem is lehetne csinálni. Már eleve a latin zenéktől jókedve lesz az embernek. Azokban valahogy mindig benne van a napsütés. Amúgy nekem szinte mindegy volt, csak végre mozoghassak egy kicsit, és emberek között legyek. (Abszurd módon, hiszen amúgy vágyom egy kis magányoskodásra!) Szóval a cicimnek semmi baja, viszont a derekam reggel majd le szakadt a tegnapi sok riszától. Gondolom a két szülés sok letapadt izma elkezdett oldódni. Végre. Úgyhogy a csütörtököket ezentúl igyekszem zumbásítani, mert azt hiszem ez az egész család javára válik.
Sajnos Hanga bezumbázott vmi gebulát magának. Estére 38,5°C lett a láza, egyelőre egyéb tünet nincs. Az éjszakáink eddig sem voltak túl nyugodtak, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom.
Amúgy karácsonyi ajándék-ötletelős őrület van rajtam, mert vasárnap megyünk vásárlós kis körútra, ha igaz gyerekek nélkül. (Ebbe ez az egy jó van.) Próbálok a realitás és a pénzügyi helyzetünk adta keretek közé beszorítani az ötleteimet. Hááát..., nem egyszerű. Már van három különféle alapokon összeállított listám... :)) És mi lesz még karácsonyig!
Ma elkezdtem Hangának ádventi naptárat készíteni. Azt nem tudom, hogy minek, mert max kölesgolyót tudok bele tenni, mást nem nagyon. (Az alma túl nagy, a reszelt alma, főtt krumpli, vagy pl.a kedvenc párolt brokkoli nem mutatna szépen 1-24 nap múlva.) Viszont akarok csinálni anyagból kis karácsonyfa díszeket, ami sztem jó pofán néz majd ki - ha az időbeosztásom is úgy akarja!
(Petykó letöltö - ltögetés miatt zaklat, pedig már elküldtem egy körre gyógyszert bevenni, de túl hamar visszaért, pedig pisilt is... :)) Nnna, már megy a letöltés, ezen is túl vagyunk.
Bendi mindig előrukkol vmivel, ami zabálni való. Most este pl. majdnem elszontyolodott, mert összeszedtem a virágtartó polcról a bedugdosott autóit. Mint kiderült, azok olyan "módozatok (=modellek), mint ami Szelőnek is van". Nem lehet velük autózni, csak nézegetni a polcon, meg kicsit levenni, tologatni, aztán visszatenni. És nagyon kell rájuk vigyázni. Én balga, meg szép rendesen elraktam őket az autós kosárba. De megígértem, hogy holnap kap egy polcot, ahova kirakosgathatja. Azért egyet bedobozolt és bedugta a virágcserepek közé éjszakára. Ahhoz nem szabad nyúlni... :D
Sajnos Hanga bezumbázott vmi gebulát magának. Estére 38,5°C lett a láza, egyelőre egyéb tünet nincs. Az éjszakáink eddig sem voltak túl nyugodtak, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom.
Amúgy karácsonyi ajándék-ötletelős őrület van rajtam, mert vasárnap megyünk vásárlós kis körútra, ha igaz gyerekek nélkül. (Ebbe ez az egy jó van.) Próbálok a realitás és a pénzügyi helyzetünk adta keretek közé beszorítani az ötleteimet. Hááát..., nem egyszerű. Már van három különféle alapokon összeállított listám... :)) És mi lesz még karácsonyig!
Ma elkezdtem Hangának ádventi naptárat készíteni. Azt nem tudom, hogy minek, mert max kölesgolyót tudok bele tenni, mást nem nagyon. (Az alma túl nagy, a reszelt alma, főtt krumpli, vagy pl.a kedvenc párolt brokkoli nem mutatna szépen 1-24 nap múlva.) Viszont akarok csinálni anyagból kis karácsonyfa díszeket, ami sztem jó pofán néz majd ki - ha az időbeosztásom is úgy akarja!
(Petykó letöltö - ltögetés miatt zaklat, pedig már elküldtem egy körre gyógyszert bevenni, de túl hamar visszaért, pedig pisilt is... :)) Nnna, már megy a letöltés, ezen is túl vagyunk.
Bendi mindig előrukkol vmivel, ami zabálni való. Most este pl. majdnem elszontyolodott, mert összeszedtem a virágtartó polcról a bedugdosott autóit. Mint kiderült, azok olyan "módozatok (=modellek), mint ami Szelőnek is van". Nem lehet velük autózni, csak nézegetni a polcon, meg kicsit levenni, tologatni, aztán visszatenni. És nagyon kell rájuk vigyázni. Én balga, meg szép rendesen elraktam őket az autós kosárba. De megígértem, hogy holnap kap egy polcot, ahova kirakosgathatja. Azért egyet bedobozolt és bedugta a virágcserepek közé éjszakára. Ahhoz nem szabad nyúlni... :D
2011. november 9., szerda
szülők
Áááá! Hát feladom. Felmondok!
Valamit biztos nem jól csinálok, vagy nem jól gondolok, vagy nem jó a hozzáállásom.... Mi a különbség köztem és azon emberek között, akik kivirágzanak és sugároznak szülői szerepüktől???
Azt hiszem a felelősség az egyik ami miatt olykor szívesen leráznám az egészet. Ráadásul olyan személyekért felelsz, akik közben mintha épp ellened dolgoznának és minden lehetőséget megragadnak, hogy kijátsszák a figyelmed apró réseit és olyankor csinálnak különféle dolgokat, amire nem számítasz. Bende mostanság újabb kíváncsi fázisába érkezett, csak már jóval magasabbra felér. Most pakoljak el újra mindent. És erre a "leszedek mindent kérdés nélkül,a mi érdekel" dologra ugrom. És valahogy nem érzem, hogy mikor leszidom komolyan venne, és megbánná. Teljesen értelmetlen. Megverni is kár volna, mert az is kb. ennyire használna. És akkor néha mérgemben mégis odacsapok, utána meg legközelebb nekem lesz lelkiismeret-furdalásom, mikor csúnyán nézek és azt mondja esdekelve, hogy "anya ne verj meg!". Mintha ütném-verném folyton. És nem fél az emberektől. Ez persze nem feltétlenül baj. Csakhogy ezerszer elmondom adott neki, hogy fogd a kezünk, mert itt sok ember van elkeveredhetsz. És nem hiszi, mert figyelünk rá. Nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás. Hagyjam eltévedni, hogy megértse amit mondok? Igen, lehet hogy hülye vagyok, de úgy érzem, hogy ez nem fair. Minek gebesztek én szakadatlan, meg magyarázok, ő meg tojik rám, aztán ha mégis elkeveredne, hát ki lenne a hibás? Persze, hogy a szülő. Mintha a vak nénit akarnám átkísérni az úton akarata ellenére. Besokalok és nincs kedve ordibálni az utcán, hogy várjon meg, babakocsival meg amúgy sem lehet rohanni... És akkor a kedves néni kérdőre von, hogy mért engedem előre annyira, mikor itt jöttek a kóbor kutyák és mi lett volna ha... Hát nem mondtam neki semmit. Csak csúnyán nézhettem, mert mentegetőzött, hogy neki mindegy, de ő nem hagyná, hogy ilyen messze menjen a gyerek. Nem? Hát mit csinálna? Ordibálna utána és akkor majd nem harapja meg a kutya? Vagy rohanna a babakocsival? Vagy pórázon sétáltatná? Vagy ne menjen biciklivel, de akkor meg minek vettük meg? Utálom, hogy ezért is én vagyok a felelős, pedig gondolom ez a szülők feladata. Közben meg úgy érzem, hogy megfulladok a ragaszkodásától. Hogy nem kapok levegőt. Hogy belőlem sosem elég neki. Nincs olyan, hogy most inkább apa fektessen. Még néha a fürdésen is alkudozik, akarná, hogy inkább én. Mi lenne, ha lepasszolós anyuka lennék? Így is magam okolom a betegségei miatt. Mi lenne, ha nem törődnék ennyit vele? Akkor még több betegséget kreálna?
Remélem, ha majd túljutunk ezen az időszakon, visszanézve látni fogom, hogy mi volt az értelme! Azt hiszem én is az a típusú anya vagyok, akinek nem ez a főszerepe az életében. Nem erre születtem, de ez is szükséges ahhoz, hogy fejlődhessek. Valahogy meg kell tanulni élvezni ezeket a nehéz részeket is. Már nem hiszek benne, hogy ha elmegyek egy gyagyászhoz, az tud megfelelő receptet mondani, hogy mit kéne másként, hacsak nem látó, de az igen kevés van. Ezen nekünk kell végigvergődni magunkat. És közben jó lenne élvezni is kicsit, mert boldogan könnyebb. Sokszor eszembe kell juttatnom: "...a szeretet hosszútűrő, kegyes..."
Valamit biztos nem jól csinálok, vagy nem jól gondolok, vagy nem jó a hozzáállásom.... Mi a különbség köztem és azon emberek között, akik kivirágzanak és sugároznak szülői szerepüktől???
Azt hiszem a felelősség az egyik ami miatt olykor szívesen leráznám az egészet. Ráadásul olyan személyekért felelsz, akik közben mintha épp ellened dolgoznának és minden lehetőséget megragadnak, hogy kijátsszák a figyelmed apró réseit és olyankor csinálnak különféle dolgokat, amire nem számítasz. Bende mostanság újabb kíváncsi fázisába érkezett, csak már jóval magasabbra felér. Most pakoljak el újra mindent. És erre a "leszedek mindent kérdés nélkül,a mi érdekel" dologra ugrom. És valahogy nem érzem, hogy mikor leszidom komolyan venne, és megbánná. Teljesen értelmetlen. Megverni is kár volna, mert az is kb. ennyire használna. És akkor néha mérgemben mégis odacsapok, utána meg legközelebb nekem lesz lelkiismeret-furdalásom, mikor csúnyán nézek és azt mondja esdekelve, hogy "anya ne verj meg!". Mintha ütném-verném folyton. És nem fél az emberektől. Ez persze nem feltétlenül baj. Csakhogy ezerszer elmondom adott neki, hogy fogd a kezünk, mert itt sok ember van elkeveredhetsz. És nem hiszi, mert figyelünk rá. Nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás. Hagyjam eltévedni, hogy megértse amit mondok? Igen, lehet hogy hülye vagyok, de úgy érzem, hogy ez nem fair. Minek gebesztek én szakadatlan, meg magyarázok, ő meg tojik rám, aztán ha mégis elkeveredne, hát ki lenne a hibás? Persze, hogy a szülő. Mintha a vak nénit akarnám átkísérni az úton akarata ellenére. Besokalok és nincs kedve ordibálni az utcán, hogy várjon meg, babakocsival meg amúgy sem lehet rohanni... És akkor a kedves néni kérdőre von, hogy mért engedem előre annyira, mikor itt jöttek a kóbor kutyák és mi lett volna ha... Hát nem mondtam neki semmit. Csak csúnyán nézhettem, mert mentegetőzött, hogy neki mindegy, de ő nem hagyná, hogy ilyen messze menjen a gyerek. Nem? Hát mit csinálna? Ordibálna utána és akkor majd nem harapja meg a kutya? Vagy rohanna a babakocsival? Vagy pórázon sétáltatná? Vagy ne menjen biciklivel, de akkor meg minek vettük meg? Utálom, hogy ezért is én vagyok a felelős, pedig gondolom ez a szülők feladata. Közben meg úgy érzem, hogy megfulladok a ragaszkodásától. Hogy nem kapok levegőt. Hogy belőlem sosem elég neki. Nincs olyan, hogy most inkább apa fektessen. Még néha a fürdésen is alkudozik, akarná, hogy inkább én. Mi lenne, ha lepasszolós anyuka lennék? Így is magam okolom a betegségei miatt. Mi lenne, ha nem törődnék ennyit vele? Akkor még több betegséget kreálna?
Remélem, ha majd túljutunk ezen az időszakon, visszanézve látni fogom, hogy mi volt az értelme! Azt hiszem én is az a típusú anya vagyok, akinek nem ez a főszerepe az életében. Nem erre születtem, de ez is szükséges ahhoz, hogy fejlődhessek. Valahogy meg kell tanulni élvezni ezeket a nehéz részeket is. Már nem hiszek benne, hogy ha elmegyek egy gyagyászhoz, az tud megfelelő receptet mondani, hogy mit kéne másként, hacsak nem látó, de az igen kevés van. Ezen nekünk kell végigvergődni magunkat. És közben jó lenne élvezni is kicsit, mert boldogan könnyebb. Sokszor eszembe kell juttatnom: "...a szeretet hosszútűrő, kegyes..."
2011. november 8., kedd
"Igen-igen."
A kicsi rohamosan okosodik. Meg persze a nagy is!
Hanga szombaton azzal mosolyogtatott meg minket, hogy megtanult bólogatni. Nem vadul, pánkosan, hanem elgondolkozva, egyetértően: "Igen-igen."
Mondom neki: -Megyünk Bendiért, jó? - és bólogatok a jónál. Erre ő is, mintha értené (perzse lehet, hogy tényleg érti!) bólogat, mintha válaszolna: -Jó.
Vicces.
Édes a hatfogas mosolya, kúszik, mint a gép, és ami még halálos, beszélget a plüssállatokkal. Persze csak azzal, amelyiket kedveli. Például mikor meglátja a nagy tehenet, látszik az öröm az arcán és legalább egy kvinttel feljebb csúszik a hangja olyanra, mint a Menőmanó. Így kényeskedik. (A bátyjának is így örülne, ha az hagyná...Talán majd később. Reménykedem.)
Bendi pénteken először mondott itthon óvodai verset. Kellett hozzá a hasonló dallamú-ritmusú kiváltó-beindító szófordulat. (Ő dalnak mondja a verseket, ebből is látszik, hogy a ritmus neki a lényeg. Én is úgy írok verset, hogy a ritmus-dal megy a fejemben és arra illesztem rá a szöveget.) Teljesen véletlenül mondtunk egy olyan szófordulatot, ami eszébe juttatta a verset, amit kb. 1 hónapja hallhatott utoljára. Én nem is ismertem. Azóta persze már többször is elmondta, gyakorlatilag életünk részévé vált. Még pénteken azzal gyógyította az apja ételmérgezés gyanús tünetegyüttesét. (Meg persze mesélt is neki saját mesét receptes könyvből a sötétben...) Anyósom fel is vette, ahogy szavalja. A felvételen viszont az a legjobb, hogy Peti büszke apaként vigyorog a fia mellett tejbetök módjára. :))
Viszont a múlt hét egy napos ovija alkalmával jöttem rá, hogy ki kell számára valami feszültséglevezető módszert/foglalkozást találni, mert ennek hiányában csak kínlódik és düh meg hiszti-rohamai lehetnek. Ahogy elnéztem vmi olyan volna jó, ahol a logikai képességét is használhatja. Pl. mászni szeret a játszótéri gyerek falakon. Na ilyen Aszódon persze sehol sincs. Az a remek ötletem, hogy megkérdezem a szomszéd tesitanárt, hátha ő tud mondani vmi okosat. Legalább azt, hogy van-e Aszódon ilyen kicsiknek vmilyen foglalkozás.
Üldöz a családomhoz tartozás! Eddig nem találtam semmilyen rendszeres foglalkozási lehetőséget itt, amivel kicsit kikapcsolhatnék. Hát ma megláttam, hogy milyen tanfolyam indul csütörtökön? Na? És igen. Zumba (zoo-mba ;)) Úgy látszik, hogy a csütörtök amúgy vmi varázs nap errefelé, mert a babás foglalkozás is akkor van, csak délelőtt. Na arra sem sikerült még eljutni! Talán majd holnapután megtörik a jég.
Hát lehet, hogy Hanga nem alussza végig az éjszakákat (enyhén szólva), viszont délelőtt és délután is szunyál. Ilyenkor tudok egy kicsit magányoskodni. Sürgősen ajándékgyártásba kell fognom, ha el akarok készülni karira!
Letelt az egy óra...
A: -Kijössz?
H: "-Igen-igen."
:) Ilyenkor nagyon jó anyának lenni!
Hanga szombaton azzal mosolyogtatott meg minket, hogy megtanult bólogatni. Nem vadul, pánkosan, hanem elgondolkozva, egyetértően: "Igen-igen."
Mondom neki: -Megyünk Bendiért, jó? - és bólogatok a jónál. Erre ő is, mintha értené (perzse lehet, hogy tényleg érti!) bólogat, mintha válaszolna: -Jó.
Vicces.
Édes a hatfogas mosolya, kúszik, mint a gép, és ami még halálos, beszélget a plüssállatokkal. Persze csak azzal, amelyiket kedveli. Például mikor meglátja a nagy tehenet, látszik az öröm az arcán és legalább egy kvinttel feljebb csúszik a hangja olyanra, mint a Menőmanó. Így kényeskedik. (A bátyjának is így örülne, ha az hagyná...Talán majd később. Reménykedem.)
Bendi pénteken először mondott itthon óvodai verset. Kellett hozzá a hasonló dallamú-ritmusú kiváltó-beindító szófordulat. (Ő dalnak mondja a verseket, ebből is látszik, hogy a ritmus neki a lényeg. Én is úgy írok verset, hogy a ritmus-dal megy a fejemben és arra illesztem rá a szöveget.) Teljesen véletlenül mondtunk egy olyan szófordulatot, ami eszébe juttatta a verset, amit kb. 1 hónapja hallhatott utoljára. Én nem is ismertem. Azóta persze már többször is elmondta, gyakorlatilag életünk részévé vált. Még pénteken azzal gyógyította az apja ételmérgezés gyanús tünetegyüttesét. (Meg persze mesélt is neki saját mesét receptes könyvből a sötétben...) Anyósom fel is vette, ahogy szavalja. A felvételen viszont az a legjobb, hogy Peti büszke apaként vigyorog a fia mellett tejbetök módjára. :))
Viszont a múlt hét egy napos ovija alkalmával jöttem rá, hogy ki kell számára valami feszültséglevezető módszert/foglalkozást találni, mert ennek hiányában csak kínlódik és düh meg hiszti-rohamai lehetnek. Ahogy elnéztem vmi olyan volna jó, ahol a logikai képességét is használhatja. Pl. mászni szeret a játszótéri gyerek falakon. Na ilyen Aszódon persze sehol sincs. Az a remek ötletem, hogy megkérdezem a szomszéd tesitanárt, hátha ő tud mondani vmi okosat. Legalább azt, hogy van-e Aszódon ilyen kicsiknek vmilyen foglalkozás.
Üldöz a családomhoz tartozás! Eddig nem találtam semmilyen rendszeres foglalkozási lehetőséget itt, amivel kicsit kikapcsolhatnék. Hát ma megláttam, hogy milyen tanfolyam indul csütörtökön? Na? És igen. Zumba (zoo-mba ;)) Úgy látszik, hogy a csütörtök amúgy vmi varázs nap errefelé, mert a babás foglalkozás is akkor van, csak délelőtt. Na arra sem sikerült még eljutni! Talán majd holnapután megtörik a jég.
Hát lehet, hogy Hanga nem alussza végig az éjszakákat (enyhén szólva), viszont délelőtt és délután is szunyál. Ilyenkor tudok egy kicsit magányoskodni. Sürgősen ajándékgyártásba kell fognom, ha el akarok készülni karira!
Letelt az egy óra...
A: -Kijössz?
H: "-Igen-igen."
:) Ilyenkor nagyon jó anyának lenni!
2011. november 2., szerda
Mei tai és egyebek
+-* = Fölborult egy teásbögre, amit az a férfiember hagyott itt néhány napja, aki itten szokott gitározgatni meg "kattingatni"...Szerencsére a kiskanalat leszámítva üres! ;)
Most mondjam, hogy éljen a halottak napja?! Azért ez kicsit morbid volna, de így van. Meg a munkanap áthelyezés. Voltunk otthon! Hip-hip hóliec! És most volt az a kivételes alkalom, hogy nem volt senki beteg (kivéve Petykót, akin kitört még pénteken a gebula); és valahogy sikerült mindent beleféríteni ebbe a kis időbe.
Az úgy kezdődött, hogy a törpe-növésű 10kg fölötti majdnem 8 hónapos "törékeny" kislányom a télidő és a vastag ruhák beköszöntével végképp kinőtte a kenguruját és valamit muszáj volt kitalálni helyette. És a kötős kenguru (mei tai) tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak hosszútávra. Persze ahogy elkezdtem nézelődni múlt csütörtökön, mindjárt el is vesztem a rengeteg profi és amatőr-kezdő készítő és márka között. Próbáltam segítséget kérni egy hordozós honlapon. Még reménykedem, hogy majd érkezik vmi válasz! Viszont véletlenül ráakadtam szabásmintára is... Na itt el is indult a bogár. Petykós kinyomtatta, így már "csak" anyagot kellett venni és megvarrni. - Ugyanis a mei tai-ek ára 4000Ft-nál kezdődött (használt vagy új), a megbízható minőség kb. 10000Ft környéke volt, de az első honlap és márka, amit megnéztem 24000Ft környékén mozgott. Ehhez képest vettünk Kisbéren egész jónak mondható mintájú és minőségű vásznat 2m-t 1800Ft-ért. Ez úgy elég lett, hogy 3 rétegűre csináltam a test-részt biztos ami biztos. Még maradt a kapucninak is, az még hátra van. És igazából nem vett el az életemből sok időt sem az elkészítése, három este a szabásmintával és szabással együtt. Holnap be is vetjük hosszabb távon. Remélem sikerül Hangát egyedül felkötözni!
Persze azért nem ment minden ilyen simán. Hanguc sikeresen túlfeszítette a húrt a minimál alvásával és a sok nyüglődéssel + a varrógép (ami nem mai csirke!) összegabalyította a cérnát olyannyira, hogy végül el is szakadt... az enyém is! Így aztán a varrás első nekifutásra kiborulásban, csöppnyi sírásban és feszültség levezető erdei ftuás-sétában végződött. Lehet, hogy Hanga és a varrógép összebeszéltek, mert ha ez nincs, talán most sem megyek el egyedül az erdőbe, pedig már nagyon kellett. Jó lenne minden nap! De a heti min. egyet azért be fogom vezetni! Ezután minden jóra fordult és hétfő éjfélre be is fejeztem a nagy művet. Nem mondom, hogy tökéletes, de elsőre igazán jó. Ha hosszú távon is beválik, akkor sikerült elég olcsón megúszni ezt a dolgot, és az, hogy én készítettem még plusz öröm.
Petykós ma villámlátogatásra hozta próba előtt Janit és Petit, amíg ő lezuhanyzott és összekapkodta a hangszert, egyebet, Bende nagy örömére. " Apa, nekem két jó barátom is van: a Farakójánosbácsi és-és-és az Énekespeti." :)) Ez által rájöttem, hogy nagyobbik gyermekem minden ritkán látott, de annál nagyobb örömmel fogadott rokontól és ismerőstől szómenést kap. Minden,a mi eszébe jut, folyik ki a száján. Legyen az mese, valóban megtörtént dolog, vagy ismeretterjesztő olvasmány. Így Ágika, Koppány és Emese kedd reggel, mindjárt megtudták, hogy dolgoznak a vérlemezkék... Janiék meg azt, hogy le kell csiszolni a sámli lábát, hogy ne billegjen, meg hogy mit csinál Matuka és hogy a rumos sütemény kisfiúknak nem való, de nagyfiúk ehetik és egyéb hasznos információkat. Nem tudom, hogy minden 3 éves ilyen-e, de ha belegondolok, hogy Bende alig több mint 1 éve kezdett igazán szavakkal beszélni, most meg felnőtteket meghazudtoló választékossággal és logikával beszél... És eszméletlen információéhsége van. Szinte minden érdekli: melyik milyen betű, melyik milyen bolygó, autó, zászló és címer, közlekedési tábla stb-stb. És mindent részletesen el kell magyarázni, amit elsőre meg is jegyez és legközelebb már tökéletesen tudja. "De a kedvenc kérdésem a következő: " Anya, az előbb amit láttam, az mi volt?" És nem éri be egy egyszerű nem tudommal.
Ennek ellenére egy-két szó vagy ragozás megmaradt kezdetlegesnek tűnő formájában. Ilyen pl. a gyere helyett: jöjjél, meg a kalotaszegi tájszólás (mííhek), ami lassan már elmaradozik.
Most mondjam, hogy éljen a halottak napja?! Azért ez kicsit morbid volna, de így van. Meg a munkanap áthelyezés. Voltunk otthon! Hip-hip hóliec! És most volt az a kivételes alkalom, hogy nem volt senki beteg (kivéve Petykót, akin kitört még pénteken a gebula); és valahogy sikerült mindent beleféríteni ebbe a kis időbe.
Az úgy kezdődött, hogy a törpe-növésű 10kg fölötti majdnem 8 hónapos "törékeny" kislányom a télidő és a vastag ruhák beköszöntével végképp kinőtte a kenguruját és valamit muszáj volt kitalálni helyette. És a kötős kenguru (mei tai) tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak hosszútávra. Persze ahogy elkezdtem nézelődni múlt csütörtökön, mindjárt el is vesztem a rengeteg profi és amatőr-kezdő készítő és márka között. Próbáltam segítséget kérni egy hordozós honlapon. Még reménykedem, hogy majd érkezik vmi válasz! Viszont véletlenül ráakadtam szabásmintára is... Na itt el is indult a bogár. Petykós kinyomtatta, így már "csak" anyagot kellett venni és megvarrni. - Ugyanis a mei tai-ek ára 4000Ft-nál kezdődött (használt vagy új), a megbízható minőség kb. 10000Ft környéke volt, de az első honlap és márka, amit megnéztem 24000Ft környékén mozgott. Ehhez képest vettünk Kisbéren egész jónak mondható mintájú és minőségű vásznat 2m-t 1800Ft-ért. Ez úgy elég lett, hogy 3 rétegűre csináltam a test-részt biztos ami biztos. Még maradt a kapucninak is, az még hátra van. És igazából nem vett el az életemből sok időt sem az elkészítése, három este a szabásmintával és szabással együtt. Holnap be is vetjük hosszabb távon. Remélem sikerül Hangát egyedül felkötözni!
Persze azért nem ment minden ilyen simán. Hanguc sikeresen túlfeszítette a húrt a minimál alvásával és a sok nyüglődéssel + a varrógép (ami nem mai csirke!) összegabalyította a cérnát olyannyira, hogy végül el is szakadt... az enyém is! Így aztán a varrás első nekifutásra kiborulásban, csöppnyi sírásban és feszültség levezető erdei ftuás-sétában végződött. Lehet, hogy Hanga és a varrógép összebeszéltek, mert ha ez nincs, talán most sem megyek el egyedül az erdőbe, pedig már nagyon kellett. Jó lenne minden nap! De a heti min. egyet azért be fogom vezetni! Ezután minden jóra fordult és hétfő éjfélre be is fejeztem a nagy művet. Nem mondom, hogy tökéletes, de elsőre igazán jó. Ha hosszú távon is beválik, akkor sikerült elég olcsón megúszni ezt a dolgot, és az, hogy én készítettem még plusz öröm.
Petykós ma villámlátogatásra hozta próba előtt Janit és Petit, amíg ő lezuhanyzott és összekapkodta a hangszert, egyebet, Bende nagy örömére. " Apa, nekem két jó barátom is van: a Farakójánosbácsi és-és-és az Énekespeti." :)) Ez által rájöttem, hogy nagyobbik gyermekem minden ritkán látott, de annál nagyobb örömmel fogadott rokontól és ismerőstől szómenést kap. Minden,a mi eszébe jut, folyik ki a száján. Legyen az mese, valóban megtörtént dolog, vagy ismeretterjesztő olvasmány. Így Ágika, Koppány és Emese kedd reggel, mindjárt megtudták, hogy dolgoznak a vérlemezkék... Janiék meg azt, hogy le kell csiszolni a sámli lábát, hogy ne billegjen, meg hogy mit csinál Matuka és hogy a rumos sütemény kisfiúknak nem való, de nagyfiúk ehetik és egyéb hasznos információkat. Nem tudom, hogy minden 3 éves ilyen-e, de ha belegondolok, hogy Bende alig több mint 1 éve kezdett igazán szavakkal beszélni, most meg felnőtteket meghazudtoló választékossággal és logikával beszél... És eszméletlen információéhsége van. Szinte minden érdekli: melyik milyen betű, melyik milyen bolygó, autó, zászló és címer, közlekedési tábla stb-stb. És mindent részletesen el kell magyarázni, amit elsőre meg is jegyez és legközelebb már tökéletesen tudja. "De a kedvenc kérdésem a következő: " Anya, az előbb amit láttam, az mi volt?" És nem éri be egy egyszerű nem tudommal.
Ennek ellenére egy-két szó vagy ragozás megmaradt kezdetlegesnek tűnő formájában. Ilyen pl. a gyere helyett: jöjjél, meg a kalotaszegi tájszólás (mííhek), ami lassan már elmaradozik.
2011. október 6., csütörtök
Pénz-ügyek
Gyerkőcök épp alszanak - az esetek kb. 50%-ban már van olyan intervallum is délután, mikor mindketten. ez azért jónak mondható. én meg eszegetem a szőlőt, amit vasárnap vettünk egy útszéli nénitől Pásztón. Hát ezek a nénik... Nem tudom, hogy az árus nénik/bácsik erkölcsi morálja mennyiben tükrözi a magyar társadalomét, de sajnos a becsületesség igen messze áll tőlük (tisztelet a kivételnek!) Nekem viszont nem sikerült levetkőznöm még azt a naív kényszerképzetet, hogy az idős nénik/bácsik biztosan becsületesek. Így most is sikerült végül dupla áron venni a szőlőt vagy krumplit, mint amennyiért lehetett volna... Mondjuk nem nagy tételről van szó, de a csalás az csalás, mindegy, hogy csak 300Ft-nyi. Érdekes mód nem felháborodott, hanem szomorú vagyok inkább, és sajnálom a nénit, hogy úgy érzi így juthat csak elég pénzhez. Meg levonom a nem biztos, hogy helyes megállapítást: nem érdemes háztól vásárolni. Persze, ha a fogunkhoz vernénk a garast, biztos jobban utána számolnék minden fillérnek, és tudnám minden zöldség és gyümölcs árát. Egyébként ez valami rossz beidegződés lehet a háztájit árusítók körében, mert a piacozó nénik között is van ilyen, meg a kollegám, aki az otthon tartott baromfit egyebet árulta nekünk szintén csinált egy-két húzást, ami nem jött ki túl jól, mikor kiderült. És még csak nem is multi cég. A max. létszámunk asszem 11 fő volt eddig a főnökkel együtt. Így meg pláne gáz. Nekem biztos leégett volna a bőr a képemről. De hát, mint azt egy másik kollegám megállapította nagy bölcsen, nincs is saját házam. Hi-hi!
Persze minden nézőpont kérdése. Apósom nagy büszkén meséli, hogy hogy sikerül az egyetem pénzén laposelemhez jutnia, mert ő már régi motoros ott és minden trükköt ismer. Közben persze szidja a csalókat, meg a lopókat, hogy lopnak... Azért ez is gáz!
Hanga föl, anya el. Vége az első színnek.
2. szín
:))
Persze minden nézőpont kérdése. Apósom nagy büszkén meséli, hogy hogy sikerül az egyetem pénzén laposelemhez jutnia, mert ő már régi motoros ott és minden trükköt ismer. Közben persze szidja a csalókat, meg a lopókat, hogy lopnak... Azért ez is gáz!
Hanga föl, anya el. Vége az első színnek.
2. szín
:))
2011. szeptember 25., vasárnap
Szösszenek
Az első kérdés, hogy mi lehet a cél, hogy nálunk, egy ilyen kis országban ennyi tehetséges ember él. És tudnak énekelni. Még akkor is, ha Rúzsa Magdi egy évszázadban biztos csak egy van, a többiek is jócskán átlagon felüliek. Itt van, tessék - és énekli a U2-t tökéletesen - egy biztonsági őr. Meg ugye volt már egy terem őr is anno és a többiek. Nem tudom, hogy ez már hányadik tehetségkutató nálunk, de legalább a 7-8-dik. És még mindig ezrek jelentkeznek, és még mindig vannak újabb és újabb nagyon jók, meg kiválók. (Meg persze borzasztók is :)) Ha végig gondolom, a baráti társaságunkból még nem tudok senkiről, aki jelentkezett volna, pedig van pár hobbi-énekes. És igen, biztos, hogy ennek is célja van. A könyvem azt írta, hogy ha feljebb lép a Föld az embereknek több ideje jut a művészetekre. Talán ezzel is emeljük a rezgést. A Földét is, meg az emberekét is. S hány lehet, aki rajzol, fest, táncol, ír vagy bármi egyebet csinál úgy, hogy az igazán átlagon felüli.
A második kérdés, hogy miért használják fel a tartósan beteg emberek (tisztelet a kivételnek) az állapotukat érzelmi zsarolásra. Vagy csak kapásból bepróbálkoznak, mert ez a világ már annyira közömbös, hogy muszáj nekik szinte kapásból így indítani, hogy minél nagyobbat üssenek, hátha akkor át tudják törni a szürke falat. A Vaterán meghirdettem egy kenyérsütőt, és igen nincs kedvem postára cipelgetni, hát egyértelműen a személyes átvételt jelöltem be a szállítási feltételeknél. Hát nem Piri néni licitál Hegyeshalomról, járókerettel 3 szívműtéten van túl, és persze ő nyerte. Én meg udvariasan felajánlottam neki a lehetőséget, hogy inkább mondjon le róla, mert én nem postázom. Ő meg persze bunkó módon kötötte az ebet a karóhoz, hogy már pedig igenis egyezzünk meg! És még én vagyok bunkó, ha kötöm az ebet a karóhoz. Pedig ez az erőszakoskodás elsőre ezt hozza ki belőlem. Aztán mikor visszanyomom az arcába a stílusát, mindjárt visszahőköl és szabadkozik. Bleee!!
A második kérdés, hogy miért használják fel a tartósan beteg emberek (tisztelet a kivételnek) az állapotukat érzelmi zsarolásra. Vagy csak kapásból bepróbálkoznak, mert ez a világ már annyira közömbös, hogy muszáj nekik szinte kapásból így indítani, hogy minél nagyobbat üssenek, hátha akkor át tudják törni a szürke falat. A Vaterán meghirdettem egy kenyérsütőt, és igen nincs kedvem postára cipelgetni, hát egyértelműen a személyes átvételt jelöltem be a szállítási feltételeknél. Hát nem Piri néni licitál Hegyeshalomról, járókerettel 3 szívműtéten van túl, és persze ő nyerte. Én meg udvariasan felajánlottam neki a lehetőséget, hogy inkább mondjon le róla, mert én nem postázom. Ő meg persze bunkó módon kötötte az ebet a karóhoz, hogy már pedig igenis egyezzünk meg! És még én vagyok bunkó, ha kötöm az ebet a karóhoz. Pedig ez az erőszakoskodás elsőre ezt hozza ki belőlem. Aztán mikor visszanyomom az arcába a stílusát, mindjárt visszahőköl és szabadkozik. Bleee!!
2011. szeptember 21., szerda
Orrfújás és vízvezeték
Hát igen. A bőrünkön érezzük, hogy ismét megkezdődött az óvod(?)a. Pontosabban az orrunkban és a torkunkban, na meg a tüdőnkben is. Bende egy hete benáthásodott. Csütörtökön már percenként kellett törölgetni az orrát, aztán szombatra minden igyekezetem ellenére már köhögött is. Most viszont úgy tűnik, hogy lassan túl jut a dolgon. Több tippem is van, nagyjából az összegükként juthatunk odáig, hogy csak! egy hétig beteg. 1.nyomatjuk a vitaminokat, és mióta beteg jelentősen emeltem a dózist. 2. Időben elkaptam a dolgot a homeós bogyókkal az elejétől és mivel nem dolgozom, így mindjárt itthon is maradt. 3.Szedi azt a fránya Singulairt az asztmájára, ami segít a hörgőcskéket normálisabb állapotban tartani ilyenkor. (Viszont ha 1-1 nap kimarad azt lehet hallani a lélekzetén...:( ) Persze sikeresen mindenki elkapta tőle az influenzáriát. Legügyesebb Hanga - anyatejjel védekezik :)) Legrosszabbul Petykós járt, aki a parlagfű allergiából átcsúszott az influenzába, és hőemelkedése is volt két-három napig. Jelenleg mindenki a javulás útján, vitaminokkal teletömve. (Ilyenkor tud igazán jókat köpni az ember!)
Hétfőn, mivel annyira jól voltunk mindannyian anya nem pont tökéletes sarok-csőkulcsával felszerelkezve nekikezdtünk a fürdőszobai csapok cseréjének. (A piros sarokcsőkulcs és a kék, vízvezetékes csőkulcs között pusztán annyi a különbség - a színén kívül -, mint a kenő kés és a zöldségszeletelő között. használhatóságában és funkciójában kicsit más. Így aztán csekély hozzáértéssel, de annál nagyobb férfierővel sikerült is az alig 30 éves csövet eltörni a falban. Ennek folyományaként nem sikerült viszont:
1. leszerelni a csapokat, még egy csavart sem rendesen kilazítani (pedig egy hétig áztattam ecettel a csapokat...);
2. megspórolni a szakembert a szerelésnél (sőt, végül kettőnek sikerült a munkát elvégezni...)
3. Petykósnak kifeküdni a betegséget, és pihenni és játszani a gyerekekkel
Délután 4-re már kész is volt a meló, de még 4 csempét helyére kell majd ragasztani.
Azért több pozitívuma is van a dolognak. Mostmár két vízvezeték-szerelőt is ismerünk, az egyik villanyszerelő is. (Csak kicsit lassan dolgozik, mert már kb.75 éves, és olyan régimódi mester, igényli a társaságat, főleg, mert egyedül él...Viszont ma megjelent 4db fehér csempével. Nekem a hajam égnek állt, mert Petykós már látni sem akarja többet, meg épp boltba indultunk a két gyerekkel, és azt hittem, hogy ott helyben neki áll szerelni - és megkérdezi, hogy van-e csempe vágó véletlenül itthon, mert azt épp nem hozott. Úgyhogy gyorsan mondtam is neki, hogy épp indulni akartunk. De mondta, hogy ezt ő nem is tudná megcsinálni, mert el kell vágni az egyik csempét, mindenképp hívjunk majd burkolót :), csak megígérte -azt nem tom kinek?!-, hogy szerez csempét és azt behozta. Huh! Sikerült megúszni. Kicsit szégyeltem is magam, hogy ő ilyen jó szándékú, gyerekbarát én meg mindjárt ki akartam dobni...)
Hanga közben felébredt, itt ült egy darabig az ölemben, de miután már félig elszopogatott egy képeslap-szerűséget az asztalról, aminek a péppé ázott darabkáit alig tudtam a szájából kihalászni több részletben (tanulunk enni ugye, a kiflicsücsökre asszociált gondolom, csak ez nem akart elolvadgatni...), gondoltam inkább mégiscsak leteszem. Most vígan rotyogtat a szőnyegen és játszik azzal a babatornáztatóval elmélyülten, amit már épp el akartam Vaterázni.
Úr Isten, már negyed hat! Bendét ideje felébreszteni - és Petykós is megérkezett. Na csók mindenkinek!
Viszont
Hétfőn, mivel annyira jól voltunk mindannyian anya nem pont tökéletes sarok-csőkulcsával felszerelkezve nekikezdtünk a fürdőszobai csapok cseréjének. (A piros sarokcsőkulcs és a kék, vízvezetékes csőkulcs között pusztán annyi a különbség - a színén kívül -, mint a kenő kés és a zöldségszeletelő között. használhatóságában és funkciójában kicsit más. Így aztán csekély hozzáértéssel, de annál nagyobb férfierővel sikerült is az alig 30 éves csövet eltörni a falban. Ennek folyományaként nem sikerült viszont:
1. leszerelni a csapokat, még egy csavart sem rendesen kilazítani (pedig egy hétig áztattam ecettel a csapokat...);
2. megspórolni a szakembert a szerelésnél (sőt, végül kettőnek sikerült a munkát elvégezni...)
3. Petykósnak kifeküdni a betegséget, és pihenni és játszani a gyerekekkel
Délután 4-re már kész is volt a meló, de még 4 csempét helyére kell majd ragasztani.
Azért több pozitívuma is van a dolognak. Mostmár két vízvezeték-szerelőt is ismerünk, az egyik villanyszerelő is. (Csak kicsit lassan dolgozik, mert már kb.75 éves, és olyan régimódi mester, igényli a társaságat, főleg, mert egyedül él...Viszont ma megjelent 4db fehér csempével. Nekem a hajam égnek állt, mert Petykós már látni sem akarja többet, meg épp boltba indultunk a két gyerekkel, és azt hittem, hogy ott helyben neki áll szerelni - és megkérdezi, hogy van-e csempe vágó véletlenül itthon, mert azt épp nem hozott. Úgyhogy gyorsan mondtam is neki, hogy épp indulni akartunk. De mondta, hogy ezt ő nem is tudná megcsinálni, mert el kell vágni az egyik csempét, mindenképp hívjunk majd burkolót :), csak megígérte -azt nem tom kinek?!-, hogy szerez csempét és azt behozta. Huh! Sikerült megúszni. Kicsit szégyeltem is magam, hogy ő ilyen jó szándékú, gyerekbarát én meg mindjárt ki akartam dobni...)
Hanga közben felébredt, itt ült egy darabig az ölemben, de miután már félig elszopogatott egy képeslap-szerűséget az asztalról, aminek a péppé ázott darabkáit alig tudtam a szájából kihalászni több részletben (tanulunk enni ugye, a kiflicsücsökre asszociált gondolom, csak ez nem akart elolvadgatni...), gondoltam inkább mégiscsak leteszem. Most vígan rotyogtat a szőnyegen és játszik azzal a babatornáztatóval elmélyülten, amit már épp el akartam Vaterázni.
Úr Isten, már negyed hat! Bendét ideje felébreszteni - és Petykós is megérkezett. Na csók mindenkinek!
Viszont
2011. szeptember 13., kedd
Örökség
"Itt vagyok Komáromban Nagyinál. Neked kell valami otthonra a háztartásodba. Gondolkozz el és majd hívj vissza, ha eszedbe jutott valami. Ma itt pakolunk délutánig."
Hát nem jutott eszembe hirtelen semmi. Próbáltam okos lenni, de inkább letaglózott a pillanat. Nagyi már majd fél éve, hogy meghalt, de eddig nem tudtak a szülők erőt venni magukon, hogy neki kezdjenek a ház kiürítésének. Úgy állt a ház, ahogy előtte, csak épp Nagymami hiányzott belőle, de olyan volt minden, mintha bármelyik pillanatban megjelenhetne. Talán most sikerült elengedni őt a lányainak igazán. Most fogadják el, így ezzel, hogy végre kiürítik a házat. Nem tudom, hogy apámnak mikorra sikerül feldolgozni a halálát. Nem egyszerű feladat.
Miután letettem a telefont goldolkozni kezdtem, hogy mi is kellhet esetleg nekem onnan. Hú, de nehéz volt! Elsőre nem is sikerült, majdnem feladtam, mert nagyon rossz érzés volt végig gondolni, hogy melyik szobában mi van, és azt, hogy Nagyi viszont már nincs ott. De azután erőt vettem magamon, mert ha azt mondom, hogy nekem onnan nem kell semmi, az a semmi akkor sem marad ott, hanem megy mondjuk az utcára, kukába, és később bánnám, hogy nem maradt egy aprócska emlék sem - na nem mintha enélkül nem emlékeznék! Eszembe jutott először egy-két praktikus dolog, amiket azután ki is húztam a listáról, mert kiszorította az az amúgy majdnem hasznavehetetlen lom, ami viszont a szívemnek fontosabb. Például eszembe jutott, hogy mennyire szerettem Nagyi ékszeres dobozait ki-be pakolni, amiben a bizsu-láncok és -karkötők voltak. Hát ez jó lenne. Meg az öreg katolikus imakönyv, amit én adtam neki - még mamiék találták a régi házukban. (Nem vagyok az a templombajáró-típus, meg katolikus sem...) Meg a régi játékaink és tankönyvein, amik a padláson vannak évek óta... Nehéz ez így messziről. Az ész útján nem is tudtam sok értelmes dolgot kitalálni, inkább a szív az, ami segített.
Így végül sikerült egy rövidke listát írni, azóta viszont nem sikerül édesanyát elérni. Talán épp a padláson gyűjti be a játékokat... Mindenesetre ez a kipakolás nem egy napot fog elvenni. Megyek, próbálok újra kapcsolatot teremteni, míg a csemeték alszanak.
Hát nem jutott eszembe hirtelen semmi. Próbáltam okos lenni, de inkább letaglózott a pillanat. Nagyi már majd fél éve, hogy meghalt, de eddig nem tudtak a szülők erőt venni magukon, hogy neki kezdjenek a ház kiürítésének. Úgy állt a ház, ahogy előtte, csak épp Nagymami hiányzott belőle, de olyan volt minden, mintha bármelyik pillanatban megjelenhetne. Talán most sikerült elengedni őt a lányainak igazán. Most fogadják el, így ezzel, hogy végre kiürítik a házat. Nem tudom, hogy apámnak mikorra sikerül feldolgozni a halálát. Nem egyszerű feladat.
Miután letettem a telefont goldolkozni kezdtem, hogy mi is kellhet esetleg nekem onnan. Hú, de nehéz volt! Elsőre nem is sikerült, majdnem feladtam, mert nagyon rossz érzés volt végig gondolni, hogy melyik szobában mi van, és azt, hogy Nagyi viszont már nincs ott. De azután erőt vettem magamon, mert ha azt mondom, hogy nekem onnan nem kell semmi, az a semmi akkor sem marad ott, hanem megy mondjuk az utcára, kukába, és később bánnám, hogy nem maradt egy aprócska emlék sem - na nem mintha enélkül nem emlékeznék! Eszembe jutott először egy-két praktikus dolog, amiket azután ki is húztam a listáról, mert kiszorította az az amúgy majdnem hasznavehetetlen lom, ami viszont a szívemnek fontosabb. Például eszembe jutott, hogy mennyire szerettem Nagyi ékszeres dobozait ki-be pakolni, amiben a bizsu-láncok és -karkötők voltak. Hát ez jó lenne. Meg az öreg katolikus imakönyv, amit én adtam neki - még mamiék találták a régi házukban. (Nem vagyok az a templombajáró-típus, meg katolikus sem...) Meg a régi játékaink és tankönyvein, amik a padláson vannak évek óta... Nehéz ez így messziről. Az ész útján nem is tudtam sok értelmes dolgot kitalálni, inkább a szív az, ami segített.
Így végül sikerült egy rövidke listát írni, azóta viszont nem sikerül édesanyát elérni. Talán épp a padláson gyűjti be a játékokat... Mindenesetre ez a kipakolás nem egy napot fog elvenni. Megyek, próbálok újra kapcsolatot teremteni, míg a csemeték alszanak.
2011. szeptember 8., csütörtök
Óvoda - óvod-e
Olyan nehéz engedni a dolgokat a maguk medrében folyni. Nehéz nézni tétlenül, hogy vergődik a lélek, míg megleli a megfelelő utat és megoldást. És csak alig-alig segíthetünk...
Bende mindig megőrül kicsit délutánra, mire megyek érte. Gondolom nehéz egész nap szabályok között élni. Nem mennek ki az udvarra, nem rohangászhatják ki magukat, alig várják, hogy délután végre kint szaladgálhassanak, játszhassanak viszonylag szabálymentesen. Meg persze a boldogság, hogy anya itt van végre. Kicsit nehéz kezelni ezeket a fellángolásokat.
Nem tudom, hogy hogy lehetne ezt másképp. Csupa érzékeny gyerek nagy szemekkel, csupa érzékeny, sebezhető lélek, törékeny, sérülékeny testtel. Már az új generáció. Megtiszteltetés, hogy életet adhattunk nekik, és az lesz, ha láthatjuk őket felnőni. Jó volna, ha jobban tudnánk segíteni nekik, támogatni őket, és láthatnánk, hogy mit látnak. De ez csak apránként lehetséges. Ki kell várni az időt.
Furcsa ez. Élni a mindennapokat, szinte úgy mint eddig, miközben tudom, hogy nem sokára minden egész másként lesz, az én rövid eszemnek még felfoghatatlanul. De nem is kell, hogy értsem, csak készülni és hagyni, hogy megtörténjen.
Bende mindig megőrül kicsit délutánra, mire megyek érte. Gondolom nehéz egész nap szabályok között élni. Nem mennek ki az udvarra, nem rohangászhatják ki magukat, alig várják, hogy délután végre kint szaladgálhassanak, játszhassanak viszonylag szabálymentesen. Meg persze a boldogság, hogy anya itt van végre. Kicsit nehéz kezelni ezeket a fellángolásokat.
Nem tudom, hogy hogy lehetne ezt másképp. Csupa érzékeny gyerek nagy szemekkel, csupa érzékeny, sebezhető lélek, törékeny, sérülékeny testtel. Már az új generáció. Megtiszteltetés, hogy életet adhattunk nekik, és az lesz, ha láthatjuk őket felnőni. Jó volna, ha jobban tudnánk segíteni nekik, támogatni őket, és láthatnánk, hogy mit látnak. De ez csak apránként lehetséges. Ki kell várni az időt.
Furcsa ez. Élni a mindennapokat, szinte úgy mint eddig, miközben tudom, hogy nem sokára minden egész másként lesz, az én rövid eszemnek még felfoghatatlanul. De nem is kell, hogy értsem, csak készülni és hagyni, hogy megtörténjen.
2011. szeptember 4., vasárnap
Kezdődik
Holnap nálunk is megkezdődik az oviba járás - nagyfiam bánatára. nem tudom, hogy valaha is túl jut-e ezen a dilemmán. Vajon a szülői hozzáállást már most másolhatják...? Én szerettem oviba és iskolába járni! (Még most is szeretnék.) Túl sok gondom nem volt az alkalmazkodással és elfogadtam az embereket olyannak amilyenek. Bendének van egyfajta kis saját világa. Az oviban semmit nem vesznek észre rajta, hogy ne illeszkedett volna be, de itthon mindig nyávog, hogy nem akar menni. " Anya nem is szeretek oviba járni." Ha viszont a húgomra gondolok, ismerős a helyzet. Talán nem felelnek meg neki szintben a gyerekek. Nagyobbakhoz van szokva inkább. Pedig már elég ügyesen kezd foglalkozni a húgával is. Hanga pedig rendes lány. Sztárolja a bátyját, bárhogy közelít is felé (sokszor szerintem durvábban kicsit, mint kéne), mindig mosolyog, vagy nevet rá. Egyszerűen imádja.
Többször végigfuttatam már a dolgot fejben és arra jutottam, hogy nem az oviváltás a megoldás. Az embernek meg kell tanulni alkalmazkodni valamikor és ezt jobb előbb elkezdeni, mint később. Az apjától nem pont a feltételnélküli elfogadást és türelmet örökölte - már ha ez örökség.
Amúgy remélem ennek ellenére hamarosan lesz váltás. Biztos nem véletlenül keveredtünk ide Aszódra, de én már nagyon el akarok innen költözni. Nincs jó kisugárzása ennek a városnak. Korrupció van, városfejlesztés nincs. Irány Gödöllő és a barátok, meg az erdő!
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/8125/kaszas-attila/patika---ha-akarom-zeneszoveg.html
Többször végigfuttatam már a dolgot fejben és arra jutottam, hogy nem az oviváltás a megoldás. Az embernek meg kell tanulni alkalmazkodni valamikor és ezt jobb előbb elkezdeni, mint később. Az apjától nem pont a feltételnélküli elfogadást és türelmet örökölte - már ha ez örökség.
Amúgy remélem ennek ellenére hamarosan lesz váltás. Biztos nem véletlenül keveredtünk ide Aszódra, de én már nagyon el akarok innen költözni. Nincs jó kisugárzása ennek a városnak. Korrupció van, városfejlesztés nincs. Irány Gödöllő és a barátok, meg az erdő!
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/8125/kaszas-attila/patika---ha-akarom-zeneszoveg.html
2011. szeptember 1., csütörtök
Kezdetek háton fekve
"- Anya, de ki marad itt velem? Egyedül nem tudok elaludni...
- Itt maradok, míg elalszol. Ide fekszem a földre az ágy mellé. Jó?
- Jó."
Semmi okosság nem jutott az eszembe. Nem volt kedvem énekelni sem. Lehet, hogy csúnya dolog. Csak feküdtem a földön és szárnyaltak a gondolataim. Csapongtak össze-vissza. Hogy azértmégiscsak jó volt a tátrai kirándulás. Kikapcsolt, még így gyerekekkel együtt is. Kicsit levezette talán a felgyülemlett feszültségeket. Meg volt idő magányoskodni - Hangával a hasamon persze. Kicsit elmerülhettem a gondolataimban, nem volt "mit is főzzek holnapra?", vagy "hogy is csináljam, hogy nagyobb rend legyen itthon?" stb. Azután eszembe jutott, hogy ez az augusztus utolsó napja, itt az ősz, kezdődik az iskola. Ezt mindig nagyon szerettem. Ősz = újrakezdés (legalább is nekem). Ilyenkor kaptunk új könyveket, meg új tolltartót, meg új ceruzákat és rajzlapot, és radírt és füzeteket és festéket meg gyurmát (Azt a régi agyagszínűt, amit órákig kellett melengetni és gyúrogatni, hogy csinálhassunk belőle valami - igazából egyetlen alkotásomra sem emlékszem, amit gyurmából készítettem. Nem is szerettem igazán, mert nem lehetett eltenni, csak azért volt érdekes, mert otthon nem gyurmázhattunk, csak az iskolában.) Idén már nincs suli. A fafaragásnak sajnos már vége. Idén az angolt kéne inkább elkezdeni... Viszont eszembe jutott, hogy pár évig szeptember első hetében Ócsára jártam madarászni. Erről meg a Nemzeti Parkos gyakorlatok, meg Nagy Laci. Milyen régen beszéltünk... Az embernek jönnek mennek a barátai, de van ez a fajta barátság, ami szavak nélkül is összeköt. Ilyenkor, mikor eszembe jut, tudom, hogy én is eszébe jutottam és sajnálkozik, hogy már megint késő van és nem hívott fel. Mi lehet velünk? Hanga születése előtt beszéltünk utoljára. Aztán persze eszembe jutott Tyto is. Örök barátság. Az igazi és egyetlen. Azt hiszem, hogy én úgy kerestem barát-barátnőt, mint más a szerelmét. Tudtam, hogy van valahol és keressük egymást és ha megtaláljuk, az örökre szól. Egyszer összekaptunk valami miatt, de már nem is emlékszem, hogy mi volt az, Sőt, ha nem találtam volna meg a jó múltkor egy levélkét, akkor már azt is elfelejtettem volna, hogy volt összeveszés. Szombaton közös gyerekezős bulit tartunk végre! Majd megkérdezem, hátha ő emlékszik, hogy mi is történt. Aztán azon morfondíroztam, hogy talán írogatnom kéne. Az mindig jót tett eddig még. És megvilágosodtam. Itt most ahogy fekszem a sötétben és járnak a gondolataim, hát épp hogy most vagyok fönn a Világ-Hálón. Kapcsolatban mindennel és mindenkivel. Jó érzés. Valahogy még mindig nehezen megy szavakba önteni az érzéseimet és gondolataimat. Csak ez az írott forma sikerül kicsit jobban. De a beszélgetés... Kivéve persze olyanokkal, akikkel fél szavakból is értjük egymást. Kár, hogy a párkapcsolatra rárakódnak az évek apró sérelmei és a mindennapok viharai. Persze ez a nagy feladat, hogy ezeket fel/ledolgozzuk, és ezekkel vagy ezek ellenére is átvészeljünk szeretetben és boldogan.
Gondoltam, hogy eddigre már Bende elaludt, és felkászálódtam a földről.
"- Anya, de ki alszik itt velem? Még nem tudom lecsukni a szemeimet... - mondta félig csukott szemmel, félig alva. :)
- Oké, maradok még egy kicsit, de akkor aludjál.
- De még nem is énekeltél!
- Nem mondtad, hogy énekeljek.
-Anya, énekelj valamit!"
Hát énekeltem. Mire a dal feléhez értem, már hallottam, hogy cuppog a szájában az ujjával...
- Itt maradok, míg elalszol. Ide fekszem a földre az ágy mellé. Jó?
- Jó."
Semmi okosság nem jutott az eszembe. Nem volt kedvem énekelni sem. Lehet, hogy csúnya dolog. Csak feküdtem a földön és szárnyaltak a gondolataim. Csapongtak össze-vissza. Hogy azértmégiscsak jó volt a tátrai kirándulás. Kikapcsolt, még így gyerekekkel együtt is. Kicsit levezette talán a felgyülemlett feszültségeket. Meg volt idő magányoskodni - Hangával a hasamon persze. Kicsit elmerülhettem a gondolataimban, nem volt "mit is főzzek holnapra?", vagy "hogy is csináljam, hogy nagyobb rend legyen itthon?" stb. Azután eszembe jutott, hogy ez az augusztus utolsó napja, itt az ősz, kezdődik az iskola. Ezt mindig nagyon szerettem. Ősz = újrakezdés (legalább is nekem). Ilyenkor kaptunk új könyveket, meg új tolltartót, meg új ceruzákat és rajzlapot, és radírt és füzeteket és festéket meg gyurmát (Azt a régi agyagszínűt, amit órákig kellett melengetni és gyúrogatni, hogy csinálhassunk belőle valami - igazából egyetlen alkotásomra sem emlékszem, amit gyurmából készítettem. Nem is szerettem igazán, mert nem lehetett eltenni, csak azért volt érdekes, mert otthon nem gyurmázhattunk, csak az iskolában.) Idén már nincs suli. A fafaragásnak sajnos már vége. Idén az angolt kéne inkább elkezdeni... Viszont eszembe jutott, hogy pár évig szeptember első hetében Ócsára jártam madarászni. Erről meg a Nemzeti Parkos gyakorlatok, meg Nagy Laci. Milyen régen beszéltünk... Az embernek jönnek mennek a barátai, de van ez a fajta barátság, ami szavak nélkül is összeköt. Ilyenkor, mikor eszembe jut, tudom, hogy én is eszébe jutottam és sajnálkozik, hogy már megint késő van és nem hívott fel. Mi lehet velünk? Hanga születése előtt beszéltünk utoljára. Aztán persze eszembe jutott Tyto is. Örök barátság. Az igazi és egyetlen. Azt hiszem, hogy én úgy kerestem barát-barátnőt, mint más a szerelmét. Tudtam, hogy van valahol és keressük egymást és ha megtaláljuk, az örökre szól. Egyszer összekaptunk valami miatt, de már nem is emlékszem, hogy mi volt az, Sőt, ha nem találtam volna meg a jó múltkor egy levélkét, akkor már azt is elfelejtettem volna, hogy volt összeveszés. Szombaton közös gyerekezős bulit tartunk végre! Majd megkérdezem, hátha ő emlékszik, hogy mi is történt. Aztán azon morfondíroztam, hogy talán írogatnom kéne. Az mindig jót tett eddig még. És megvilágosodtam. Itt most ahogy fekszem a sötétben és járnak a gondolataim, hát épp hogy most vagyok fönn a Világ-Hálón. Kapcsolatban mindennel és mindenkivel. Jó érzés. Valahogy még mindig nehezen megy szavakba önteni az érzéseimet és gondolataimat. Csak ez az írott forma sikerül kicsit jobban. De a beszélgetés... Kivéve persze olyanokkal, akikkel fél szavakból is értjük egymást. Kár, hogy a párkapcsolatra rárakódnak az évek apró sérelmei és a mindennapok viharai. Persze ez a nagy feladat, hogy ezeket fel/ledolgozzuk, és ezekkel vagy ezek ellenére is átvészeljünk szeretetben és boldogan.
Gondoltam, hogy eddigre már Bende elaludt, és felkászálódtam a földről.
"- Anya, de ki alszik itt velem? Még nem tudom lecsukni a szemeimet... - mondta félig csukott szemmel, félig alva. :)
- Oké, maradok még egy kicsit, de akkor aludjál.
- De még nem is énekeltél!
- Nem mondtad, hogy énekeljek.
-Anya, énekelj valamit!"
Hát énekeltem. Mire a dal feléhez értem, már hallottam, hogy cuppog a szájában az ujjával...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)