Útkeresés...

Több minden kavarog egyszerre a fejemben. (Persze, mert egyszerre több minden foglalkoztat. :)) A fő vonal, hogy kicsit mostanság megint olyan "vége van valaminek, de még nem kezdődik az új" állapotban leledzem. Mint mikor vége lett az egyetemnek és nem volt még munkahelyem. (Pedig most elvileg van...) És jár az agyam ezerrel, hogy mihez is kéne kezdeni, mi lenne a nagy világmegváltó ötlet, hogy ne a monitor előtt ülve kelljen töltenem majd januártól napi 6-8 órát. Meg egyébként is kezdeni akarok már magammal valamit.  Hanga melegkiütéses lett. Nem túl szép a nyaka-válla szegénynek, meg a fej a haja alatt csak az nem látszik. Gyerekorvost, édesanyát, barátnőmet megkérdeztem, hogy mi a teendő ilyenkor, azután kicsit jobban utánaolvastam a neten. Hintőpor, popsikrém, Fenistil csepp - a viszketésre... Eddig a langyosvizes zuhany vált be leginkább némi kecsketejes szappannal néha. Meg persze a hűvösebb idő - ami mostanság nem sok van. Szomorú tény, hogy bár az anyukák próbálkoznak orvosi segítséget kérni, általában elvetik az orvosok által javasolt szereket. Pontosabban az a szomorú, hogy szinte el kell, hogy utasítsák, mert annyira káros mellékhatásokkal rendelkező megoldásokat javasolnak sok esetben. Mintha  a legtöbb orvos fejére egy szemellenzőt húznának az egyetemi évek alatt. Erőltetik a szteroidos, paraffinos ilyen-olyan krémjeiket - amivel az érzékenyebb lelkű faművesek még a fát sem javasolják lekenni, mondván megfolytja - és nem veszik észre, hogy mindhiába. Pontosabban nem tudom, hogy van-e egyáltalán kommunikáció, kapnak-e visszajelzést, hogy ez így nem jó. Én is úgy vagyok, hogy ha már nagyon ekcémás a kezem és kipróbáltam rá több hónapon át jó pár természetes kencét és nem használt, végül csak elmegyek az SZTK-ba a bőrgyógyászhoz, aki felír egy szteroidos krémet, ami időlegesen segít. Aztán ha az elfogy, kezdődik minden elölről. De nem adom fel, igenis ki fogom magam kezelni, hogy ne kelljen folyton ilyen idióta szteroiddal kenegetni a kezem. És igen nulla visszacsatolás. Mert túl hosszú, bonyolult és fáradtságos lenne - érzésem szerint - elmagyarázni, hogy ez csak tüneti kezelés, és az ekcéma a sok megevett, belélegzett méreganyagtól van, meg lelki alapon is erősödhet és nem ez a gyógymódja, vagy nem így. Mert az egész embert kell kezelni, mert az az én bőröm és nem csak egy bőr, mint egy kabát, mait levehetek. Én tűz ember vagyok, és úgy érzem, hogy az alapjaitól kéne megváltoztatni az egész egészségügyet. Eltörölni a régit és helyére tenni az újat. Vagy legalább lehessen választani. Kapjon ugyanolyan esélyt a természetes gyógyászat is, mit a "hagyományos"  - nem is ez a hagyományos! Ez egy művi valami.
És ugyanezt érzem az oktatásnál is. Ki kéne húzni a betonbiztos igazgató nénik/bácsik lába alól a szőnyeget és azonos esélyt adni. Meg lehetőséget, hogy a szülő választhassa meg, milyen oktatást szeretne, és milyen tanárokat. Olyan nehéz ez. Hogy szórod ki a bekövesedett, besavanyodott, vaskalaposokat és hogy teszel a helyükre szívvel-lélekkel tanítani akaró, gyerekszerető pedagógusokat. Két-három év tanítás után adni kéne a lehetőséget a tanároknak (meg a gyerekeknek!), hogy átértékeljék a helyzetet, és ha nem érzik magukat (őket) odavalónak, akkor mindenféle megbélyegzés nélkül pályát módosíthassanak.
Igen, szét válik minden. Ez így nem maradhat. Hatalmas a szakadék a két oldal között csak ezen a két területen is. Mi igyekszünk tudatosan táplálkozni, gyereket "nevelni", szelektíven gyűjtjük a szemetet, végigböngészem az összes testápoló terméket, hogy mi van benne - talán mert megtehetem. A másik oldal meg veszi a szemetet - mert arra van pénze, vagy mert azt reklámozzák és az a trendi és megvehet mindent, amit akar. Ebből a szempontból nézve nem igazán számít a pénz mennyisége. Veszi, mert megteheti, vagy veszi, mert nem tehet mást - a végeredmény ugyan az.
Bejelentkeztem egy ökoturizmus-ökogazdálkodás képzésre. Jövő kedden lesz felvételi beszélgetés. Nem vagyok biztos benne, hogy pont erre van szükségem, de ingyen van, ha felvesznek és talán kibillent egy kicsit jelenlegi állapotomból. Szívesebben mennék vmi "lélekturkálós" tanfolyamra... :) Majd lesz olyan is.
A kicsi felébredt. Jó nagyot aludt. Jön a hideg biztosan.

címkék

Igyekszem minden bejegyzést visszamenőleg is címkézni, hoigy később is használható legyen a blog. Ennek eredményeként rájöttem, hogy egy-két recept hiányzik (pl. almás-gesztenyés zserbó). Legközelebb, ha lesz időm, igyekszem pótolni.

Foci, nyár, 'satöbbi

1. A Kicsi már elaludt. Ma adtam neki először tápszert, ciciről leszoktató akcióképpen. Fogmosás előtt itta pohárból, és ez - ellentétben a mézessel, ami tényleg büdi kicsit - egész ízlett neki. Aztán elalváshoz csak kérte a cicit. Épp azon kezdtem közben gondolkodni, hogy mi legyen holnap, hogy variáljam a dolgokat, mikor egyszer csak befejezte a szopizást és az ágyra kezdett mutogatni. Tehát nagy meglepetésemre mégiscsak eredményesnek bizonyult a tejivás. Persze éneklés és simi az kellett azért az elalváshoz. Meg ujjszopás is. Úgy tűnik, hogy Hanguc egyelőre két kezes, ami nem annyira a bizonytalanság, mint inkább a "mindent kipróbálok, amit ti is csináltok" hozzáállás eredménye. Lehet, ha Bende nem a bal hüvelykujját szopná, én nem etetném többnyire jobb kézzel, és nem rajzolnék jobb kézzel, akkor ő is egyértelműen mindenre a bal kezét használná. Így meg mindkettőt próbálgatja. Azért szopizni a balt szereti jobban (talán, mert Benditől így látta és ezt szokta meg), viszont a bal keze tűnik ügyesebbnek pl. evésnél. Ami még jól is sülhet el, mert így esélyes, hogy amint aktívan kezdi használni a kezét, leszokik majd az ujjszopásról, bár az úgyis csak akkor van, ha álmos. Viszont köhög elalvás után. Kedden voltunk dokinál, nem látott/hallott semmit és meg is kapta Hanguc a 15 hós oltását. Ennek ellenére esténként köhög. Gondolom lehet vmi lerakódás. Gyanakodtam a kiságy matracára. Ágyneműt is cseréltem, de mikor anyánál aludtunk Pesten, akkor is köhögött, tehát nem ezen múlik. Veszek holnap egy Sinupretet. A feje is viszket még a haja alatt. Már nem annyira ragyás, de még szokta vakarni. Gyanús, hogy az izzadás miatt, dehát nem vághatom le nullás géppel, mert mégiscsak lány! Kitaláltam, hogy varrok neki kiskendőt, gumisat, hogy legyen vmi igazi csajos fejfedője, ha ezt befejezem neki is állok.

2. Apa épp meccset néz. Már agyonra tanulta magát, meg agyonra is izgulja a holnapi ACCA vizsga miatt. Csinálok neki még egy citromfüves teát, hogy jobban tudjon alunni. Én tudom, hogy nekem ilyenkor a mozgás segít, de ő mindig csak nehezen hagyja magát rábeszélni. Nem vagyunk egyformák.

3. A Nagy nyaralni van. Már negyedik napja. Nem gondoltam, hogy ennyire hiányzik majd. Az utóbbi két évben nem volt tőlem távol 1-2 napnál többet. Nagyon össze nőttünk. Pontosabban már én is hozzá nőttem. A fene érti ezt. Mire az ember kezdi megszokni, hogy 24 órás ügyeletben van a törpikék miatt, addigra kezdenek felnőni és majd egyre kevésbé igényelnek engem. Tudom, hogy így van rendjén, de úgy érzem,  mindig egy lépés hátrányban vagyok, az adott helyzethez képest. Mire megszokom az egyet már kettő van. Mire megszokom a kettőt, az egyik már önállósodik... Mindig ők lesznek előnyben. Holnap felébredek, és azt látom, hogy megint csak ketten maradtunk. (És még jó, ha nem egyedül! Ebbe bele sem akarok gondolni.) Mondtam is a minap apósomnak, hogy nem kell túl nagy ház. (Mert mindig az jut az eszembe, hogy ha kirepülnek kettőnknek bőven elég 100nm. Abban is kergetőzhetünk.) Mire ő azt mondta, hogy lehetünk még többen is. Hát több minden villant át az agyamon, amit vele nem osztottam meg:
a) Én nem akarok többet szülni. Jó élmény volt mindkét szülés, de úgy veszem észre, hogy a szervezetemnek pont elég is volt ennyi. Több az egészségem rovására menne, minden igyekezetem és felvilágosult táplálkozásom ellenére. (Persze semmi sincs kőbe vésve! :))
b) Ennek folyományaként nem igazán lehetünk többen, hacsak nem fogadunk örökbe. Ez a gondolat mondjuk nem idegen tőlem, de fogalmam sincs az egész procedúráról és a vele járó egyebekről. Annyira nem foglalkoztat, hogy utánajárjak. Nincs napirenden. (Szerintem Petykónak nem is igazán tetszene, az apósomról nem is beszélve!)
c)Igen, lehetünk többen időlegesen, mikor a gyerekek akkorák lesznek, hogy haza hozzák a barátjuk/barátnőjük, de gondolom az csak időszakos lesz. Nem zárkózom el az együttélés gondolatától, de szerintem minden gyereknek szüksége van saját élettérre, legalább egy időre, hogy fel tudjon valamennyire nőni.
Úgyhogy csak annyit mondtam, hogy igaz, lehetünk még többen is. Ami alatt leginkább a c) verziót gondoltam, vagy esetleg egy-két házi bulit/partit.

Szóval Bendi nyaral Csatkán és nagyon jól érzi magát és élvezi, hogy ő a középpont (persze megosztott első helyen a dédszülőkkel ;D). " Anya, én addig akarok maradni, amíg én akarok." - mondta a telefonba. Nekünk meg veszettül hiányzik. Főképp Hangucnak, aki még nem ismeri az idő fogalmakat, meg a távolságokat. Napi min. tízszer megbeszéljük, hogy "Bente" nincs itthon, nyaralni van az Évi mamiéknál. Most legalább látszik, hogy az igazi Jolly Bende. Dehát eddig még csak fél napokat voltak távol egymástól és Hanguc nem tudja, milyen amikor nincs ott a tesó. Én egyértelműen kevés vagyok neki, főleg, így, hogy apa is mindig tanul. (H: "Api."  Anya: -Apa tanul. H: "Dente." A: - Nem, nem alszik, hanem tanul. Olvas, számol... H: "Bente." A: - Bende nyaral, Évi mamiéknál.) Egyébként halálos egy csaj. Tegnap igazi gyerekhez méltóan, amíg anya igyekezett megdönteni a "leggyorsabban babért átültető ember" rekordját az udvaron, közben Hanga után rohangálva, azért neki egy óvatlan pillanatban sikerült mindkét pocsolyában tapicskolni a kis szoknyájában és a világos zöld hasított bőr cipőjében. Azután amíg a wc-n ültem, Hanga gyanús csendben nyitva találta az egyik szekrényt, amiből az őrangyalnak köszönhetően nem az üres üveg lisztesedényt vette ki, hanem a fél kiló kibontott zacskós kristálycukrot. :S Ezzel remek jól lehetett a kövön homokozni, míg anya oda nem ért. (Még szerencse, hogy előtte porszívóztam föl, így nem kellett morzsát és szöszöket válogatni a cukorból.) Tegnap míg nem figyeltem még bedobta a fürdővizébe a felmosót, a locsoló kannát és a kézmosós flakont. Ma este fürdésnél pedig a gyanús csendben (míg megcsináltam a tejcijét) belehúzta a vízbe a mosógépről a letakaró törcsit, meg a fürdőlepedőjét. Szóval, azért Bendi nélkül sem unatkozunk.

Dilem-ma

Pár napja már tervezgetem, hogy írok, most végre rászántam magam. Kicsit megint elegem van az anyaságos szerepemből. Nem tudom, hogy ez elszomorító-e, vagy más hogy éli meg ezt a dolgot. Én biztos nem tudnék főállású anya lenni. Kell a saját kis világom és magányom néha, és most a délutáni alvások két órányi ideje kevés. Mire leülnék csinálni valamit, már kelnek is a skacok. Nincs is kedvem semmibe belefogni és céltalan is vagyok, meg tanácstalan, hogy mihez is kéne kezdeni. Bendinél nem volt ez, mert ilyenkor már faműveskedtem és kellett faragni ezerrel. Unom az evés-játék-főzés-játék-evés-alvás-játék-evés-játék-evés-játék-fürdés-alvás körforgást. (Persze helyenként közbeiktatódik némi vásárlás, mosás, teregetés, takarítás egyebek, de akkor is!) Azért estére valahogy sikerült összeszedni a jókedvem, kicsit buliztunk, őrültködtünk, meg Bendivel táncoltunk is mert ő kérte. Lehet, hogy focista nem lesz, de remek táncos válhat belőle. :-) Ma videjóztam is végre, hogy vmi maradjon az utókornak is. Felvettem pl. Bendi végeérhetetlen tájékoztató tudományos monológját az elképzelt kvadjáról, aminek a retro sárga mőanyag szék volt a kormánya és vezetés közbe magyarázta, hogy mi hogy működik és mi miért van. Kb. öt percet szántam rá...azért vett levegőt is közben, láttam. ;-)
Ja, és asszem most visszavonom, hogy két gyerekkel többet csinálok, mint eggyel, mert pl. kedden alig jutott idő a főzésen kívül másra. Mindig leesik, kiborul, kiszóródik, le kell venni, ki kell nyitni, bele kell tölteni, össze kell szedni, most azonnal valami van. Ugyhogy estére odáig jutottam, hogy a játékok jó részét sikerült száműznöm a nappaliból a gyerekszobába, kanapéra ágytakaró és díszpárna. Bendi: De szép így, anya, ez az ágy és a párnák is pont olyan fehérek...Anya, én jobban szeretem így ezt az ágyat, mint régebben! Ugye milyen jó így , anya? (Szóval igénye az van rá, csak kedve nincs a rendrakáshoz sokszor. Persze a párnák, ágytakaró, takaró, lavor, néhány ruha és egyebek most a fotelban pihennek óriás kupacként képezve az autót, amit Bende készített, és úgy kellett hagynom éjszakára...:D)
Azon gondolkodom, hogy a néhány itthon lévő használaton kívüli telefontöltő kihasználatlan kapacitását vhogy rám kéne elpazarolni, hogy kicsit frissebb legyek, csak még nem jöttem rá, hogy hogyan. Sajna egyik sem kompatibilis velem...