Itthon vagyunk. Vicces, mert két hely van, amire ezt mondom. Egyrészt Aszód, ahol élünk - bár ezt minden igyekezetem ellenére sem érzem igazán itthonnak, másrészt Csatka, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem. Most épp ez utóbbi helyen vagyunk hárman, a szüleimnél, csak szegény apa húzza az igát otthon (Aszódon) nélkülünk. Az is érdekes, hogy sohasem mondom, hogy csatkai vagyok, vagy onnan származom, mert csak beköltözők vagyunk. Igaz, hogy három éves voltam, mikor ide költöztünk...először. Azután 6 év múlva elmentünk, és gimibe mentem, mikor megint visszajöttünk. Így azután fogalmam sincs, hogy milyen lehet valahonnan származni. A négy nagyszülőm négy felől érkezett, édesanyáék folyton költöztek így nincs röghöz kötöttség. Édesapáék a háború idején jöttek át Erdélyből Komáromba, egész életüket ott élték le, ő mégsem érzi magát odavalósinak. Tényleg igaz lehet, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés.
Mindenesetre itt szeretek itthon lenni. Részben, mert itt a hatalmas kert, meg az erdő a falu szélénél kezdődik. Azt hiszem, ha Aszód is erdős helyen lenne, jobban szeretnék ott lakni. Sajnos végig kell élni ezzel a fránya házzal is a fázisokat, mint a gyerekvárással. Akarni, nagyon akarni és várni, aztán mikor már nem érünk rá foglalkozni vele és kevésbé fókuszálunk rá, majd akkor sikerül eladni és venni. Most az a stádium van, hogy nagyon akarok saját kertet és kutyát/macskát. Így még asszem várhatunk min. fél évet. :(
A gyerkőcök néha kiakasztóak, sokszor viszont imádom a kis dolgaikat. Talán már nem kéne meglepődnöm semmin velük kapcsolatban, mert ez az új generáció teljesen más, mint akár mi voltunk. Hanga egyelőre polihisztor kinézetű. Jó a mozgáskoordinációja, igen csak muzikális és nagyon eszes, gyors felfogású - meg persze akaratos is. Bendi pedig a dumagép. Egész napokat kéne videóra venni, mikor be nem áll a szája és sokszor olyan jópofán használ szavakat, ami logikus lenne, de nem helyes - és érdekes módon ez az utóbbi egy évben nem sokat változott, inkább csak a szókincse bővült. ("Anya, jöjjél!" "Ezt a labdát Hanga kapi." "Apa meg kapta a lepetést?") Nem tudom, hogy milyen volt előző életében az anyanyelve, talán angol, de a magyar ragozás még nem tökéletes nála. Viszont rengeteg szót használ, 90%-ban helyesen. Még olyan töltelék szavakat is, mint a valószínűleg, ....szerűség, tulajdonképpen stb. És érzékeny, mint egy kis mimóza. Ma homokozó telepítési előkészületeket folytattunk. Ennek része volt, hogy délelőtt Andi papival belapátolták az utcáról a hegyoldalból lemosódott homokot, délután meg kiástunk egy rózsát, ami útban volt. Mikor az utolsó ásóütéssel végre sikerült kiszednem a tövet és vittem a száraz gallykupac tetejére, Bendi könnyes szemmel köszönt el tőle: "Viszlát kis virág!"
Nem tudom, hogy melyik szülőnek nem lett volna lelkiismeret-furdalása abban a pillanatban, hogy megölte azt a növényt. Főleg, hogy én is utálok bármilyen élőlénnyel végezni. Össze kellett szedni magam, hogy ne üres magyarázattal szolgáljak, hanem valami használható, vigasztaló dologgal. Persze az ölelés volt az első, hogy érezze megértem és vele vagyok. Ahhoz nem kellenek szavak. Egy ölelés után minden könnyebb kicsit. Végül is a kisebbik tövet átültettem a kerítés mellé, ahol édesanya sem látja ("csúnya és büdös és rövid ideig nyílik és nagyon tüskés"), és nem is bök halálra senkit az extra tüskés szárával. Mindeközben Hanga körülöttem visítozott, mert azt akarta, hogy vegyem fel ásás és Bedi-vigasztalás helyett is. "Kicsit" anyamániás a csaj....
Tegnap begyűjtöttem mindenféle itthon növő gyógynövényeket: körömvirág, fekete ribizli és szeder, málna, szamóca és dió levél. A körömvirágból minimális egyéb növény hozzáadásával olajat készítek - sütteti magát a napon 2 hétig olívaolaj-fürdőben ázva. Távolabbi cél a krémkészítés. A többit ma összevágtam és száradnak szépen a verandán. Valamelyik nap majd erdei gyűjtőtúrát is szervezek.
