Hányás-hasmenés kontra advent

Megígértem az oviban, hogy csinálok mézeskalácsból ádventi "koszorút". Meg itthonra is azt akartam, meg az apósomnak is vmi méheset. Ha már egyszer méhész, igazán dukál neki egy ilyen adventi koszorú. Na szerdára (11. 23.) begyúrtam a kétféle (barna, fehér) tésztát, gondoltam, hogy míg a gyerekek délután alszanak, addig végzek is mindennel. Hát nem így lett. A tészta megint elég rossz állagúra sikerült. Talán a liszt miatt, de már nem tudom... Alig tudtam kinyújtani. Mire végre sikerült a kicsi felébredt. :( Mindegy - gondoltam - akkor kiültetem az etetőszékébe, amíg befejezem.  Hát az egész művelet jóval tovább tartott, mint gondoltam, már a nagy is rég felkelt, mire minden kisült. Sőt, azt hiszem, hogy talán Petykós is hazaért. Azért a gyerekek egész jól tűrték, hogy anya alkot. és a "koszorúk" is viszonylag jók lettek. (lsd. képeket az előző bejegyzésben) De csak kettő készült: ovis és méhes. Itthonra nem. Meg díszek, amik még irókázásra várnak, vagy evésre, és a hűtőben hetel a kevés maradék tészta. Egyelőre elment a kedvem a mézes készítéstől.
Bende este már nem is vacsizott. Aztán nyolckor hányt először - persze csak folyadékot, hiszen semmi nem volt a pocakjában. A gyerekorvosunk honlapján még régebben olvastam, hogy mire kell ilyenkor figyelni. 1-2 kortyonként itattuk csak vele a vizet, de így is hajnal 3-kor kb. hatodjára hányt, úgyhogy jobbnak láttam kihívni az ügyeletet. Szegény kapott szurit hányás ellen+algópirint. Nagyon hősiesen tűrte, iugazán büszke vagyok rá. Meg azért magunkra is, mert a sok hányás ellenére sem volt kiszáradva, tehát ez az "egyszerre csak egy kortyot" bejött. Persze másnap sorállás a dokinál... Viszont azóta sem hányt. Kicsit folyik az orra, de semmi egyéb. Aztán péntek estére már nekem is émelygett a gyomrom. Éjjel kettőkor sikerült is kipakolni mindent, de meg is könnyebbültem. Én is kortyonként ittam csak. Nálam még azért is érdekes a dolog, mert még szoptatok napi kb. 5-6-szor, de legalább Hanga megkapta az ellenanyagot. Remélem ezzel a hányós bulit átvészeltük. Tegnap elég sokat feküdtem, fájt mindenem. Ma már kicsit jobb a helyzet. Ebéd után rám is tört az adventi koszorú készítési láz. Bendikém úgy szereti ezeket a dolgokat! Szedegette ki a díszeket a dobozból: "Nézd anya, Mikulás! Ez miből van? Nézd de szép gömbök! Ez miből van? Ezt nekem adod? .... Anya, felakasztottam a szarvast a kilincsemre, hogy ha jöttök be tudjatok csengetni! Jó?"
Alig sikerült ágyba parancsolni. "Anya, meggyújtjuk a kis házat?" "Rendben, meggyújtjuk, de utána mész aludni." Na ez bevált. Így míg alszik, sikerült egy koszorút kreálnom az itthoni szárított narancs, fahéj, toboz, szalag és egy-két dísz segítségével. Kicsit minimalista, meg nincs rajta téli zöld, de a miénk. Nekem tetszik. És legalább nem hullik le a tűlevél róla. A kis ház egy fenyőgyertya meg egy mikulás egy téli táj alkotóelemei egy tányéron. Még lehet, hogy kerül rá más is, meg cukordara hó gyanánt - csak félő, hogy azt valaki kieszegeti majd a tálból.

Ímhol ni! Nem volt kedvem a fényképezőt előszedni így ez egy rossz minőségű telefonos fotó.
Mindenkinek békés, boldog várakozást kívánok!

Végre képek

Apa és lánya

Kis kalóz

Fél-szem

Ágyban a gyerekek

NAGYLÁNY kiságyban

Adventi a Katica csoportnak

Adventi méhész apósomnak

KKH = Kreatív-Karácsonyi Hangulat

Vagy Karácsonyi-Kreatív hangulat? Hm. Hát Hanga ádventi naptára lassan készül, mert a varrógépet mellőznöm kell. Leginkább azért, mert mikor felállítottuk a kiságyat be lett szorítva  pofával befele a sarokba, meg nem is működik már tökéletesen  (Ötven felé a dolgok kezdenek berozsdásodni...Persze lehet, hogy még csak negyven.) Meg mindig akad vmi más is. Orsinak találtam egy-két kiszúró ( jól kiszúrtam vele! he-he) formát a mézeskalácsozáshoz. Ezen felbuzdulva sütöttem is gyorsan mézest "nagy"fiam nem kis örömére, merthogy:
Morfondíroztam, hogy vmi textil ádventi koszorú kéne, amit lehet fogdosni, nem szúr stb. Na ez nem lesz, viszont véletlenül megláttam egy honlapon adventi koszorút mézeskalácsból, ami nem is túl bonyolult, és még ehető is, tehát dupla hasznon. Gyorsan meg is kellett sütni az első próbát, ami sikerült is, meg nem is. Sikerült, mert jó lett (annak ellenére, hogy soha életemben nem csináltam még olyan ócska tésztát, mint amilyen ez lett, valószínűleg a margarin miatt. Maradok a tiszta, hidegen sajtolt olajoknál, az a tuti), viszont nem tettem alá alapnak tésztát, és nem ragadtak eléggé össze a darabok, így ez apránként a hasunkban végzi. Nagy lelkesedésemben az oviban is ígértem, hogy csinálok egyet a csoportnak, úgyhogy sürgősen át kell menni apához mézért! Na végre gyorsan megnéztem, és jól sejtetettem: vasárnap már advent! Húha! Akkor tényleg sürgősen át kellene menni apához. Vagy vehetek szégyen szemre máshol mézet...
Közben egy-két textil díszecskét is megvarrtam már. Nem is tudom, hogy minek vettem a karácsonyi anyagot, de megtetszett. Ja igen, Hanga adventijéhez. Egy métert...Hi-hi. Még jól jöhet a fa alá terítőnek... Úr Isten! Hová tesszük idén a karácsonyfát??? A jól bevált eddigi hely be lett polcozva-ajtózva. Az biztos, hogy magasra kell tenni, vmelyik konnektor közelébe. Hm, talán a virágos polc...
És kéne ablakmatricákat is gyártani, de így, hogy minden nap főzni kell nem sok idő marad.
Talán a gyerekek miatt van, de már vagy egy hónapja folyamatosan karácsonyi hangulatom van. Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy még sohasem álltunk ilyen jól ajándékvásárlás ügyileg, mint most. És már a mikus és adventi naptáras apróságokat is megvettem. Persze még azt is ki kéne találnom, hogy Bende zsákocskáit hova rögzítsem, ahol nem éri el. Vettem hozzá csipeszeket, de lehet, hogy nem az lesz a megfelelő megoldás. Tavaly is előre kibontotta, amit elért.
Ma Bende megint ment oviba, így délután nagy ráértemben babakeksz receptet kerestem a neten és meglepő módon semmi használhatót nem találtam. Azért persze gyorsan összedobtam vmit, méz nélküli puszedlinek nevezhető talán. E-mentes és egész ehető Hangának is.
Bende már tisztára be van zsongva a Miku várástól. Lehet, hogy nem kellett volna ilyen korán télapós-karácsonyos nótákat énekelgetni...Ma már az oviban is az volt a program, úgyhogy lehet, hogy az tette meg a hatását. Este alig tudtam lenyugtatni. Vmit ki kell találni neki izgalom levezetésre! Pedig ma még az udvaron is voltak, meg gyalog jöttünk haza. Amúgy rákattant kicsit a számítógépre - asszem volt ilyen más is a családban már ;). Pénteken levelet írt - nagyon tetszett neki, hogy lehet a betűk, meg a hátterük színét változtatgatni. Vasárnap addig nyúzta emiatt az apját, hogy az kitalálta, hogy kapcsol neki Paint-et. De mint kiderült, az nem az igaz, mert abba nincs háttere a betűknek, amit változtatgatni lehet. ma meg Petykós játékokat mutatott neki. Végül kikötöttek a "mérges madaras"-nál. És a fiam 3 és fél évesen kattingatott az egérrel és lődözte a disznókat. És a végére már egész jól is ment neki. Meg persze élvezte, hogy mindig válthat másik pályára. Hát sajnos vagy nem sajnos, szerintem ő is az a gyerek lesz,aki előbb tud majd szg-pen írni, mint kézzel. New generation. Azt mondjuk, nem tudom, hogy mi lesz vele a suliban, mert már most érdeklik a betűk (meg ezer más dolog, amiket elsőre megjegyez), meg azt sem tudom, hogy a tanárral mi lesz, akihez kerül majd... Orsi húzz bele! Nálunk lehet, hogy Hanga lesz a sport kedvelő. Már most is izompacsira! :))
Azt hiszem kéne mindenféle képet feltennem...Majd megemberelem magam!

Láma

(Próbáltam kicsit aludni, de nem ment. Hanga megint álmodik...)
Pénteken kezdődött este, hogy felment a láza 38,6-ra, így hűtőfördő és egy kúp kíséretében tért nyugovóra. (Hát nyilván, hogy a kúp fenékbenyomós-vége légbuborékosra sikerült gyártáskor, úgyhogy néhány a kukában landolt mindenki örömére :( )
Azután láztalan szombat jött egész estig. 39,2°C. Hűtőfürdő + kúp. Csakhogy nem igazán használt. Azért vasárnap reggelre már csak hőemelkedése volt, de estére megint magas láz. Közben beszereztünk lázcsillapító szirupot és az kísérte a hűtőfürdőt, meg pár óra múlva éjszaka még egy kúp is. Így végül hajnalra sikerült hőemelkedésre csökkenni. A doki persze hétfő délután rendel. Plusz jó volt az egészben, hogy Petykós reggel ment le Debrecenbe és csak kedd este jött meg. Szerencsére anya itt volt épp, így én életembe először Hangával kettesben (meg a vizeletmintával, amit az orvos kért) átautókáztunk Gödöllőre. Persze az orvosnál ezren vártak. Azért a pisit od'adtam nekik, ne én melegítsem. Aztán minden felgyorsult. Pisi pozitív lett, irány a kórház. Azért apát felkaptuk Gödöllőn (aki épp lefolyószerelésben volt - hát szerencsére nem nyakig;)). Közben Hanguc elaludt a kocsiban, így azzal mentünk Kistarcsára, tehát a kórházig is én vezettem.
Jelentem ezáltal jó pár óra vezetésgyakorlás megspórolódott - éljen a költséghatékonyság!
A kórházban viszont visszalassult minden a nagy pörgés ellenére. Még a vizsgálat és friss pisiminta gyűjtés, meg kórisme felvétel egész gyorsan ment. A vérvételre viszont várni kellett kb. fél órát. Na ezt a vérvételt még egy felnőttnek sem kívánom, nemhogy egy csecsemőnek! Mivel Hanga husika, nem találták a vénáit a sok hurka között, úgyhogy találomra szúrt a nővér, aztán turkált a tűvel a karjában! És megismételte a másik kezén is, mert először a dokinéni kötötte az ebet a karóhoz, hogy a labornak nem lesz elég a minta. Mivel azonban azon még annyira sem sikerült eret találni így mégis elég lett a a minta, és a branült sem tudták benne hagyni. Ezzel a horror rész letudva, jött a másfél óra várakozás a laboreredményre. Viszont több szempontból is szerencsénk volt.
1.Mivel nem sikerült a branült benne hagyni, nem vettek fel minket az osztályra, és nem kezdték el azonnal az antibiotikumot nyomatni Hangába.
2.Mivel a gyerekorvosunk is ott dolgozik az osztályon, az ő szava is számított kicsit, így a branülözéssel és az antibiotikum infúzióval hajlandóak voltak várni a laboreredmény megérkezéséig.
3.Mivel még szopik Hanga, így nem halt éhen szegény, mert az, hogy már rég elmúlt uzsi idő és lassan a vacsi is, rajtam kívül senkit nem foglalkoztatott. Tehát míg ott voltam kétszer is szoptattam.
Hál Istennek végülis Hanga minden eredménye negatív lett, csak a vérképén látszott, hogy vírusfertőzése volt. Viszont több kérdés is felmerült bennem.
Az egyik, amin nem először háborodok fel a betegségmeghatározás/"gyógyítás" módja. Nem hiszem el, hogy a 21. században, amikor már lassan a Holdra járhatunk nyaralni, meg mindent robotok vagy gépek készítenek, csinálnak manapság, szóval nem hiszem, hogy ez az egyetlen és legjobb módja egy ember kivizsgálásának és a diagnosztizálásnak, történetesen, hogy vért kell venni. De ha mégis, biztos lenne más lehetőség is, mint tűvel böködve turkálni egy gyerek kezében. Nem az én gyerekem az egyetlen a világon, akinek nem látszódnak az erek a kezén! Azt hiszem az csak töredék, hogy milyenek az orvosok, vagy asszisztensek, meg hogy kiutaznak...Szerintem alapjaiban kéne modernizálni az egész orvoslást, mert ez így nem nevezhető szerintem gyógyításnak, sokkal inkább kísérletezésnek. És ezért, hogy ezt csinálhassák, emberek éveket tanulnak, meg gyakorlatoznak. Tényleg bele lehet sulykolni a gyógyításra elhivatott emberekbe, hogy ez a legjobb és igazi mód?!
A másik sokkal vidámabb: vajon mitől lett a gyerekorvos által vizsgált minta pozitív a kórházi meg negatív? (Egyébként, ha gyorsan megcsináltak volna ők is egy tesztet, vagy várnak a vérvétellel, míg a vizelet laborja meg van, akkor megúsztuk volna a szurkálást!) Bennem két lehetőség merült fel:
- a realista: a nővér mondta, hogy inkább vesz új vizeletmintát, mert pl. a popsikrém is adhat pozitív eredményt! Azért ezt az orvosunk mondhatta volna, és akkor kevésbé rémülök halálra.
- a buddhista: Hanga egy inkarnálódott láma, és képes megváltoztatni a szervezetében zajló dolgokat (, mint vmelyik Karmapáról írja Lama Ole Nydal a Belépés a Gyémánt Útra c. könyvben) :))
Én persze a második verzióra szavazok ;)

Viszont kislányomban biztos, hogy mély nyomot hagytak a történtek, annak ellenére, hogy a vérvétel előtt és után nagyon jó kedélyűen viselte a tortúrát. Hétfő este nehezen aludt el a felborult napirend miatt. Neki ez nagyon fontos.
Aztán éjszaka sokszor felriadt és sírt nagyon. A cumitól még idegesebb lett, csak a cicin vígasztalódott, vagy volt, hogy ott sem. A tegnap éjszakánk már kicsit jobb volt, de mikor este 10-kor megriadt és szoptattam, akkor láttam, hogy nincs is fönn igazán, viszont álmodik nagyon vmit. Néha mosolygott, néha nyöszörgött. Remélem ma már jobb lesz a helyzet! Kicsit kivagyok már az éjszakai műszaktól. Persze szombatra Bende is benáthásodott, ma meg az esti Ventolin már azt hiszem a negyedik volt.Hogy ezt a köhögéses részt sehogy sem tudjuk kikerülni... Ja, egyébként Hanguc a 3 nap lázával le is tudta a dolgot. Se orrfolyás, se köhögés. Ezért is gyanakodott az orvos húgyuti gyulladásra. Kis ügyes! Éljen a szopi meg a vitaminok! (Na meg a nadi és társai;))

ZUMBAAAA!!!!

Hát a nagy kiakadásra jót tett a tegnapi zumba. Nagyon jól esett! Mire elkezdtem volna aggódni, hogy mit szólnak a még szoptatós cicijeim a sok mozgáshoz, már a lazítás jött. Nagyon jó volt! Mindenkinek melegen ajánlom. Igazi mosoly terápia. Szerintem ezt morcosan nem is lehetne csinálni. Már eleve a latin zenéktől jókedve lesz az embernek. Azokban valahogy mindig benne van a napsütés. Amúgy nekem szinte mindegy volt, csak végre mozoghassak egy kicsit, és emberek között legyek. (Abszurd módon, hiszen amúgy vágyom egy kis magányoskodásra!) Szóval a cicimnek semmi baja, viszont a derekam reggel majd le szakadt a tegnapi sok riszától. Gondolom a két szülés sok letapadt izma elkezdett oldódni. Végre. Úgyhogy a csütörtököket ezentúl igyekszem zumbásítani, mert azt hiszem ez az egész család javára válik.
Sajnos Hanga bezumbázott vmi gebulát magának. Estére 38,5°C lett a láza, egyelőre egyéb tünet nincs. Az éjszakáink eddig sem voltak túl nyugodtak, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom.
Amúgy karácsonyi ajándék-ötletelős őrület van rajtam, mert vasárnap megyünk vásárlós kis körútra, ha igaz gyerekek nélkül. (Ebbe ez az egy jó van.) Próbálok a realitás és a pénzügyi helyzetünk adta keretek közé beszorítani az ötleteimet. Hááát..., nem egyszerű. Már van három különféle alapokon összeállított listám... :)) És mi lesz még karácsonyig!
Ma elkezdtem Hangának ádventi naptárat készíteni. Azt nem tudom, hogy minek, mert max kölesgolyót tudok bele tenni, mást nem nagyon. (Az alma túl nagy, a reszelt alma, főtt krumpli, vagy pl.a kedvenc párolt brokkoli nem mutatna szépen 1-24 nap múlva.) Viszont akarok csinálni anyagból kis karácsonyfa díszeket, ami sztem jó pofán néz majd ki - ha az időbeosztásom is úgy akarja!
(Petykó letöltö   -     ltögetés miatt zaklat, pedig már elküldtem egy körre gyógyszert bevenni, de túl hamar visszaért, pedig pisilt is... :)) Nnna, már megy a letöltés, ezen is túl vagyunk.
Bendi mindig előrukkol vmivel, ami zabálni való. Most este pl. majdnem elszontyolodott, mert összeszedtem a virágtartó polcról a bedugdosott autóit. Mint kiderült, azok olyan "módozatok (=modellek), mint ami Szelőnek is van". Nem lehet velük autózni, csak nézegetni a polcon, meg kicsit levenni, tologatni, aztán visszatenni. És nagyon kell rájuk vigyázni. Én balga, meg szép rendesen elraktam őket az autós kosárba. De megígértem, hogy holnap kap egy polcot, ahova kirakosgathatja. Azért egyet bedobozolt és bedugta a virágcserepek közé éjszakára. Ahhoz nem szabad nyúlni... :D

szülők

Áááá! Hát feladom. Felmondok!
Valamit biztos nem jól csinálok, vagy nem jól gondolok, vagy nem jó a hozzáállásom.... Mi a különbség köztem és azon emberek között, akik kivirágzanak és sugároznak szülői szerepüktől???
Azt hiszem a felelősség az egyik ami miatt olykor szívesen leráznám az egészet. Ráadásul olyan személyekért felelsz, akik közben mintha épp ellened dolgoznának és minden lehetőséget megragadnak, hogy kijátsszák a figyelmed apró réseit és olyankor csinálnak különféle dolgokat, amire nem számítasz. Bende mostanság újabb kíváncsi fázisába érkezett, csak már jóval magasabbra felér. Most pakoljak el újra mindent. És erre a "leszedek mindent kérdés nélkül,a mi érdekel" dologra ugrom. És valahogy nem érzem, hogy mikor leszidom komolyan venne, és megbánná. Teljesen értelmetlen. Megverni is kár volna, mert az is kb. ennyire használna. És akkor néha mérgemben mégis odacsapok, utána meg legközelebb nekem lesz lelkiismeret-furdalásom, mikor csúnyán nézek és azt mondja esdekelve, hogy "anya ne verj meg!". Mintha ütném-verném folyton. És nem fél az emberektől. Ez persze nem feltétlenül baj. Csakhogy ezerszer elmondom adott neki, hogy fogd a kezünk, mert itt sok ember van elkeveredhetsz. És nem hiszi, mert figyelünk rá. Nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás. Hagyjam eltévedni, hogy megértse amit mondok? Igen, lehet hogy hülye vagyok, de úgy érzem, hogy ez nem fair. Minek gebesztek én szakadatlan, meg magyarázok, ő meg tojik rám, aztán ha mégis elkeveredne, hát ki lenne a hibás? Persze, hogy a szülő. Mintha a vak nénit akarnám átkísérni az úton akarata ellenére. Besokalok és nincs kedve ordibálni az utcán, hogy várjon meg, babakocsival meg amúgy sem lehet rohanni... És akkor a kedves néni kérdőre von, hogy mért engedem előre annyira, mikor itt jöttek a kóbor kutyák és mi lett volna ha... Hát nem mondtam neki semmit. Csak csúnyán nézhettem, mert mentegetőzött, hogy neki mindegy, de ő nem hagyná, hogy ilyen messze menjen a gyerek. Nem? Hát mit csinálna? Ordibálna utána és akkor majd nem harapja meg a kutya? Vagy rohanna a babakocsival? Vagy pórázon sétáltatná? Vagy ne menjen biciklivel, de akkor meg minek vettük meg? Utálom, hogy ezért is én vagyok a felelős, pedig gondolom ez a szülők feladata. Közben meg úgy érzem, hogy megfulladok a ragaszkodásától. Hogy nem kapok levegőt. Hogy belőlem sosem elég neki. Nincs olyan, hogy most inkább apa fektessen. Még néha a fürdésen is alkudozik, akarná, hogy inkább én. Mi lenne, ha lepasszolós anyuka lennék? Így is magam okolom a betegségei miatt. Mi lenne, ha nem törődnék ennyit vele? Akkor még több betegséget kreálna?
Remélem, ha majd túljutunk ezen az időszakon, visszanézve látni fogom, hogy mi volt az értelme! Azt hiszem én is az a típusú anya vagyok, akinek nem ez a főszerepe az életében. Nem erre születtem, de ez is szükséges ahhoz, hogy fejlődhessek. Valahogy meg kell tanulni élvezni ezeket a nehéz részeket is. Már nem hiszek benne, hogy ha elmegyek egy gyagyászhoz, az tud megfelelő receptet mondani, hogy mit kéne másként, hacsak nem látó, de az igen kevés van. Ezen nekünk kell végigvergődni magunkat. És közben jó lenne élvezni is kicsit, mert boldogan könnyebb. Sokszor eszembe kell juttatnom: "...a szeretet hosszútűrő, kegyes..."

"Igen-igen."

A kicsi rohamosan okosodik. Meg persze a nagy is!
Hanga szombaton azzal mosolyogtatott meg minket, hogy megtanult bólogatni. Nem vadul, pánkosan, hanem elgondolkozva, egyetértően: "Igen-igen."
Mondom neki: -Megyünk Bendiért, jó? - és bólogatok a jónál. Erre ő is, mintha értené (perzse lehet, hogy tényleg érti!) bólogat, mintha válaszolna: -Jó.
Vicces.
Édes a hatfogas mosolya, kúszik, mint a gép, és ami még halálos, beszélget a plüssállatokkal. Persze csak azzal, amelyiket kedveli. Például mikor meglátja a nagy tehenet, látszik az öröm az arcán és legalább egy kvinttel feljebb csúszik a hangja olyanra, mint a Menőmanó. Így kényeskedik. (A bátyjának is így örülne, ha az hagyná...Talán majd később. Reménykedem.)
Bendi pénteken először mondott itthon óvodai verset. Kellett hozzá a hasonló dallamú-ritmusú kiváltó-beindító szófordulat. (Ő dalnak mondja a verseket, ebből is látszik, hogy a ritmus neki a lényeg. Én is úgy írok verset, hogy a ritmus-dal megy a fejemben és arra illesztem rá a szöveget.) Teljesen véletlenül mondtunk egy olyan szófordulatot, ami eszébe juttatta a verset, amit kb. 1 hónapja hallhatott utoljára. Én nem is ismertem. Azóta persze már többször is elmondta, gyakorlatilag életünk részévé vált. Még pénteken azzal gyógyította az apja ételmérgezés gyanús tünetegyüttesét. (Meg persze mesélt is neki saját mesét receptes könyvből a sötétben...) Anyósom fel is vette, ahogy szavalja. A felvételen viszont az a legjobb, hogy Peti büszke apaként vigyorog a fia mellett tejbetök módjára. :))
Viszont a múlt hét egy napos ovija alkalmával jöttem rá, hogy ki kell számára valami feszültséglevezető módszert/foglalkozást találni, mert ennek hiányában csak kínlódik és düh meg hiszti-rohamai lehetnek. Ahogy elnéztem vmi olyan volna jó, ahol a logikai képességét is használhatja. Pl. mászni szeret a játszótéri gyerek falakon. Na ilyen Aszódon persze sehol sincs. Az a remek ötletem, hogy megkérdezem a szomszéd tesitanárt, hátha ő tud mondani vmi okosat. Legalább azt, hogy van-e Aszódon ilyen kicsiknek vmilyen foglalkozás.
Üldöz a családomhoz tartozás! Eddig nem találtam semmilyen rendszeres foglalkozási lehetőséget itt, amivel kicsit kikapcsolhatnék. Hát ma megláttam, hogy milyen tanfolyam indul csütörtökön? Na? És igen. Zumba (zoo-mba ;)) Úgy látszik, hogy a csütörtök amúgy vmi varázs nap errefelé, mert a babás foglalkozás is akkor van, csak délelőtt. Na arra sem sikerült még eljutni! Talán majd holnapután megtörik a jég.
Hát lehet, hogy Hanga nem alussza végig az éjszakákat (enyhén szólva), viszont délelőtt és délután is szunyál. Ilyenkor tudok egy kicsit magányoskodni. Sürgősen ajándékgyártásba kell fognom, ha el akarok készülni karira!
Letelt az egy óra...
A: -Kijössz?
H: "-Igen-igen."
:) Ilyenkor nagyon jó anyának lenni!

Mei tai és egyebek

+-* = Fölborult egy teásbögre, amit az a férfiember hagyott itt néhány napja, aki itten szokott gitározgatni meg "kattingatni"...Szerencsére a kiskanalat leszámítva üres! ;)

Most mondjam, hogy éljen a halottak napja?! Azért ez kicsit morbid volna, de így van. Meg a munkanap áthelyezés. Voltunk otthon! Hip-hip hóliec! És most volt az a kivételes alkalom, hogy nem volt senki beteg (kivéve Petykót, akin kitört még pénteken a gebula); és valahogy sikerült mindent beleféríteni ebbe a kis időbe.
Az úgy kezdődött, hogy a törpe-növésű 10kg fölötti majdnem 8 hónapos "törékeny" kislányom a télidő és a vastag ruhák beköszöntével végképp kinőtte a kenguruját és valamit muszáj volt kitalálni helyette. És a kötős kenguru (mei tai) tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak hosszútávra. Persze ahogy elkezdtem nézelődni múlt csütörtökön, mindjárt el is vesztem a rengeteg profi és amatőr-kezdő készítő és márka között. Próbáltam segítséget kérni egy hordozós honlapon. Még reménykedem, hogy majd érkezik vmi válasz! Viszont véletlenül ráakadtam szabásmintára is... Na itt el is indult a bogár. Petykós kinyomtatta, így már "csak" anyagot kellett venni és megvarrni.  - Ugyanis a mei tai-ek ára 4000Ft-nál kezdődött (használt vagy új), a megbízható minőség kb. 10000Ft környéke volt, de az első honlap és márka, amit megnéztem 24000Ft környékén mozgott. Ehhez képest vettünk Kisbéren egész jónak mondható mintájú és minőségű vásznat 2m-t 1800Ft-ért. Ez úgy elég lett, hogy 3 rétegűre csináltam a test-részt biztos ami biztos. Még maradt a kapucninak is, az még hátra van.  És igazából nem vett el az életemből sok időt sem az elkészítése, három este a szabásmintával és szabással együtt. Holnap be is vetjük hosszabb távon. Remélem sikerül Hangát egyedül felkötözni!
Persze azért nem ment minden ilyen simán. Hanguc sikeresen túlfeszítette a húrt a minimál alvásával és a sok nyüglődéssel + a varrógép (ami nem mai csirke!) összegabalyította a cérnát olyannyira, hogy végül el is szakadt... az enyém is! Így aztán a varrás első nekifutásra kiborulásban, csöppnyi sírásban és feszültség levezető erdei ftuás-sétában végződött. Lehet, hogy Hanga és a varrógép összebeszéltek, mert ha ez nincs, talán most sem megyek el egyedül az erdőbe, pedig már nagyon kellett. Jó lenne minden nap! De a heti min. egyet azért be fogom vezetni! Ezután minden jóra fordult és hétfő éjfélre be is fejeztem a nagy művet. Nem mondom, hogy tökéletes, de elsőre igazán jó. Ha hosszú távon is beválik, akkor sikerült elég olcsón megúszni ezt a dolgot, és az, hogy én készítettem még plusz öröm.
Petykós ma villámlátogatásra hozta próba előtt Janit és Petit, amíg ő lezuhanyzott és összekapkodta a hangszert, egyebet, Bende nagy örömére. " Apa, nekem két jó barátom is van: a Farakójánosbácsi és-és-és az Énekespeti." :)) Ez által rájöttem, hogy nagyobbik gyermekem minden ritkán látott, de annál nagyobb örömmel fogadott rokontól és ismerőstől szómenést kap. Minden,a mi eszébe jut, folyik ki a száján. Legyen az mese, valóban megtörtént dolog, vagy ismeretterjesztő olvasmány. Így Ágika, Koppány és Emese kedd reggel, mindjárt megtudták, hogy dolgoznak a vérlemezkék... Janiék meg azt, hogy le kell csiszolni a sámli lábát, hogy ne billegjen, meg hogy mit csinál Matuka és hogy a rumos sütemény kisfiúknak nem való, de nagyfiúk ehetik és egyéb hasznos információkat. Nem tudom, hogy minden 3 éves ilyen-e, de ha belegondolok, hogy Bende alig több mint 1 éve kezdett igazán szavakkal beszélni, most meg felnőtteket meghazudtoló választékossággal és logikával beszél... És eszméletlen információéhsége van. Szinte minden érdekli: melyik milyen betű, melyik milyen bolygó, autó, zászló és címer, közlekedési tábla stb-stb. És mindent részletesen el kell magyarázni, amit elsőre meg is jegyez és legközelebb már tökéletesen tudja. "De a kedvenc kérdésem a következő: " Anya, az előbb amit láttam, az mi volt?" És nem éri be egy egyszerű nem tudommal.
Ennek ellenére egy-két szó vagy ragozás megmaradt kezdetlegesnek tűnő formájában. Ilyen pl. a gyere helyett: jöjjél, meg a kalotaszegi tájszólás (mííhek), ami lassan már elmaradozik.