Nem tudni, hogy mi a sok. Hol a határ, amit még bele szoríthatunk abba a napi huszonnégybe?
Mi az ami még szükséges a lelkünknek, a tudatosságunknak, az álmainknak, a céljainkért? Amire még képesek vagyunk ráirányítani ezerfelé szakadt figyelmünk egy kis darabkáját. Kell még ez is? Vagy dobjuk mindet a sutba és éljünk szürkén, de nyugodtan?
Átolvastam egy listát, mi különbözteti meg az átlag embert a gazdagtól. Elsőre kapásból tiltakozott mindenem és úgy ítéltem meg, hogy átlagos vagyok, és kész. Hisz mit nem adnék pl. egy kis nyugalomért és az az átlag emberek sajátja a tanulmány szerint. De mi is a nyugalom? Ha kirándulunk folyamatosan nézem, hogy milyen növényt lehetne még begyűjteni, vagy csak a magját, hogy elvethessem és kipróbáljam, hogy termeszteni is lehet-e. Ha már jövünk hazafelé, hogy mit is kéne főzni, gyorsan valahogy rendet rakni, vagy legalább egy adag ruhát kimosni... Útban a munkahely vagy óvoda felé vadgesztenyét gyűjteni, hogy tinktúra készüljön belőle visszeres lábra; mit is kéne a 3kg szelídgesztenyéből csinálni? hogy lehetne az iskola/óvoda alkalmas területére gyógynövényeket telepíteni? a felásott kis területre az oviban komposztot kiszórni? tudatosan vásárolni, élni és ezt a tudást valahogy nem erőszakoskodva átadni?
Bendi olyan mint egy kis szivacs. Érdeklődik, néz, tanul, mindent megjegyez. Ma óvónéninek mutatta a makkgubacsát és elmagyarázta, hogy van olyan darázs is, ami a levelet szúrja meg és a gubacsokban fejlődnek a lárvák. Nem is gondoltam, hogy így megjegyzi, amit mondtam. Remélem sok hasonló gyerek lesz körülötte, és nem utálják majd azért, mert sokat tud!
Hanga jön, mindenben segíteni akar. Szaggatja a pogácsát (persze gomba, körte, virág formájúra, mert a kerek unalmas, nincsenek konvenciók!); ő akarja a vízbe önteni a tésztát, hogy megfőjön; segít teregetni, adogatja a ruhákat; segít hajtogatni - és nem csak 2-3 darabot, hanem míg a szárítóról el nem fogy; viszi a helyére a zoknikat; akar porszívózni, kádat mosni, mosogatni, virágot locsolni; segítettek Bendivel a kocsiból felhordani a cuccokat... Néha nem könnyű, de lassan megtanulom, hogy nem kell mindent úgy "tökéletesen" ahogy én szoktam, viszont muszáj hagynom, hogy segítsen/ek, ha később is igényt tartok rá.
