Fél egy - egész egy

Már megint fél egy. Persze bealudtam Hanga mellett. Mindig ez van. "Na, mindjár elalszik és megyek ki..." Általában ez az utolsó gondolat, amire emlékszem, aztán meg felébredek, hogy jól elaludtam. Ma tizenegyig. Mióta "Ökomamázok" minimum fél óra, mire végignézem a maileket és törlöm, ami nem fontos, hogy ne keveredjek el bennük. Így sem egyszerű a helyzet. Holnap csinálok egy táblázatot a beadandókról is, mert lassan a fejemre nőnek.
Bejelölt az "Arcoskodón" a Népi Mesterségek és Művészetek Szakiskolája. Megnéztem az idén végzettek famunkáit... és vágyódom. Úgy érezném a fát a kezem alatt, meg a kést, meg a fa illatát, meg a forgácsét, még a kés élezés, gyalugép, fűrészelés hangja is hiányzik, sőt a csontvágás szaga is (fogfúrás szindróma)! Úúúúúúúgy csinálnám megint, előröl az egészet! Azt hiszem ez lehet szeretni valamit. Bár az egyetemet is szerettem, de azt nem csinálnám még egyszer végig. Ezt igen. Talán a társaság miatt is. Meg hogy nem voltak fölös, muszáj de értelmetlen dolgok. Mindegy. Ki kell várnunk (a faragásnak és nekem, meg a fáknak) a sorunkat.
Hanguc rohamosan fejlődik. Mindent utánoz, de leginkább Bendit. Nem szoktam káromkodni, a max a "basszus!" Ezt Bendikém is alkalmazta már párszor: Ó, basszus! Már nem tudom, hogy mire, mert nem számottevő. Viszont Hanga is meghallhatta akkor és jól meg is jegyezte. Azóta minden adódó helyzetben alkalmazza és JÓL!  Pl. ma ráült a lufira, ami végül kidurrant alatta mire ő:" Ó, basszusz!" Vagy tegnap elesett séta közben: " Ó, basszusz!" Szóval mostanság ez megy. Másfél éves! Simán többnek nézhetik. Mond, magyaráz mindent, főleg, ha jó kedve van. És énekelget saját kreálmányokat. "Nem_a-kajtam. A-ka-jom_a-ka-jom_a-ka-jom...", meg dalokat is: "tom-bi-tá-ja jöf-jöf-jöf", "bo-ci bo-ci taaa-ta". És simán tudja a különbséget kérek és akarok között. És megérti, hogy ha nem fogja a kezem az utcá/lépcsőn, akkor haza megyünk. Ha nem adom a ropit, mert nem figyelek a kocsiban, hogy szól, akkor:" Ké-jek jo-pi!", mert gondolja, hogy azzal volt baj, ahogy mondta. Minden alkalommal ledöbbenek, hogy milyen más, mint Bende volt, mennyivel többet tud, mert nő és mert teljesen más természetű. Jegyzi meg a bölcsis társai nevét - Bendi még most sem tudja csak a csoporttársai töredékének nevét. És mindig tudja, hogy mit AKAR. De csak hadd akarjon, csak tudja, hogy amit akar, azt van, hogy kérni kell.
Bendi közel sem akar ennyire, de ő is akar. És magyaráz folyton. Olyan választékosan, hogy az csak nekünk természetes, más hüledezik rajta. És minden új információt megjegyez mindenről, kombinál, kitalál mióta csak fogni tud. Csak a legritkább esetben használja a dolgokat - főként játékokat, szerszámokat - a rendeltetésük szerint, mindig mást talál ki az eredeti funkció helyett. Hatalmas képzelőerővel és kreativitással van megáldva. Olyan mint egy szórakozott professzor, mindig ábrándozik valamin.
Imádom Őket! (A férjecskémmel egyetemben, aki a harmadik gyerek itthon. :D)

Itt az ősz

Végre itt az ősz. Nem pont az eső és a hideg a döntő az érkezésében. Eddig talán meleg is volt, és annyira tele voltak a napjaink, hogy iskola kezdés ide, ovi/bölcsi oda semmit nem éreztem az őszből. Kicsit hűvösebb van már, némi esőcske is csöpörgött, de a lényeg, hogy ma egyszer csak "úgy" éreztem. Úgy éreztem, hogy csinálni kell valamit, tevékenykedni. Ilyen alkalmakkor szoktam elkezdeni vmit hímezni, vagy varrni, vagy faragni, vagy esetleg írni. Most a kert-tervezős házimba kezdtem végül bele, miután a törpik elaludtak. Szóval megjött a lelkembe az ősz, de rohanunk tovább a felgyorsult mindennapjainkban.
Mindenfélék száguldoznak át a fejemen. Most van úgy először életemben, hogy pontosan tudom, mit szeretnék kezdeni a tudásommal és pontosan tudom, mire akarom fordítani az Ökomama képzés adta tudást. És nem álmodozás, álomkép, hanem teljesen reális, megvalósítható elképzelés - először életemben. Úgy tűnik erre is meg kell érni. Ez a változás, a fordulatok éve nálam. És egyelőre úgy érzem a sors is a határozott elképzelések mellé áll. És talán egyelőre nem is akarom túl görcsösen, mindenáron - ebből még jó is sülhet ki. Elgondolkodtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy mégis az optimista alaptermészetű emberek közé kell sorolnom magam. Mindig hiszek és bizakodok, bár sok esetben az első reakcióm az akadékoskodás: mit miért nem lehet. Ez főként az ismeretlen, új helyzetektől való félelmemből és kényelmességemből fakad. De nem igazán tudnék bármit mondani az életemből, amire azt mondanám, hogy nehéz volt. Az egyetemi évek nem, mert amit az ember szeret, az szerintem sohasem az. A gimnáziumi évek talán, de én választottam és lelkileg sokat fejlődtem,ha nem is általa, de miatta. A munka nem, talán egy-két nap, de ezek is elhalványultak már. A terhesség és szülések nem, mert elfogadtam természetesnek, hogy nekem ilyen és semmilyen rossz érzés nem kötődik hozzá, inkább csak jó, mert megerősített. Talán Bendivel az első fél év, de már erre sem emlékszem tisztán, csak az akkori érzéseimre, gondolataimra valamennyire, hogy azt nehezen éltem meg. Ma már tudom, hogy nehezen adtam fel önmagam, szabadságom, azt gondoltam nem tudatosan, hogy anélkül is lehet. Hogy az ember szül egyet, aztán minden megy tovább a régiben. A teste idővel visszaváltozik, meg ő is. Fura elképzelés volt. Az ember soha nem lesz már olyan, mint korábban volt. Változik az események, tapasztalatok hatására, és már az lesz ő. Hiszen azokra a gondolatokra és elképzelésekre is emlékszünk, ami kicsinek volt a fejünkben, és mégsem gondoljuk, hogy majd elmúlik ez a felnőtt kor és megint olyanok leszünk, mint gyerekként! :) Ha már tudunk valamit, hiába szeretnénk inkább tudatlanok lenni, nem lehet visszacsinálni, bármennyire szeretnénk is néha. Hangánál már sokkal lazábban vettem az akadályokat. Ott csak a fejegetős 1 hónap telt nagyon lassan. Azt azért nem kívánom senkinek. Meg Bendi kórházas egy hetét sem, mikor pocakosan voltam bent vele, azt sem sírom vissza. Akkor volt pár nehéz nap. De ez az összes többi jó nap mellett mind eltörpül.
Közben megsült a két tepsi sajtosrúd. Holnap szüli-névnapozunk apánál Gödöllőn. Irány az ágy!

Örkény után szabadon

Arra a megállapításra jutottam, hogy nekem is követnem kéne Örkény István példáját és egyperceseket (vagy ötperceseket? :)) kéne naponta írnom - csak nem novellából. Így talán könnyebb lenne szinten tartani a blogot. Na nem mintha a férjemen kívül bárki számon kérné rajtam, hogy miért nem írok már egy hónapja. De így az Ökomama suli beindulásával mindig érik az embert újabb és újabb impulzusok. A szervezők részéről sajnos negatív: lehet a korábban tanult tárgyakból felmentést kérni, de kis utánakérdezéssel kiderült, hogy 1. a felmentés csak a tanórák látogatására vonatkozik, a vizsgázásra nem; 2.ha felmentést kérek, nem hogy nem kötelező bejárni, hanem inkább kötelező nem bejárni! Máig nem látom be, hogy ennek mi az értelme. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha azt mondják, hogy a tematika miatt a nyelvet kivéve nem lehet felmentést kérni és punktum. Így ez most elég szarul jött ki, főleg hogy ha nem kérdezek rá, akkor félévkor derül ki, hogy pl. a 10 beütemezett vizsgán kívül van még 5 amire nem készültem és időpontom sincs, de kötelező? Na ezt ma jól kitárgyaltuk sorstársaimmal (ti. a többi kismamával aki még erre a képzésre jár), így legalább tudom, hogy nincs üldözési mániám, viszont a keserű szájíz megmaradt.
Ma megtudtuk 3 tárgynak is a vizsgafeladatát, és azért nem lesz olyan vészes ez a dolog. Ha az ember folyamatosan csinálgatja a kiadott vizsga-házikat (ezekre kapunk legtöbb tárgyból jegyet és nem vizsgáztatás lesz), akkor talán simán lehet venni az akadályokat még több gyerek mellett is. (Azért ne igyunk előre a medve bőrére. Főleg mert a pótvizsgáért fizetni kell és gondolom ez plusz bevétel lehet az egyetemnek...De rossz májú vagyok! - vagy gyakorlatias?) A mérleg mégis pozitív, mert eddig tetszettek az órák, és gyerekek nélkül kikapcsolódom heti kétszer. (Akit érdekel, hogy milyen képzésre járok: http://www.mkk.szie.hu/erdeklodoknek/okomama-projekt
http://nagycsaladban.blogspot.hu/2012/06/okomama-leszek.html )
Valamelyik nap morfondírozgattam és kicsit megvilágosodtam némileg. Azt illetően, hogy azért én biztos nem tartozom az átlaghoz - bár bizonyos időszakaiban az ember szeretne inkább átlagos lenni. Eleinte életünk hajnalán fel sem tűnik, hogy nem a mi gondolkodásunk a normális, mert az ember saját magából indul ki többnyire. Nem gondolok nagy dolgokra csak ilyesmire, hogy én világ életemben szerettem iskolába járni. Emlékszem, hogy talán első vagy második utáni nyáron a júli 5-ei névnapomon már kérdeztem, hogy meddig tart még a nyári szünet és mikor kezdődik már az iskola. (Ez normális?) Azóta is imádom az iskolába járást. (Ez alól talán a gimi volt csak kivétel.) Új könyvek illata, új tanszerek, írószerek stb. Hmmm. Imádok papírboltba járni, rá kellett jönnöm. Aztán ott van pl. hogy bár ma már ez nem teljesen ül, de gyereknek nem szerettem az édességet, csokoládét. 1-2 kivételtől eltekintve (mint zselécukor, francia drazsé, mogyorókrémes töltelékes csokik, olvadórágó, téli fagyi) a télapózsák tartalmát végül addig őrizgettem mindig, hogy húsvétkor aztán odaadtam a bátyámnak/húgomnak, a húsvéti csokitojásokat meg télapókor. A téli fagyit pl. jobban szerettem, mint az igazit. Ez asszem most is így van. (Ez normális?) És ha ettem bármilyen édeset muszáj volt utána legalább egy falat sósat pl. kenyeret ennem, másként nem bírtam. Úgy emlékszem ez a gyümölcsöknél is így volt néhol. (Ez normális? :D) Viszont mióta eszemet tudom szeretem a sört. Pedig állítólag azt a legtöbb ember kezdetben nem szeretetből issza, mert keserű. Na nekem ilyen nem volt. Én mindig szerettem. Először csak a habját, aztán azt a pár kortyot, aztán a pár üveggel is! ;)
Szóval ezeket végig gondolva ráébredtem, hogy ha lenne is törekvésem "normális"(?), átlagos emberré válni, valószínűleg akkor sem sikerülhetne. Ámen. (Kicsit több lett, mint 1 perc...pár nap előre letudva! :)))

2012. nyár - képek

Nnna itt vannak a képek, lehet nézegetni!

Fiúk a Körös-parton

Nyaral az egész Molnár család

Anyák és lányok

Déd

Némó, a süket cica (GAZDÁRA VÁR!)

A Fátrában 1.

A Fát(e)rában

Pancsolás tűzoltó módra

Apa lekvárt főz...

...és kóstol.

Elmaradások tömkelege

Húúúúha! Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Gondolatban már többször írtam bejegyzést, de sajna még mindig nincs olyan kütyüm, ami ezt írásban is rögzíti. :D
A nyár elillant, lassan már csak álomnak tűnik.
Sikerült kiszorítanunk a férjecskémmel 3nap-2éjszaka közös kirándulós együttlétet kettesben. Szlovákiában voltunk a Fátrában, Jelenec nevű településen. Szép volt nagyon. Meg is dicsértem érte.

Idén belecsaptam jobban a gyógynövény-gyűjtésbe. Persze nem viszem túlzásba, igyekszem szűkíteni a kört az általunk használt növényekre, mert nincs egy szál fölös helyem sem a tárolgatásra. Amit idén gyűjtöttem: akác- és bodzavirág, hárs, citromfű, egy kevés galaj, apró bojtorján, diólevél, fekete ribizli, fekete szeder és málna levél, minimális ökörfarkkóró virág, cickafark, szurokfű, orbáncfű, körömvirág, levendulavirág, szamóca levél.
Jövőre még a kakukkfüvet igyekszem beiktatni a sorba.
Készítettem friss virágból körömvirágolajat. Kicsit megharagudtam rá, de mostanában használom és úgy néz ki, hogy mégiscsak jól sikerült. Napocska eltárolva! :) Jövőre orbácvirág olajat is akarok! Már csak a színe miatt is!
Kicsit barkácsolhattam is otthon homokozó-ügyileg. Jól esett! Még mindig kikapcsol a fával dolgozás...
Petykós kivette augusztus utolsó előtti hetét, a Jó Isten meg igazi forró nyári időt adott hozzá nekünk a Körös-partra! :)) Ezúton is köszönjük szépen! ;) Volt sok fürdés, bográcsozás, nyársalás, sörözgetés, alvás, locsolás, homokozás és - amire a legbüszkébb vagyok - szilvalekvár főzés bográcsban cukor nélkül. Nyami-nyami! Sajna az már akkor látszott, hogy kevés lesz, pedig a 10 literes bogrács tele volt.
Azután aug. utolsó hete gyorsan eltelt Hanguc bölcsis beszoktatásával. Hétfőn kezdtük, csütörtökön ott is aludt. Nagyon ügyes csajszi! Kicsi sírás persze néha volt, de az simán belefér szerintem. Csak az én csípőm nem bírta a kiképzést. Először talán megfázott a Körösön, azután a babakocsi+Hanga együtt emelgetése gondolom rátett még egy lapáttal így a szombat jó részét fekvéssel töltöttem. Még pénteken voltunk Profikompos babanapon. Sok gyerek volt és nagyon jól sikerült, de Hanga lelki és az én fizikai állapotom miatt az ebédet már nem tudtuk megvárni sajna. Így is jó volt látni a sok gyereket! Meg persze a szülőket is. Még egy email-es visszajelzéssel lógok nekik.
Huh! Úgy néz ki, hogy utolértem magam. Igyekszem hetente írogatni ezentúl rövideket.
Hétfőn indult az Ökomama suli. Meg az ovi is. Jó kis kör minden hétfőn és pénteken: Bende oviba Aszódon, Hanga bölcsibe Gödöllő, én az egyetemre tanulni, Petykós a munkahelyére. Délután visszafelé ugyanez Peti nélkül, mert ő még akkor dolgozik. Jó tanulni, csak a váltás nehéz még semmi gyerekről kettőre. Egyébként talán soha ilyen jó dolgunk nem lesz semmilyen képzésben. Én amúgy is lazán fogtam fel ezt a dolgot a felvételivel. Ha sikerül jó, ha nem úgyis. Talán ezért sikerült. Nekem már az is ajándék, hogy ingyen tanulhatok olyasmit, ami érdekel. Az már csak hab a tortán, hogy ezért még fizetnek is: ösztöndíjat, utiköltséget. Kapunk gyermekfelügyeletet és még ebédet is! Nem akarok arra gondolni, hogy bármi miatt megbánhatnám. Végig kell csinálni hittel és lelkesedéssel. Nem hajtok az első ötnek járó jutalomútra. Inkább jó lenne, ha sikerülne valami új munkahelyet találnom általa, ahol többet lehetek a szabad levegőn.
Képek legközelebb, mert a másik gépen vannak.