Igen, majdhogynem szó szerint. Sajnos!
Én nagyon nehezen fogadom el, hogy ez a világ felgyorsult és mindent csak rohanvást lehet csinálni, és alig jut idő dolgokra. Persze lehet, hogy nincs is így, csak én bénázom el az életem és általánosítok. A lényeg, hogy azért minden meg volt, azt leszámítva, hogy nem állítottunk itthon fát. Készítettem mézeskalácsot, én voltam idén is a bejgligyáros. Nándi meg is dícsérte! Erre nagyon büszke vagyok!!!! :D
Jutott mindenkinek ajándék, Peti szerint a gyerekeknek túl sok is... Egyre jobban megy a "hand made" nekem. Nálunk ez nyerő, mert mindenki kezd erre átállni. És mindenki szereti is!
Nekem úgy tűnik, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmaradt. Próbálom átértelmezni, másként nézni, de lehet, hogy csupa olyan emberrel vagyok körülvéve, akikkel egy szinten vagyunk és nem tűnik fel az elválasztódás...
Édesapától kaptam szülinapra egy könyvet: Tarnóczy Vilmos - Szökés az elme börtönéből. Még csak a harmadán vagyok túl, de arra már jó volt, hogy egyre kevésbé van hangulatom elkészíteni a marketinges beadandómat. :) Pedig 01.07-ig be kell küldeni.
Peti reklamál, hogy írjam bele, hogy meg akartam mérgezni citromsavval - elfelejtettem, hogy öntöttem a vízforralóba vízkőoldás céljából, ő meg kávét készített belőle.
Elég tömény könyv, annak ellenére, hogy regényszerű, és egyáltalán nem olyan kiforrott stílusú, mint egy Coelho.
Jó, hogy napközben százszor is eszembe jut, hogy ezt majd leírom, ilyenkor meg persze teljesen más sül ki az egészből.
Jó lenne már egy hét csend-terápia. Lehet, hogy ha vége a sulinak benevezek egy ilyenre. Ez a könyv pont annyira szerkesztett, hogy eléri azokat, akikhez szólnia kell és vissza lökdös a lélek és szív útjára. Pedig én igazán le sem tértem róla. Mindig érzések alapján döntök. De ezentúl igyekszem méginkább megmaradni őszintének és kimondani, amit gondolok. Már jó ideje akarok írni az Ökomamás stábnak a kéozésről egy visszajelzést. Januárban lesz időm, meg is teszem majd.
Na olvasok tovább.
