"Köteleket vontam toronytól toronyigfüzéreket ablaktól ablakigarany láncokat csillagtól csillagigés táncolok."

Mindig megújulni. Mindig újra kezdeni, a sárból felállva észrevenni, hogy ami rád ragadt, az nem piszok, hanem virágszirom, meg színes őszi falevél.
Észrevenni azokat a pici, apró jeleket. Hálát adni mindenünkért, amink van.
Mindig új megoldásokat keresni. Meghagyni a lehetőségét annak, hogy meglássam, még ezer más irányba és más úton is elindulhatok. És közben tudni azt, hogy bármerre is megyek, minden út ugyanoda visz: a boldogságom felé.
Hogy nem kell mindig, minden lehetőséget megragadni, mert van, amikor időre és nyugalomra van szükségünk. És igen, szükség van minden érzésünkre ahhoz, hogy igazán megismerhessük és megélhessünk önmagunkat.
A csendben, távolabb a rohanástól, végre meghallom tisztán magamat.