Vasárnapi "míííísz" (-mísz, meghalsz...)
Ilyenkor vasárnap délután (persze közben már este van!) valahogy mostanság rám tör a mísz; hogy vége a hétvégének és megint Petykós nélkül kell intéznem itthon a dolgokat. Nem akarom kisebbíteni az érdemeit, de igazából persze nélküle is megbirkózom mindig a gyerekekkel, meg a háztartással, mégis ilyenkor valahogy rám tör egy kis szomorúság, hogy holnap már nem lesz itthon velünk egész nap. Talán a hormonok... Ez a szoptatás rendesen hazavágja a normális hormonműködésem. A szervezetem teljesen ellentétesen reagál bizonyos dolgokra. Pl. egy ideje szedek Chlorella alga tablettát, hogy kicsit tisztuljon, erősödjön a szervezetem. Azt írták, hogy esetleg hashajtó hatású lehet, ha túladagoljuk. Hát én inkább őzikéhez, vagy nyúlhoz válok hasonlatossá a nagyobb adagtól a napi 3-4 liter folyadék ellenére. És az útifűmaghéj ezen mit sem változtatott. Úgyhogy fel is adom. Meg kell várni a szoptatás végét a tisztulással.Visszaolvastam az előző bejegyzésben írt versemet. Édesanya szerint kicsit szomorkás. Igazán nem annak szántam, és én nem is érzem annak. Inkább csak felismerés és előrelátás és elfogadás. Dehát nem vagyunk egyformák!
A vitrázzsal még tartozom. Nem részletezem, a lényeg, hogy sikeresen elvágtam a remek éles végével az ujjam, mikor a műanyag gombot vissza akartam erőszakolni rá. Szerencsére Hanguc épp aludt, csak Bendikém asszisztálta végig ahogy anya ujjábol elég rendesen folyik a vér. De azután sikerült elég ügyesen beragasztani és összeforrasztani olyannyira, hogy még heg sem lett, csak kicsit még érzékeny a helye. Úgyhogy végülis büszke vagyok magamra, hogy ilyen ügyesen sikerült összeforrasztani ezt a vágást.
Közben átvedlettem kicsit sütögető háziasszonnyá. Persze anyai hagyatékként mindig kell vmit variálni. A Bende szülinapi oviba készített kókuszos kockákat az óvónéni azóta már másodszorra készítette el. Toxáék is elkérték a tepsis husi receptjét, amit sütöttem mikor itt voltak, úgyhogy mostanság muszáj lejegyzetelnem, amiket kreálok. A sütőtökös kenyér volt most a legutóbbi, ami igazán finom lett. Petykós meg is rendelte következőnek a hagymás kenyeret. Lassan rájövök az omlós muffin készítésének a titkára is - a megfelelő hőfok és sütési idő. Bende tojásmentes diétájából visszamaradt, hogy lehetőleg tojás nélkül sütök, így Hangának is szívesebben adok mindenből (pedig lassan már ő is eheti). Múltkor kipróbáltam egy receptet. Mindössze 1db tojás kellett bele, de én határozottan éreztem a muffin tojásízét. Ez vmi ártalom. :) Most, hogy Bendi az oviban kajál, végre ehetek zöldséget zöldséggel. Teljesen hozzászoktam a só mentes ízekhez. Hanga már nem szereti a pépeket, sokkal inkább a zöldséget kockázva, és persze mindig olyat kér, amit mi eszünk. Nagyon akaratos csaj. Ő is akar kanalazni. Néha a szájába is rakja, de van, hogy repül keresztül a konyhán, meg a hajába és mindenhova. De persze nem engedi, hogy fogjam a kezét és segítsek a szájába helyezni. Nem tudom, hogy kire üthetett... ;) Már nagyon ügyesen gyalogol viszonylag nagyobb távolságokat is. C3PO (Sztrípio) módjára egyenes lábakkal sétál keresztül a szobán a tévétől a heverőig. :)
Nemsokára itt az ovis farsang. Bendével végül sok variáció (HóKornél, maci, sárkány, kalóz, tűzoltó, teknős...) után egy Bogyó csigában egyeztünk meg. Remélem szerdáig már nem gondolja meg magát! Ha igen, akkor is ez marad. - Hát mégiscsak én vagyok az anyja, meg a felnőtt, NNNa! :D
