Az utolsó nap az évben

Elillant a téli szünidő. Tele volt rohanással, kapkodással a korai előkészületek ellenére. Ez is felgyorsult már. Csak nosztalgia a nyugodt, elmerengős pillanat, de lassan már megszokom ezt a felgyorsult világot. Azért néha jól jönne néhány hosszú, mély lélegzet után pár lelassult pillanat. Jövőre másként kéne a karácsonyt, de nem tervezgetek, mert anélkül is más lesz. Itt a vízválasztó, a varázslatos év... Csak arra kérem Istent, hogy a gyermekeinknek egy jobb világa legyen. És bizakodom, hogy ha engedte megszületni őket, az okkal volt, és feladatuk van ezen a Földön és vigyáz rájuk, hogy ezt végre hajthassák. Nem akarok negatívan a rossz dolgokra gondolni. Jöjjön, aminek jönnie kell. A rosszra úgysem lehet felkészülni! Igazából semmire sem lehet igazán felkészülni. Az ember túl kicsi ehhez! Hát inkább keresem az apró kapaszkodókat, amik alapján bizakodhatom, hogy most nehéz, de lassanként majd jobb lesz. Mindig leülök nagy tervvel és nagy gondolatokkal, hogy majd valami elgondolkodtatót alkotok, azután csak folynak ki a betűk a kezem alól, és valami egészen más születik, mint amit előre elterveztem. Hát ezért fölösleges bárminemű tervezgetés minden téren. Nem jön be... Nekem legalábbis.
Hanga egy igazi szeretetgombóc. Kis vigyorával mindenkit le vesz a lábáról. Talán apránként még a bátyját is. :)
Bende lassan kezdi felfedezni, hogy lehet a húgával is foglalkozni néha. Édespofa. Persze az együttjátszás még odébb van! De már pár napja együtt fürdenek. Nincs vita, van viszont pancsolás. Hanga imádja a vizet. Az sem nagyon zavarja, ha a szemébe megy. Ma valahogy még a haját is megmártotta egy pillanat alatt, míg Bendének segítettem a vetkőzéseben. Visszafordultam és addigra már a feje hátulja csurom víz volt, ő meg csak játszott, mintha mi sem történt volna. És imádja a zenét is. Hogy honnan örökölhette?! ;) Ma hazaértünk este apától, Peti bekapcsolta a tévén az Ákos koncertet, mire Hanga a fotelnak támaszkodva vigyorgott és rázta a fejét, meg bólogatott és integetett is Ákosnak, meg Janicsák Vecának. Igazi érzékeny, muzikális Halak gyerek. Valószínű, hogy a kézügyessége is jó lesz. Már egyedül illesztgeti rá a karikákat a rúdra, meg a macifejet is feltette a tetejére.
Bendi meg néhol méregzsák. Van benne egy jó adag örökség, a türelmetlenség része, meg hogy olyan gyorsan felkapja a vizet, de szerintem a hormonok is sokat nyomnak a latban. Bár Gergely még nyolc évesen is pont ugyanígy hisztizik. Amúgy lehet, hogy egy piperkőc lesz. Szereti az elegáns ruhákat, és minden apró részletet észre vesz. Ma megdicsérte a nyakláncot a nyakamban. "Anya, tetszik nekem rajtad, hogy ez a nyakadban van." Úgyhogy tőle majd bátran kérdezhetem, hogy jól áll-e a rajtam lévő ruha. Gondolom kerek-perec megmondja majd, ha nem jó valami. Hanga is igazi nő, mert minden fényes és nem fényes ékszerre bukik. A múltkor felpróbálta a melltartóm és a bugyimat is a fejére.
Ennyi fért a mai napba. Kimerült az íráskényszer.
Minden kedves olvasgató családtagomnak és nem családtagomnak nagyon boldog 2012-es esztendőt kívánok! Kívánom, hogy legyen ez az év egy jobb, biztonságosabb, barátságosabb, igazabb, de leginkább szeretettelibb élet kezdete!

Kapkodás ünnep előtt

Annyi mindent akarnék írni! Hogy felboncoltam és feldaraboltam azt a majdnem hat kilós libát tegnap este, éjjel egyre végeztem is egy szoptatás közbeiktatásával, és csak egy picit vágtam el a kezem. Meg hogy milyen tök jó színes fogást készítettem ma ebédre. Nagyon jól nézett ki, de végül nem volt érkezésem lefotózni. És finom is volt, meg húsmentes is. Hogy jó lenne kicsit pihenni, rohanás helyett, de vár a beigligyár! Így aztán megyek is. Talán már Hanga is elaludt rendesen.

Indián vonalzóval

Az úgy volt, hogy...
Hát igen tegnap előtt megsütöttem az ötödik adag mézest is. :) Hurrá-hurrá! Mert hogy hétfőn Profikompos céges karácsonyozás. Már fejből nyomom a receptet:
50dkg liszt (legjobb a tk búza, graham vagy tönköly)
2 tk ő fahéj
1 tk ő szegfűszeg
1 tk ő gyömbér
1 csipet ánizs összetörve
3 tk szódabikarbóna (ha dísznek sütjük 1 is elég bele)
(Én idény jelleggel váltakozva szoktam még tenni bele: 1 ek karob vagy kakaóport - ha barnát akarok; kb. 10 dkg darált diót vagy mandulát - inkább puszedli lesz; reszelt citrom vagy narancs héjat)
Ezeket összekeverem, közepébe mélyedést (fészket :)) készítek, ebbe jönnek a további "alkatrészek":
1 dl olaj (hidegen sajtolt az igazi!)
5ek gyümölcscukor (vagy porcukor, vagy nyírfacukor)
6 ek méz (vegyes virágméz a legjobb)
kb.1,25dl rizstej (vagy víz) vagy helyettesíthetjük narancs vagy mandarin facsart levével!
Jól összegyúrjuk az egészet és már lehet is sütni! 180°C 5-8perc ! Viszont kellett az öt sütés, mire kikísérleteztem, hogy milyen állagú tészta kell akkor, ha nem azonnal sütöm meg, mert eddig mindig egyből ki is sütöttem. Igazából ez az ötödik lett az igazi. És ha pár órát pihentetjük csak, akkor nem kell hűtőbe tenni, mert akkor törik. A maradék tésztát viszont vígan el lehet tárolni hűtőben akár egy hétig is. (Régen érlelték a mézestésztát, tehát biztos sokkal tovább is eláll, főképp, hogy tojás és tej mentes.)
Visszakanyarodva a mézesekhez, gondoltam itt az idő most vagy soha, igenis ki kell próbálni ezt az írókázás dolgot. Ma délelőtt még a Százforintos Boltban megláttam egy díszítő készletet. A minőségre utal az ára egyértelműen, mert 120Ft volt kinyomózsákkal és öt vagy hat fejjel együtt. Orsi mennyiért is látta csak a zsákot? Na igen. Mondanom sem kell, hogy végül be sem vetettem, mert olyan ócskának találom. Jó lesz majd a gyerekeknek vmi játékhoz, vagy beviszem az oviba és ott hasznosítják. Szóval az esti fürdetés előtt gyorsan előkaptam remek robotgépünket, ami tényleg jó és alig használom és megvalósítottam a lehetetlent: egynél kevesebb tojásfehérje felverését! Sikerült. Porcukor beleszitál...Azt hiszem a kezdők szerencséjével sikerült így elsőre szinte tökéletes mázat készítenem. Talán kicsit lehetett volna sűrűbb, de ebben sem vagyok biztos. Aztán fektetés, ami persze ilyenkor sosem megy simán. Petykó koncertre ment, Bendi már egy hete izgul, mert jön a karácsony és folyamatosan szófosása van, Hangának meg biztos frontja van... Azért tíz környékén sikerült nekilátni serényen. Ja, a lényeget nem írtam még. Történetesen azt, hogy valahova jól eltettem az itthon kallódó villámzáras (vagy mi a szösz) zacskókat, persze. Kerestem minden szóbakerülő helyen, végül mérgemben két alternatívát készítettem ki, még Bendi lefektetése előtt: 1. fülgyertyákat, mert azok olyan zacskóban voltak - és vannak azóta is ;) 2.háromszögű vonalzó tokját - végül ez nyert! :D
Néha jó, hogy az ember mindent szépen visszatesz az eredeti csomagolásába...éveken keresztül. Ez a vonalzó, ha jól számolom 14 éves. És még nem hogy csak megvolt a zacskója, de használhatónak is bizonyult. Úgyhogy dolgom végeztével, mint rendes irokézhez illik, el is mostam, hátha kell még máskor is. ;)))
Íme:

Most nézem csak, hogy egy-két angyalka rakétának vagy halnak is beillene...Hát ez van.

A harmadik gyertya

Na az az (ti. a harmadik gyertya), amit végül elfelejtettem meggyújtani. Hát ez van. Bende végig járt egy egész hetet! Csütörtökön bent is aludt, mert du. négytől volt a karácsonyi készülődős program. Mézeskalács házat készítettünk - papírból. Bende persze a keksz evéssel és a tea ivással volt leginkább elfoglalva. Beestem fél ötre, gyorsan bekapcsolódtam a kivágásba ragasztásba, kb. egy óra alatt kész is lett a nagy mű, ami a képeken látszik, aztán rohantunk is haza vacsizni. Így túl sok értelme nem volt, ha arra akarták az óvónénik, hogy a szülők jobban megismerjék egymást, mert mindenki a kis széken a kis asztalnál a saját házikóját vágta, ragasztotta, rajzolta serényen - főleg az ikrek anyukája, akinek a nagycsoportos lánya is ott volt így hármat kellett uannyi idő alatt készíteni :D - és beszélgetésre vajmi kevés idő jutott, ha csak a  "Kinél van még piros papír?" és az "Elkérhetem a ragasztót?" jellegű kérdéseket nem számítom. Azért jó volt.
Aztán kitaláltam, hogy keresztanyuéknak  mézeskalácsot küldök karácsonyra, úgyhogy azt is gyorsan csütörtökön meg is sütöttem és végre díszítettem is, persze ez még mindig nem az indiános (írokéz). Talán majd az ötödik adag. Közben arra is ráébredtem, hogy ez a recept, amit sütök, saját kreálmány. Rendesen meg is lepődtem rajta, mert működik és finom és tej-tojás mentes. Sőt E számok sincsenek benne, mert margarin helyett olaj van benne. Hurrá-hurrá! Erre azért büszke vagyok. Keresztanyuéknak narancsos mézest sütöttem Lajos Mari után szabadon. Hmm! Finom lett.
Azért rá kellett jönnöm, hogy én a csupasz mézeseket szeretem a legjobban. (Nem véletlenül nem küzdöttem eddig a díszítgetéssel, ha nem is szeretem. Ez a tudatalatti hatalma. ;)) Még egy adagot kell készítenem, mert hétfőn céges karácsonyi ebéd. Na azt már talán írókázni is fogom. A remény hal meg utoljára! Vettem gesztenyelisztnek csúfolt vmit. Nem sok köze van a Korzikán vásárolthoz, annak ellenére, hogy ugyanaz az alapanyag elvileg. Ebből vízzel gesztenypürét lehet csinálni - ami pozitív - , a korzikai viszont igazi liszt volt, hogy az őrlésen kívül miben térhet el, azt nem tudom. Az illata is más. Azért muffinnak ez is jó lesz szerintem. Meg a beiglik is befigyelnek a jövő héten már. Idén dupla adagot igényelt az uram. de a diót neki kell megtörni hozzá! Hi-hi!
Na zuhanok az ágyba. Jobban örülnék, ha fehér, fagyott eső esne az égből. Isten bizony még a hideget sem bánnám!
Viszon csütörtökön ZUMBAAA, ha igaz.

Mézeskalács more and more

Mézeskalács minden formában

Igazi és utánzat

Közelről

Az idei karácsony a mézeskalács jegyében telik. :))

Narancsos mézes csokival

A kis MEÓS

Két gyertya

Tegnap már a második gyertyát is meg kellett gyújtani a minimalista adventinken! :)
A múlt hetünk viszonylag pihenősen zajlott - csak Petykós izgulta/tanulta halálra magát a mai ACCA vizsgája miatt. Reméljük, hogy érdemes volt! ;)
 Bende kb. két nap alatt sikeresen kiheverte a betegségét (ahogy én is), azért még hétfőn itthon fogtam, biztos-ami biztos, mert a gyerekorvos egy hetet saccolt be minimumnak. Aztán végülis valahogy egész héten itthon ragadt. Gondolom nem bánta. Olyan nehezen veszem rá magam, hogy felöltöztessek két gyereket, meg magamat a sok hacukába és menjünk vhova.... De most már muszáj! Holnap jön a Miku! Reggel legkésőbb negyed kilencre be kell holnap érni. Csütörtökön most nincs zumba - múlt héten voltam végre megint:) -, de nem is baj, mert az oviban lesz karácsonyi készülődős-díszkészítős, szülös-gyerekes délután, úgyhogy aznap ott is alszik. Ma volt egyébként hosszú ideje az első olyan ovis nap, hogy nem nyávogott, hogy itthon akar maradni, sőt ő szólt az apjára: " Apa, menjünk már, mert rég ott kellene lennünk!" - nem tudom kitől hallhatta :D
Csak az oviban tört el a mécses, mert apa elfelejtett integetni, mikor elment. (Szerintem fejben már írta a vizsgáját...) Ma még könyvtárazást is ígértem Bendének. Már előre mondta, hogy mire kell becserélni a nálunk levő könyveket. Csúúúúcs ez a kölyök!
Hanguc kicsit köhög, úgyhogy tegnap kb. 10-szer kellett este még bemennem, mire sikerült mélyen elaludnia. Meg persze gondolom a mozgásai miatt is van. Nagyon sokat okosodik. Kapaszkodik fel mindenhova, neki mindent meg kell nézni. Próbál utánozgatni dolgokat: pl. integet, tapsol, és a legjobb, mikor tetszik neki a zene, rázza a fejét veszettül és vigyorog. Múltkor távirányítóval a kezében nézte a Kisvakondot és közben kacarászott valamin. Apropó zene. Bende a múlt héten egyik nap előkapott találomra a fiókból egy kazettát, betette a hifi magnójába. (Történetesen Petykós régi Cult kazija volt az.) Azután föltekerte a hangerőt és bulizott rá és nem engedte lehalkítani, mert "most konceret van!" Gondolom más gyerek halálra rémült volna a hangos zenétől, de Hanguc csak rázogatta a fejét, meg néha tapsolt is. Nem is tudom miért... Amúgy igencsak akaratos egy nőszemély, úgyhogy nem lesz vele egyszerű dolgunk. Természetesen teljesen más mint a bátyja.
Megírtam egy újabb karácsonyi-ajándékos listát. Ez már talán a negyedik. :) Csak hogy számba vegyem, mi az ami már meg van és mi hiányzik még. Egész jól állunk! Azon gondolkodtam ma, hogy amit lehet, azt apránként már be is csomagolok, hogy ne egyszerre kelljen. Így persze nem olyan izgi, de a gyerekek miatt sajnos egy ideig még így kell majd - hacsak nem akarok egy egész éjszakát erre szánni. Azt hiszem az egyik dolog, aminek megsínylem a hiányát a gyerekek miatt, az a nyugalom. Persze lehet, hogy nem csak ők tehetnek róla, hiszen a világ is felgyorsult, de néha olyan jó lenne elmolyolgatni egész nap, szép nyugodtan leülni reggelizni, vagy ebédelni és mindent nyugiban csinálni. Hogy mikor lesz ilyen!? Most minden kapkodás, és így nem élvezhető ki annyira pl. a mézeskészítés sem. Sütöttem még egy adagot. A gondolatig mindig eljutok, hogy írókázni kéne (ami már meg is volt, csak í nélkül...),de este tízkor nem tudom magam rávenni, részben mert nem akarok a habverővel zajongani. Mire ráveszem magam, lehet, hogy már nem lesz mit díszíteni. :)) Karácsonyig még egy adagot úgyis össze kell dobnom, ha a fára is akarok belőle. Talán majd azt. Meg akarok vmi bonbon szerűséget is. Háááát...