Átrohantunk a karácsonyon...

Igen, majdhogynem szó szerint. Sajnos!
Én nagyon nehezen fogadom el, hogy ez a világ felgyorsult és mindent csak rohanvást lehet csinálni, és alig jut idő dolgokra. Persze lehet, hogy nincs is így, csak én bénázom el az életem és általánosítok. A lényeg, hogy azért minden meg volt, azt leszámítva, hogy nem állítottunk itthon fát. Készítettem mézeskalácsot, én voltam idén is a bejgligyáros. Nándi meg is dícsérte! Erre nagyon büszke vagyok!!!! :D
Jutott mindenkinek ajándék, Peti szerint a gyerekeknek túl sok is... Egyre jobban megy a "hand made" nekem. Nálunk ez nyerő, mert mindenki kezd erre átállni. És mindenki szereti is!
Nekem úgy tűnik, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmaradt. Próbálom átértelmezni, másként nézni, de lehet, hogy csupa olyan emberrel vagyok körülvéve, akikkel egy szinten vagyunk és nem tűnik fel az elválasztódás...
Édesapától kaptam szülinapra egy könyvet: Tarnóczy Vilmos - Szökés az elme börtönéből. Még csak a harmadán vagyok túl, de arra már jó volt, hogy egyre kevésbé van hangulatom elkészíteni a marketinges beadandómat. :) Pedig 01.07-ig be kell küldeni.
Peti reklamál, hogy írjam bele, hogy meg akartam mérgezni citromsavval - elfelejtettem, hogy öntöttem a vízforralóba vízkőoldás céljából, ő meg kávét készített belőle.
Elég tömény könyv, annak ellenére, hogy regényszerű, és egyáltalán nem olyan kiforrott stílusú, mint egy Coelho.
Jó, hogy napközben százszor is eszembe jut, hogy ezt majd leírom, ilyenkor meg persze teljesen más sül ki az egészből.
Jó lenne már egy hét csend-terápia. Lehet, hogy ha vége a sulinak benevezek egy ilyenre. Ez a könyv pont annyira szerkesztett, hogy eléri azokat, akikhez szólnia kell és vissza lökdös a lélek és szív útjára. Pedig én igazán le sem tértem róla. Mindig érzések alapján döntök. De ezentúl igyekszem méginkább megmaradni őszintének és kimondani, amit gondolok. Már jó ideje akarok írni az Ökomamás stábnak a kéozésről egy visszajelzést. Januárban lesz időm, meg is teszem majd.
Na olvasok tovább.

Bokrok, TökMarci, Waldorfos baba, mézes

Api épp tornázik két gyerek asszisztenciájával. Budokon. Rá kell ébrednem, hogy Hanga az izomkontrollját a mi águnkon örökölte, annak is a Molnár oldaláról. Bendikém meg Sassy ágon a bambaságot...NA mindegy! De minden képesség fejleszthető. :)) Hajrá fiúk!
Rengeteg minden történik nap-nap után. Nnna ezt kezdtem írni vagy két hete...
Szóval a lényegi dolgok tömören: okt. 23-ás hétvégén fát és cserkét ültettünk a Kőrösön. Volt másfél gyerekmentes napunk édesanya jóvoltából. Utólagosan is nagyon köszi! (Ez a laptopbillentyűzet a halálom! Vmi gyári hibája van és elég sűrűn máshova ugrik írás közben a kurzor és ha nem figyelek kitöröl, beszúr szöveget blőd helyekre. De most túljártam az eszén, rádugtam a rendes billentyűzetet! Hi-hi!)
Aztán több helyen néztük a Halloween tököt, de drágáltam 1200-1500Ft-ot kiadni rá. Főleg miután Kittitől megtudtam, hogy ez korábbi feltételezésemmel szemben nem is ehető. Végül vettem 500Ft-ért egy dísztököt, és azt faragtam ki. Sokkal egyedibb és jobb lett. Igazi egyéniség. Bendi elnevezte Tök Marcinak. Majd ha odáig jutok teszek fel róla képet is. Sajna elég rövid életet élt, mert bent lakott a túl meleg konyhában és hamar összeszáradt.
Valahogy kitaláltam, hogy Hangának készítek egy nagy méretű rongybabát. Túrtam is neki egy tök jó 116-os kord ruhát - ez jó lesz Emeskének. :)) Ugyanis odáig fajult a dolog, hogy egy Waldorf-os babának kezdtem neki, csak nagyobb méretű lesz kicsit, meg nem gyapjú belsejű, hogy mosható legyen. ("Waldorf-jellegű baba", ha hivatalosak akarunk lenni.) Na ez most úgy áll, hogy a feje kész, meg már a sábezdeklije is, amibe majd a hajszálakat kell fűzni. Ki van tömve a két karja, meg kitömésre vár az összevarrt teste. Ja, és túrtam neki egy 80-as kis ruhát, mert ennek az is elég. ;) De egyelőre pihentetem, mert az Adventi naptárra előbb lesz szükség és most ezen dolgozom. Meg az ovis karácsonyi vásárra készülő díszeken. Jövő héten lesz munkadálután csak szülőknek. Kíváncsi vagyok, hogy mennyien leszünk!
Közben Hanga már szinte tökéletesen beszél, mindenféle töltelék szavakat is használ: sajnos, szerintem stb. Jókat derülünk rajta.:D És nem győzök csodálkozni, hogy még nincs kettő, és miket mond. Ma bekeveredtünk Marika nénihez. Mondtam neki, hogy gyere, most már menjünk, mert Bendi vár az oviban. Mire ő: -Még játszok egy kicsit.
Ilyenkor nem lehet rá haragudni. Bendi is sokat okosodik most. Folyton feladatokat old monkafüzetből. Már tud idézni az aznapi meséből, ami az oviban volt, egyre ügyesebben színez, és most épp a "nyilván" szó az egyik kedvenc. Mindenki dícséri őket, hogy milyen jól neveltek és okosak. Háát, én néha nem érzem ezt, de mindegy! Megint kaptam egy löketet a főzőcskéhez hétfőn, mert sütögettünk kenyeret. Más anyuka írta, hogy otthon jókat mosolyog a család rajta, hát mi már ezen rég túljutottunk. Sztem Petykós nyugtázta, hogy megint rámtört a reform-főzőcske és örült, hogy csináltam vacsira sajtkrémet, amit mind be is faltunk. Meg begyúrtam az idei karácsony első próbaadag mézesét új tésztával. Még nem döntöttem, hogy koszorú vagy csak díszek készüljenek belőle, de az biztos, hogy ehetőnek kell lennie, mert sztem van rá min. 2 vevő :)

Kamboj és hamnancsi a zeneoviban

A mai nap legfontosabb eseménye a zeneovi volt. Bendit vittem kicsit nehéz szívvel, mert nem tudtam eldönteni, hogy ő elég nagyfiú-e már ehhez. Főleg, hogy minden szómenése ellenére introvertált, és félt az idegen gyerekektől, meg nélkülem ott maradni. Azért sikerült hiszti és sírás nélkül otthagyni a foglalkozáson. Megbeszéltem a tanítónénivel, hogy majd óra után megbeszéljük, hogy érdemes-e járnia, akar-e, vagy várjunk még egy évet. És igen. Olyan jó érzés, mikor dicsérik az ember gyerekét, hogy igen ügyesen énekel, igazítja a hangmagasságát, ahova kell, csak kicsit félénk. De Bendi is felszabadultan fogadott, hogy járni akar, fizessem be. :)) Persze Hangámat meg alig lehetett elvontatni, mert ő is ott akart volna maradni az órán. Aztán óra után rászabadult a pár ovissal együtt a pianínóra, és a néni mindjárt kiszúrta, hogy milyen kis ügyes...
Hát igen! Nagyon figyelnem kell, mert Hangára könnyű büszkének lenni, mert jó mozgású, közvetlen, mosolygós, láthatóan remek zenei és ritmus érzékkel megáldott. Négy sírós alkalom után már szeret bölcsibe járni és rakja össze a mondatokat már most (úgy mint egy kis robot :D - "Me-nek vészé-re.") De most megnyugodtam, hogy azért igenis kellenek az új helyzetek Bendinek, hogy szokja, és már ilyen kicsinek megtanulja kezelni. Viszont a könyvtárból egy vadnyugatos könyvet kellett kivenni és azóta Bendim a lasszózást gyakorolja itthon. Ő a kamboj. Hanga saját szava: hamnancsi=elefánt. Hogy milyen nyelvből jött? Lehet, hogy Kornélt meg kéne kérdezni... Na, irány fektetni!

Fél egy - egész egy

Már megint fél egy. Persze bealudtam Hanga mellett. Mindig ez van. "Na, mindjár elalszik és megyek ki..." Általában ez az utolsó gondolat, amire emlékszem, aztán meg felébredek, hogy jól elaludtam. Ma tizenegyig. Mióta "Ökomamázok" minimum fél óra, mire végignézem a maileket és törlöm, ami nem fontos, hogy ne keveredjek el bennük. Így sem egyszerű a helyzet. Holnap csinálok egy táblázatot a beadandókról is, mert lassan a fejemre nőnek.
Bejelölt az "Arcoskodón" a Népi Mesterségek és Művészetek Szakiskolája. Megnéztem az idén végzettek famunkáit... és vágyódom. Úgy érezném a fát a kezem alatt, meg a kést, meg a fa illatát, meg a forgácsét, még a kés élezés, gyalugép, fűrészelés hangja is hiányzik, sőt a csontvágás szaga is (fogfúrás szindróma)! Úúúúúúúgy csinálnám megint, előröl az egészet! Azt hiszem ez lehet szeretni valamit. Bár az egyetemet is szerettem, de azt nem csinálnám még egyszer végig. Ezt igen. Talán a társaság miatt is. Meg hogy nem voltak fölös, muszáj de értelmetlen dolgok. Mindegy. Ki kell várnunk (a faragásnak és nekem, meg a fáknak) a sorunkat.
Hanguc rohamosan fejlődik. Mindent utánoz, de leginkább Bendit. Nem szoktam káromkodni, a max a "basszus!" Ezt Bendikém is alkalmazta már párszor: Ó, basszus! Már nem tudom, hogy mire, mert nem számottevő. Viszont Hanga is meghallhatta akkor és jól meg is jegyezte. Azóta minden adódó helyzetben alkalmazza és JÓL!  Pl. ma ráült a lufira, ami végül kidurrant alatta mire ő:" Ó, basszusz!" Vagy tegnap elesett séta közben: " Ó, basszusz!" Szóval mostanság ez megy. Másfél éves! Simán többnek nézhetik. Mond, magyaráz mindent, főleg, ha jó kedve van. És énekelget saját kreálmányokat. "Nem_a-kajtam. A-ka-jom_a-ka-jom_a-ka-jom...", meg dalokat is: "tom-bi-tá-ja jöf-jöf-jöf", "bo-ci bo-ci taaa-ta". És simán tudja a különbséget kérek és akarok között. És megérti, hogy ha nem fogja a kezem az utcá/lépcsőn, akkor haza megyünk. Ha nem adom a ropit, mert nem figyelek a kocsiban, hogy szól, akkor:" Ké-jek jo-pi!", mert gondolja, hogy azzal volt baj, ahogy mondta. Minden alkalommal ledöbbenek, hogy milyen más, mint Bende volt, mennyivel többet tud, mert nő és mert teljesen más természetű. Jegyzi meg a bölcsis társai nevét - Bendi még most sem tudja csak a csoporttársai töredékének nevét. És mindig tudja, hogy mit AKAR. De csak hadd akarjon, csak tudja, hogy amit akar, azt van, hogy kérni kell.
Bendi közel sem akar ennyire, de ő is akar. És magyaráz folyton. Olyan választékosan, hogy az csak nekünk természetes, más hüledezik rajta. És minden új információt megjegyez mindenről, kombinál, kitalál mióta csak fogni tud. Csak a legritkább esetben használja a dolgokat - főként játékokat, szerszámokat - a rendeltetésük szerint, mindig mást talál ki az eredeti funkció helyett. Hatalmas képzelőerővel és kreativitással van megáldva. Olyan mint egy szórakozott professzor, mindig ábrándozik valamin.
Imádom Őket! (A férjecskémmel egyetemben, aki a harmadik gyerek itthon. :D)

Itt az ősz

Végre itt az ősz. Nem pont az eső és a hideg a döntő az érkezésében. Eddig talán meleg is volt, és annyira tele voltak a napjaink, hogy iskola kezdés ide, ovi/bölcsi oda semmit nem éreztem az őszből. Kicsit hűvösebb van már, némi esőcske is csöpörgött, de a lényeg, hogy ma egyszer csak "úgy" éreztem. Úgy éreztem, hogy csinálni kell valamit, tevékenykedni. Ilyen alkalmakkor szoktam elkezdeni vmit hímezni, vagy varrni, vagy faragni, vagy esetleg írni. Most a kert-tervezős házimba kezdtem végül bele, miután a törpik elaludtak. Szóval megjött a lelkembe az ősz, de rohanunk tovább a felgyorsult mindennapjainkban.
Mindenfélék száguldoznak át a fejemen. Most van úgy először életemben, hogy pontosan tudom, mit szeretnék kezdeni a tudásommal és pontosan tudom, mire akarom fordítani az Ökomama képzés adta tudást. És nem álmodozás, álomkép, hanem teljesen reális, megvalósítható elképzelés - először életemben. Úgy tűnik erre is meg kell érni. Ez a változás, a fordulatok éve nálam. És egyelőre úgy érzem a sors is a határozott elképzelések mellé áll. És talán egyelőre nem is akarom túl görcsösen, mindenáron - ebből még jó is sülhet ki. Elgondolkodtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy mégis az optimista alaptermészetű emberek közé kell sorolnom magam. Mindig hiszek és bizakodok, bár sok esetben az első reakcióm az akadékoskodás: mit miért nem lehet. Ez főként az ismeretlen, új helyzetektől való félelmemből és kényelmességemből fakad. De nem igazán tudnék bármit mondani az életemből, amire azt mondanám, hogy nehéz volt. Az egyetemi évek nem, mert amit az ember szeret, az szerintem sohasem az. A gimnáziumi évek talán, de én választottam és lelkileg sokat fejlődtem,ha nem is általa, de miatta. A munka nem, talán egy-két nap, de ezek is elhalványultak már. A terhesség és szülések nem, mert elfogadtam természetesnek, hogy nekem ilyen és semmilyen rossz érzés nem kötődik hozzá, inkább csak jó, mert megerősített. Talán Bendivel az első fél év, de már erre sem emlékszem tisztán, csak az akkori érzéseimre, gondolataimra valamennyire, hogy azt nehezen éltem meg. Ma már tudom, hogy nehezen adtam fel önmagam, szabadságom, azt gondoltam nem tudatosan, hogy anélkül is lehet. Hogy az ember szül egyet, aztán minden megy tovább a régiben. A teste idővel visszaváltozik, meg ő is. Fura elképzelés volt. Az ember soha nem lesz már olyan, mint korábban volt. Változik az események, tapasztalatok hatására, és már az lesz ő. Hiszen azokra a gondolatokra és elképzelésekre is emlékszünk, ami kicsinek volt a fejünkben, és mégsem gondoljuk, hogy majd elmúlik ez a felnőtt kor és megint olyanok leszünk, mint gyerekként! :) Ha már tudunk valamit, hiába szeretnénk inkább tudatlanok lenni, nem lehet visszacsinálni, bármennyire szeretnénk is néha. Hangánál már sokkal lazábban vettem az akadályokat. Ott csak a fejegetős 1 hónap telt nagyon lassan. Azt azért nem kívánom senkinek. Meg Bendi kórházas egy hetét sem, mikor pocakosan voltam bent vele, azt sem sírom vissza. Akkor volt pár nehéz nap. De ez az összes többi jó nap mellett mind eltörpül.
Közben megsült a két tepsi sajtosrúd. Holnap szüli-névnapozunk apánál Gödöllőn. Irány az ágy!

Örkény után szabadon

Arra a megállapításra jutottam, hogy nekem is követnem kéne Örkény István példáját és egyperceseket (vagy ötperceseket? :)) kéne naponta írnom - csak nem novellából. Így talán könnyebb lenne szinten tartani a blogot. Na nem mintha a férjemen kívül bárki számon kérné rajtam, hogy miért nem írok már egy hónapja. De így az Ökomama suli beindulásával mindig érik az embert újabb és újabb impulzusok. A szervezők részéről sajnos negatív: lehet a korábban tanult tárgyakból felmentést kérni, de kis utánakérdezéssel kiderült, hogy 1. a felmentés csak a tanórák látogatására vonatkozik, a vizsgázásra nem; 2.ha felmentést kérek, nem hogy nem kötelező bejárni, hanem inkább kötelező nem bejárni! Máig nem látom be, hogy ennek mi az értelme. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha azt mondják, hogy a tematika miatt a nyelvet kivéve nem lehet felmentést kérni és punktum. Így ez most elég szarul jött ki, főleg hogy ha nem kérdezek rá, akkor félévkor derül ki, hogy pl. a 10 beütemezett vizsgán kívül van még 5 amire nem készültem és időpontom sincs, de kötelező? Na ezt ma jól kitárgyaltuk sorstársaimmal (ti. a többi kismamával aki még erre a képzésre jár), így legalább tudom, hogy nincs üldözési mániám, viszont a keserű szájíz megmaradt.
Ma megtudtuk 3 tárgynak is a vizsgafeladatát, és azért nem lesz olyan vészes ez a dolog. Ha az ember folyamatosan csinálgatja a kiadott vizsga-házikat (ezekre kapunk legtöbb tárgyból jegyet és nem vizsgáztatás lesz), akkor talán simán lehet venni az akadályokat még több gyerek mellett is. (Azért ne igyunk előre a medve bőrére. Főleg mert a pótvizsgáért fizetni kell és gondolom ez plusz bevétel lehet az egyetemnek...De rossz májú vagyok! - vagy gyakorlatias?) A mérleg mégis pozitív, mert eddig tetszettek az órák, és gyerekek nélkül kikapcsolódom heti kétszer. (Akit érdekel, hogy milyen képzésre járok: http://www.mkk.szie.hu/erdeklodoknek/okomama-projekt
http://nagycsaladban.blogspot.hu/2012/06/okomama-leszek.html )
Valamelyik nap morfondírozgattam és kicsit megvilágosodtam némileg. Azt illetően, hogy azért én biztos nem tartozom az átlaghoz - bár bizonyos időszakaiban az ember szeretne inkább átlagos lenni. Eleinte életünk hajnalán fel sem tűnik, hogy nem a mi gondolkodásunk a normális, mert az ember saját magából indul ki többnyire. Nem gondolok nagy dolgokra csak ilyesmire, hogy én világ életemben szerettem iskolába járni. Emlékszem, hogy talán első vagy második utáni nyáron a júli 5-ei névnapomon már kérdeztem, hogy meddig tart még a nyári szünet és mikor kezdődik már az iskola. (Ez normális?) Azóta is imádom az iskolába járást. (Ez alól talán a gimi volt csak kivétel.) Új könyvek illata, új tanszerek, írószerek stb. Hmmm. Imádok papírboltba járni, rá kellett jönnöm. Aztán ott van pl. hogy bár ma már ez nem teljesen ül, de gyereknek nem szerettem az édességet, csokoládét. 1-2 kivételtől eltekintve (mint zselécukor, francia drazsé, mogyorókrémes töltelékes csokik, olvadórágó, téli fagyi) a télapózsák tartalmát végül addig őrizgettem mindig, hogy húsvétkor aztán odaadtam a bátyámnak/húgomnak, a húsvéti csokitojásokat meg télapókor. A téli fagyit pl. jobban szerettem, mint az igazit. Ez asszem most is így van. (Ez normális?) És ha ettem bármilyen édeset muszáj volt utána legalább egy falat sósat pl. kenyeret ennem, másként nem bírtam. Úgy emlékszem ez a gyümölcsöknél is így volt néhol. (Ez normális? :D) Viszont mióta eszemet tudom szeretem a sört. Pedig állítólag azt a legtöbb ember kezdetben nem szeretetből issza, mert keserű. Na nekem ilyen nem volt. Én mindig szerettem. Először csak a habját, aztán azt a pár kortyot, aztán a pár üveggel is! ;)
Szóval ezeket végig gondolva ráébredtem, hogy ha lenne is törekvésem "normális"(?), átlagos emberré válni, valószínűleg akkor sem sikerülhetne. Ámen. (Kicsit több lett, mint 1 perc...pár nap előre letudva! :)))

2012. nyár - képek

Nnna itt vannak a képek, lehet nézegetni!

Fiúk a Körös-parton

Nyaral az egész Molnár család

Anyák és lányok

Déd

Némó, a süket cica (GAZDÁRA VÁR!)

A Fátrában 1.

A Fát(e)rában

Pancsolás tűzoltó módra

Apa lekvárt főz...

...és kóstol.

Elmaradások tömkelege

Húúúúha! Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Gondolatban már többször írtam bejegyzést, de sajna még mindig nincs olyan kütyüm, ami ezt írásban is rögzíti. :D
A nyár elillant, lassan már csak álomnak tűnik.
Sikerült kiszorítanunk a férjecskémmel 3nap-2éjszaka közös kirándulós együttlétet kettesben. Szlovákiában voltunk a Fátrában, Jelenec nevű településen. Szép volt nagyon. Meg is dicsértem érte.

Idén belecsaptam jobban a gyógynövény-gyűjtésbe. Persze nem viszem túlzásba, igyekszem szűkíteni a kört az általunk használt növényekre, mert nincs egy szál fölös helyem sem a tárolgatásra. Amit idén gyűjtöttem: akác- és bodzavirág, hárs, citromfű, egy kevés galaj, apró bojtorján, diólevél, fekete ribizli, fekete szeder és málna levél, minimális ökörfarkkóró virág, cickafark, szurokfű, orbáncfű, körömvirág, levendulavirág, szamóca levél.
Jövőre még a kakukkfüvet igyekszem beiktatni a sorba.
Készítettem friss virágból körömvirágolajat. Kicsit megharagudtam rá, de mostanában használom és úgy néz ki, hogy mégiscsak jól sikerült. Napocska eltárolva! :) Jövőre orbácvirág olajat is akarok! Már csak a színe miatt is!
Kicsit barkácsolhattam is otthon homokozó-ügyileg. Jól esett! Még mindig kikapcsol a fával dolgozás...
Petykós kivette augusztus utolsó előtti hetét, a Jó Isten meg igazi forró nyári időt adott hozzá nekünk a Körös-partra! :)) Ezúton is köszönjük szépen! ;) Volt sok fürdés, bográcsozás, nyársalás, sörözgetés, alvás, locsolás, homokozás és - amire a legbüszkébb vagyok - szilvalekvár főzés bográcsban cukor nélkül. Nyami-nyami! Sajna az már akkor látszott, hogy kevés lesz, pedig a 10 literes bogrács tele volt.
Azután aug. utolsó hete gyorsan eltelt Hanguc bölcsis beszoktatásával. Hétfőn kezdtük, csütörtökön ott is aludt. Nagyon ügyes csajszi! Kicsi sírás persze néha volt, de az simán belefér szerintem. Csak az én csípőm nem bírta a kiképzést. Először talán megfázott a Körösön, azután a babakocsi+Hanga együtt emelgetése gondolom rátett még egy lapáttal így a szombat jó részét fekvéssel töltöttem. Még pénteken voltunk Profikompos babanapon. Sok gyerek volt és nagyon jól sikerült, de Hanga lelki és az én fizikai állapotom miatt az ebédet már nem tudtuk megvárni sajna. Így is jó volt látni a sok gyereket! Meg persze a szülőket is. Még egy email-es visszajelzéssel lógok nekik.
Huh! Úgy néz ki, hogy utolértem magam. Igyekszem hetente írogatni ezentúl rövideket.
Hétfőn indult az Ökomama suli. Meg az ovi is. Jó kis kör minden hétfőn és pénteken: Bende oviba Aszódon, Hanga bölcsibe Gödöllő, én az egyetemre tanulni, Petykós a munkahelyére. Délután visszafelé ugyanez Peti nélkül, mert ő még akkor dolgozik. Jó tanulni, csak a váltás nehéz még semmi gyerekről kettőre. Egyébként talán soha ilyen jó dolgunk nem lesz semmilyen képzésben. Én amúgy is lazán fogtam fel ezt a dolgot a felvételivel. Ha sikerül jó, ha nem úgyis. Talán ezért sikerült. Nekem már az is ajándék, hogy ingyen tanulhatok olyasmit, ami érdekel. Az már csak hab a tortán, hogy ezért még fizetnek is: ösztöndíjat, utiköltséget. Kapunk gyermekfelügyeletet és még ebédet is! Nem akarok arra gondolni, hogy bármi miatt megbánhatnám. Végig kell csinálni hittel és lelkesedéssel. Nem hajtok az első ötnek járó jutalomútra. Inkább jó lenne, ha sikerülne valami új munkahelyet találnom általa, ahol többet lehetek a szabad levegőn.
Képek legközelebb, mert a másik gépen vannak.

"Viszlát, kisvirág!"

Itthon vagyunk. Vicces, mert két hely van, amire ezt mondom. Egyrészt Aszód, ahol élünk - bár ezt minden igyekezetem ellenére sem érzem igazán itthonnak, másrészt Csatka, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem. Most épp ez utóbbi helyen vagyunk hárman, a szüleimnél, csak szegény apa húzza az igát otthon (Aszódon) nélkülünk. Az is érdekes, hogy sohasem mondom, hogy csatkai vagyok, vagy onnan származom, mert csak beköltözők vagyunk. Igaz, hogy három éves voltam, mikor ide költöztünk...először. Azután 6 év múlva elmentünk, és gimibe mentem, mikor megint visszajöttünk. Így azután fogalmam sincs, hogy milyen lehet valahonnan származni. A négy nagyszülőm négy felől érkezett, édesanyáék folyton költöztek így nincs röghöz kötöttség. Édesapáék a háború idején jöttek át Erdélyből Komáromba, egész életüket ott élték le, ő mégsem érzi magát odavalósinak. Tényleg igaz lehet, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés.
Mindenesetre itt szeretek itthon lenni. Részben, mert itt a hatalmas kert, meg az erdő a falu szélénél kezdődik. Azt hiszem, ha Aszód is erdős helyen lenne, jobban szeretnék ott lakni. Sajnos végig kell élni ezzel a fránya házzal is a fázisokat, mint a gyerekvárással. Akarni, nagyon akarni és várni, aztán mikor már nem érünk rá foglalkozni vele és kevésbé fókuszálunk rá, majd akkor sikerül eladni és venni. Most az a stádium van, hogy nagyon akarok saját kertet és kutyát/macskát. Így még asszem várhatunk min. fél évet. :(
A gyerkőcök néha kiakasztóak, sokszor viszont imádom a kis dolgaikat. Talán már nem kéne meglepődnöm  semmin velük kapcsolatban, mert ez az új generáció teljesen más, mint akár mi voltunk. Hanga egyelőre polihisztor kinézetű. Jó a mozgáskoordinációja, igen csak muzikális és nagyon eszes, gyors felfogású - meg persze akaratos is. Bendi pedig a dumagép. Egész napokat kéne videóra venni, mikor be nem áll a szája és sokszor olyan jópofán használ szavakat, ami logikus lenne, de nem helyes - és érdekes módon ez az utóbbi egy évben nem sokat változott, inkább csak a szókincse bővült. ("Anya, jöjjél!" "Ezt a labdát Hanga kapi." "Apa meg kapta a lepetést?") Nem tudom, hogy milyen volt előző életében az anyanyelve, talán angol, de a magyar ragozás még nem tökéletes nála. Viszont rengeteg szót használ, 90%-ban helyesen. Még olyan töltelék szavakat is, mint a valószínűleg, ....szerűség, tulajdonképpen stb. És érzékeny, mint egy kis mimóza. Ma homokozó telepítési előkészületeket folytattunk. Ennek része volt, hogy délelőtt Andi papival belapátolták az utcáról a hegyoldalból lemosódott homokot, délután meg kiástunk egy rózsát, ami útban volt. Mikor az utolsó ásóütéssel végre sikerült kiszednem a tövet és vittem a száraz gallykupac tetejére, Bendi könnyes szemmel köszönt el tőle: "Viszlát kis virág!"
Nem tudom, hogy melyik szülőnek nem lett volna lelkiismeret-furdalása abban a pillanatban, hogy megölte azt a növényt. Főleg, hogy én is utálok bármilyen élőlénnyel végezni. Össze kellett szedni magam, hogy ne üres magyarázattal szolgáljak, hanem valami használható, vigasztaló dologgal. Persze az ölelés volt az első, hogy érezze megértem és vele vagyok. Ahhoz nem kellenek szavak. Egy ölelés után minden könnyebb kicsit. Végül is a kisebbik tövet átültettem a kerítés mellé, ahol édesanya sem látja ("csúnya és büdös és rövid ideig nyílik és nagyon tüskés"), és nem is bök halálra senkit az extra tüskés szárával. Mindeközben Hanga körülöttem visítozott, mert azt akarta, hogy vegyem fel ásás és Bedi-vigasztalás helyett is. "Kicsit" anyamániás a csaj....
Tegnap begyűjtöttem mindenféle itthon növő gyógynövényeket: körömvirág, fekete ribizli és szeder, málna, szamóca és dió levél. A körömvirágból minimális egyéb növény hozzáadásával olajat készítek - sütteti magát a napon 2 hétig olívaolaj-fürdőben ázva. Távolabbi cél a krémkészítés. A többit ma összevágtam és száradnak szépen a verandán. Valamelyik nap majd erdei gyűjtőtúrát is szervezek.

Élet-jelek

Visszaolvastam az utolsó bejegyzést...hááát, elég rég volt. Vagyis időben azért nem olyan rég, de annyi minden történt/töténik már azóta! Valahogy úgy kéne ezt megoldani, hogy a fejemre kötnék egy elektródát, és mikor napközben "ide-szándékoznám-leírni" gondolataim vannak,azt magától átvenné a gép. Rá kellett jönnöm, hogy soha nem fogom megszokni igazán, hogy nem gondolatolvasás útján kommunikálunk. Ez is ilyen. Az elején gondolom kicsit gáz lenne, de sokkal egyszerűbb és őszintébb is. Mire ideülök, már rég elfelejtem, amit napközben írni akartam volna. :S
Mire megfogalmazunk vmit szavakkal - amik közel sem fedik le pontosan azt, amire gondolunk - és igyekszünk átadni az információval az érzéseinket is, a másik meg teljesen más élményekből táplálkozva próbálja megérteni a szavakba foglalt félinformációnkat... Hát csoda, ha emberek elbeszélnek egymás mellett?
Szóval a Manna szappik eddig még nem szüntették meg az ekcémám, de töretlenül az imádójuk vagyok. Más hidegrázást kap a sheavaj illatától, nekem spec tetszik. A fejbőröm azért úgy tűnik örvend a szappanos hajmosásnak, bár a Körös parti buli után inkább rasztásítás kinézete lett a hajamnak, mert most sikerült csak megtudnom, hogy ecetes vízzel kell öblíteni. Pár napig jól nézett ki a fejem :D Alig tudtam kifésülni a hajam. A következő kipróbálandók a virágvizek. Csak még nem döntöttem, hogy szantált, vagy rózsát rendeljek elsőre. Meg van külön csomagjuk naptej készítéshez is, de azt majd sztem csak jövőre, mert még mindig van a tavalyi naptejeinkből is és nem panaszkodott rá a bőrünk (Amway :))
A Körös-parto/i-zás jól sikerült! Sok fürdés, sütögetés, séta, játszás - gyereknevelés... Jó volt, na. Mondjuk lefelé apósomékkal mentünk. Jól nézhettünk ki: 3 felnőtt 2 gyerek 1 kutya és egy furgonnyi cucc. Hi-hi! Mesterszállásnál a kutya már a nyakamban volt és a vállamra csöpögött a nyála a dög melegben... Még szerencse, hogy szeretem a kutyákat! (Persze szegény most hagyta el életében először Gödöllőt, pedig már 5-6 éves. Meg volt vagy 35°C amúgy is.)
Ha még eddig nem tűnt volna fel, most igazán kiderült, hogy Hanga imádja a vizet. Nulla félelemérzet. És még szép, hogy nem érte be a kis pancsolóval, mikor ott a "nagyvíz". Bendi közel sem ilyen bátor, de azért ő sem maradt volna ki a fürdőzésből soha, igaz többnyire csak a kis csónakjában jött be a vízbe. Nem erőltetem. Idővel majd megszokja. Talán jövőre elvisszük egy hét úszótáborba, hátha az lendít majd a dolgon - ha ő is akarja. Gyakorlatilag egész nap a levegőn voltunk, kivéve az alvások idejét. Szerencsére a gáztűzhely is a verandán van kinn. Nehéz volt visszaállni utána a lakásos létre. Asszem még mostanra sem sikerült igazán nekem sem.
Most hétvégén 2.Zombikutya alkotótáborban voltunk Tiszanánán. Nem volt túl meleg, de én nem bánom. Voltunk csónakázni szombaton a Tisza-tavon. Visszafelé jövet már Hanga annyira meg volt őrülve a vízért, hogy levettük a gatyáját és Peti "vízisíeltette". És persze nagyon élvezte. :D Tényleg halacska. Vasárnap Poroszlón voltunk az új Ökocentrumban. Az akváriumos rész az nagyon profi. Le a kalappal. Az egyébként egész jó - tavat idéző - játszóházba nem tudom, hogy minek kellett fellógatni egy diszkógömböt - most hogy írom beugrott, hogy talán az akart a nap lenni....akkor is gáz, meg a színes neonok is. Persze ez aprócska részlet. Viszont az aranysakál kölykök igencsak fejtörést okoztak nekünk. Először azt gondoltuk, hogy nem tudtak beszerezni és sima kutyakölyköket tettek a helyükre, de Szelő azt mondta, hogy igaziak. Hát elhiszem, de mégsem. Néztem a neten egy csomó képet kölykökről, az mind nem olyan volt, mint ezek. Főleg, hogy az egyik hosszú szőrű a háromból. Azután találtam egy fajleírást, és abban megjegyzésként ott volt, hogy kutyával tud kereszteződni. Hát persze! Hiszen a farkas is tud. Úgyhogy még csak hibáztatni sem lehet a szakembereket. Gondolom volt egy szukájuk, ami vemhes lett, csak azt nem tudták, hogy kutyától. És most ott van három keverék kölyök. A színük passzol, de szerintem hosszabb a fejük és a fülük, meg kicsit talán nagyobb testűek is, mint kéne, meg ugye az egyik hosszú szőrű, ami szerintem a természetben nem fordul elő... Hát egyelőre még megteszik, de ha felnőttek lesznek nem hiszem, hogy ott maradhatnak aranysakálként. Remélem nem kötnek ki kutyamenhelyen!
Na húzok aludni, mert igen késő van.

Ökomami és Manna

Hú! Pörögnek az események. Két hete voltam felvételi beszélgetésen az Ökomami program keretében. Hát nem gondoltam, hogy ennyire komolyan veszik magukat... Én nem vettem túl komolyan és nem is izgultam a beszélgetés miatt. Azért így utólag jó érzés 240 jelentkezőből benne lenni a 60fő felvettben. Persze a felvételi bizottságban volt ismerős is  - 1. egyáltalán nem számítottam rá; 2. viszont most megtérült, hogy bejártam az egyetemre anno. A múlt héten már le is zavartuk gyorsan a szituációs játékos, csoportépítős HR részt. Úgy nem igazán tudom megfogalmazni, hogy mit is profitáltam én ebből, de mindenesetre így utólag visszanézve azért jó volt kicsit kilépni a mókuskerékből, de nem volt újdonság az érzés, mert  a fafaragás is ebben segített korábban. Szeptembertől indul a verkli. Hétfő, péntek 9-15-ig. Nem tudom, hogy Hanga hogy viseli majd, de a múlt hét alapján ő az "ordítok, míg anya elmegy, utána minden oké" gyerek lesz a bölcsiben.
Erről egyelőre ennyi.
Rendeltem szappanokat!!!! Manna-szappan. (  http://mannaszappan.hu/  ) :))) És tényleg. Semmi mesterséges, csak természetes anyagokból készül. Nagyon jó az illatuk és nagyon profi az egész csomagolás, meg egyéb marketinges rész is! Jól csinálják na, és jót csinálnak. A bőröm gondolom tisztul. Igyekszem hanyagolni a szteroidos krémet és reménykedem, hogy a szappanok, meg az ajándék shea vaj minél hamarabb érezteti a hatását. Már a hajam is szappannal mostam utoljára (az még másfajta volt, de szerintem a fejemnek jobban bejön, mint a sampon, pedig az is bio volt.) Azt hiszem el fogom árasztani a családtagjaimat tágabb körben is a szappanokkal :) Készüljetek! ;) Van direkt samponszappan is. Talán az lesz a következő befektetésem. Bendi persze mindjárt illat alapján kiválasztott egyet a fürdéshez. Na, mi a neve? Mézeskalács... Hi-hi! A kis mézeskalácsimádó. Pedig a nevét csak utána néztük meg, hogy kiválasztotta. Az a "baj"', hogy a gyerkőcöknek vmi extra kemény és kevésbé olvadós szappan kéne, mert egy fürdéssel képesek lennének eljátszani egy egész szappant. Isteni az illatuk és azóta a fürdőszobáé is. Köszönjük Szappantündérek!
Na megyek is zuhizni meg aludni, mert holnap hétkor irány Harangzug és a Körös-part. Pakolás nagyjából kész, Stephenie Meyert asszem itthon hagyom, mert kevés esélyt látok olvasásra, fürdésre viszont annál többet! :-D Egy hét strandolás és füstölődés... Hurrá!
Jóccakát mindenkinek!

Útkeresés...

Több minden kavarog egyszerre a fejemben. (Persze, mert egyszerre több minden foglalkoztat. :)) A fő vonal, hogy kicsit mostanság megint olyan "vége van valaminek, de még nem kezdődik az új" állapotban leledzem. Mint mikor vége lett az egyetemnek és nem volt még munkahelyem. (Pedig most elvileg van...) És jár az agyam ezerrel, hogy mihez is kéne kezdeni, mi lenne a nagy világmegváltó ötlet, hogy ne a monitor előtt ülve kelljen töltenem majd januártól napi 6-8 órát. Meg egyébként is kezdeni akarok már magammal valamit.  Hanga melegkiütéses lett. Nem túl szép a nyaka-válla szegénynek, meg a fej a haja alatt csak az nem látszik. Gyerekorvost, édesanyát, barátnőmet megkérdeztem, hogy mi a teendő ilyenkor, azután kicsit jobban utánaolvastam a neten. Hintőpor, popsikrém, Fenistil csepp - a viszketésre... Eddig a langyosvizes zuhany vált be leginkább némi kecsketejes szappannal néha. Meg persze a hűvösebb idő - ami mostanság nem sok van. Szomorú tény, hogy bár az anyukák próbálkoznak orvosi segítséget kérni, általában elvetik az orvosok által javasolt szereket. Pontosabban az a szomorú, hogy szinte el kell, hogy utasítsák, mert annyira káros mellékhatásokkal rendelkező megoldásokat javasolnak sok esetben. Mintha  a legtöbb orvos fejére egy szemellenzőt húznának az egyetemi évek alatt. Erőltetik a szteroidos, paraffinos ilyen-olyan krémjeiket - amivel az érzékenyebb lelkű faművesek még a fát sem javasolják lekenni, mondván megfolytja - és nem veszik észre, hogy mindhiába. Pontosabban nem tudom, hogy van-e egyáltalán kommunikáció, kapnak-e visszajelzést, hogy ez így nem jó. Én is úgy vagyok, hogy ha már nagyon ekcémás a kezem és kipróbáltam rá több hónapon át jó pár természetes kencét és nem használt, végül csak elmegyek az SZTK-ba a bőrgyógyászhoz, aki felír egy szteroidos krémet, ami időlegesen segít. Aztán ha az elfogy, kezdődik minden elölről. De nem adom fel, igenis ki fogom magam kezelni, hogy ne kelljen folyton ilyen idióta szteroiddal kenegetni a kezem. És igen nulla visszacsatolás. Mert túl hosszú, bonyolult és fáradtságos lenne - érzésem szerint - elmagyarázni, hogy ez csak tüneti kezelés, és az ekcéma a sok megevett, belélegzett méreganyagtól van, meg lelki alapon is erősödhet és nem ez a gyógymódja, vagy nem így. Mert az egész embert kell kezelni, mert az az én bőröm és nem csak egy bőr, mint egy kabát, mait levehetek. Én tűz ember vagyok, és úgy érzem, hogy az alapjaitól kéne megváltoztatni az egész egészségügyet. Eltörölni a régit és helyére tenni az újat. Vagy legalább lehessen választani. Kapjon ugyanolyan esélyt a természetes gyógyászat is, mit a "hagyományos"  - nem is ez a hagyományos! Ez egy művi valami.
És ugyanezt érzem az oktatásnál is. Ki kéne húzni a betonbiztos igazgató nénik/bácsik lába alól a szőnyeget és azonos esélyt adni. Meg lehetőséget, hogy a szülő választhassa meg, milyen oktatást szeretne, és milyen tanárokat. Olyan nehéz ez. Hogy szórod ki a bekövesedett, besavanyodott, vaskalaposokat és hogy teszel a helyükre szívvel-lélekkel tanítani akaró, gyerekszerető pedagógusokat. Két-három év tanítás után adni kéne a lehetőséget a tanároknak (meg a gyerekeknek!), hogy átértékeljék a helyzetet, és ha nem érzik magukat (őket) odavalónak, akkor mindenféle megbélyegzés nélkül pályát módosíthassanak.
Igen, szét válik minden. Ez így nem maradhat. Hatalmas a szakadék a két oldal között csak ezen a két területen is. Mi igyekszünk tudatosan táplálkozni, gyereket "nevelni", szelektíven gyűjtjük a szemetet, végigböngészem az összes testápoló terméket, hogy mi van benne - talán mert megtehetem. A másik oldal meg veszi a szemetet - mert arra van pénze, vagy mert azt reklámozzák és az a trendi és megvehet mindent, amit akar. Ebből a szempontból nézve nem igazán számít a pénz mennyisége. Veszi, mert megteheti, vagy veszi, mert nem tehet mást - a végeredmény ugyan az.
Bejelentkeztem egy ökoturizmus-ökogazdálkodás képzésre. Jövő kedden lesz felvételi beszélgetés. Nem vagyok biztos benne, hogy pont erre van szükségem, de ingyen van, ha felvesznek és talán kibillent egy kicsit jelenlegi állapotomból. Szívesebben mennék vmi "lélekturkálós" tanfolyamra... :) Majd lesz olyan is.
A kicsi felébredt. Jó nagyot aludt. Jön a hideg biztosan.

címkék

Igyekszem minden bejegyzést visszamenőleg is címkézni, hoigy később is használható legyen a blog. Ennek eredményeként rájöttem, hogy egy-két recept hiányzik (pl. almás-gesztenyés zserbó). Legközelebb, ha lesz időm, igyekszem pótolni.

Foci, nyár, 'satöbbi

1. A Kicsi már elaludt. Ma adtam neki először tápszert, ciciről leszoktató akcióképpen. Fogmosás előtt itta pohárból, és ez - ellentétben a mézessel, ami tényleg büdi kicsit - egész ízlett neki. Aztán elalváshoz csak kérte a cicit. Épp azon kezdtem közben gondolkodni, hogy mi legyen holnap, hogy variáljam a dolgokat, mikor egyszer csak befejezte a szopizást és az ágyra kezdett mutogatni. Tehát nagy meglepetésemre mégiscsak eredményesnek bizonyult a tejivás. Persze éneklés és simi az kellett azért az elalváshoz. Meg ujjszopás is. Úgy tűnik, hogy Hanguc egyelőre két kezes, ami nem annyira a bizonytalanság, mint inkább a "mindent kipróbálok, amit ti is csináltok" hozzáállás eredménye. Lehet, ha Bende nem a bal hüvelykujját szopná, én nem etetném többnyire jobb kézzel, és nem rajzolnék jobb kézzel, akkor ő is egyértelműen mindenre a bal kezét használná. Így meg mindkettőt próbálgatja. Azért szopizni a balt szereti jobban (talán, mert Benditől így látta és ezt szokta meg), viszont a bal keze tűnik ügyesebbnek pl. evésnél. Ami még jól is sülhet el, mert így esélyes, hogy amint aktívan kezdi használni a kezét, leszokik majd az ujjszopásról, bár az úgyis csak akkor van, ha álmos. Viszont köhög elalvás után. Kedden voltunk dokinál, nem látott/hallott semmit és meg is kapta Hanguc a 15 hós oltását. Ennek ellenére esténként köhög. Gondolom lehet vmi lerakódás. Gyanakodtam a kiságy matracára. Ágyneműt is cseréltem, de mikor anyánál aludtunk Pesten, akkor is köhögött, tehát nem ezen múlik. Veszek holnap egy Sinupretet. A feje is viszket még a haja alatt. Már nem annyira ragyás, de még szokta vakarni. Gyanús, hogy az izzadás miatt, dehát nem vághatom le nullás géppel, mert mégiscsak lány! Kitaláltam, hogy varrok neki kiskendőt, gumisat, hogy legyen vmi igazi csajos fejfedője, ha ezt befejezem neki is állok.

2. Apa épp meccset néz. Már agyonra tanulta magát, meg agyonra is izgulja a holnapi ACCA vizsga miatt. Csinálok neki még egy citromfüves teát, hogy jobban tudjon alunni. Én tudom, hogy nekem ilyenkor a mozgás segít, de ő mindig csak nehezen hagyja magát rábeszélni. Nem vagyunk egyformák.

3. A Nagy nyaralni van. Már negyedik napja. Nem gondoltam, hogy ennyire hiányzik majd. Az utóbbi két évben nem volt tőlem távol 1-2 napnál többet. Nagyon össze nőttünk. Pontosabban már én is hozzá nőttem. A fene érti ezt. Mire az ember kezdi megszokni, hogy 24 órás ügyeletben van a törpikék miatt, addigra kezdenek felnőni és majd egyre kevésbé igényelnek engem. Tudom, hogy így van rendjén, de úgy érzem,  mindig egy lépés hátrányban vagyok, az adott helyzethez képest. Mire megszokom az egyet már kettő van. Mire megszokom a kettőt, az egyik már önállósodik... Mindig ők lesznek előnyben. Holnap felébredek, és azt látom, hogy megint csak ketten maradtunk. (És még jó, ha nem egyedül! Ebbe bele sem akarok gondolni.) Mondtam is a minap apósomnak, hogy nem kell túl nagy ház. (Mert mindig az jut az eszembe, hogy ha kirepülnek kettőnknek bőven elég 100nm. Abban is kergetőzhetünk.) Mire ő azt mondta, hogy lehetünk még többen is. Hát több minden villant át az agyamon, amit vele nem osztottam meg:
a) Én nem akarok többet szülni. Jó élmény volt mindkét szülés, de úgy veszem észre, hogy a szervezetemnek pont elég is volt ennyi. Több az egészségem rovására menne, minden igyekezetem és felvilágosult táplálkozásom ellenére. (Persze semmi sincs kőbe vésve! :))
b) Ennek folyományaként nem igazán lehetünk többen, hacsak nem fogadunk örökbe. Ez a gondolat mondjuk nem idegen tőlem, de fogalmam sincs az egész procedúráról és a vele járó egyebekről. Annyira nem foglalkoztat, hogy utánajárjak. Nincs napirenden. (Szerintem Petykónak nem is igazán tetszene, az apósomról nem is beszélve!)
c)Igen, lehetünk többen időlegesen, mikor a gyerekek akkorák lesznek, hogy haza hozzák a barátjuk/barátnőjük, de gondolom az csak időszakos lesz. Nem zárkózom el az együttélés gondolatától, de szerintem minden gyereknek szüksége van saját élettérre, legalább egy időre, hogy fel tudjon valamennyire nőni.
Úgyhogy csak annyit mondtam, hogy igaz, lehetünk még többen is. Ami alatt leginkább a c) verziót gondoltam, vagy esetleg egy-két házi bulit/partit.

Szóval Bendi nyaral Csatkán és nagyon jól érzi magát és élvezi, hogy ő a középpont (persze megosztott első helyen a dédszülőkkel ;D). " Anya, én addig akarok maradni, amíg én akarok." - mondta a telefonba. Nekünk meg veszettül hiányzik. Főképp Hangucnak, aki még nem ismeri az idő fogalmakat, meg a távolságokat. Napi min. tízszer megbeszéljük, hogy "Bente" nincs itthon, nyaralni van az Évi mamiéknál. Most legalább látszik, hogy az igazi Jolly Bende. Dehát eddig még csak fél napokat voltak távol egymástól és Hanguc nem tudja, milyen amikor nincs ott a tesó. Én egyértelműen kevés vagyok neki, főleg, így, hogy apa is mindig tanul. (H: "Api."  Anya: -Apa tanul. H: "Dente." A: - Nem, nem alszik, hanem tanul. Olvas, számol... H: "Bente." A: - Bende nyaral, Évi mamiéknál.) Egyébként halálos egy csaj. Tegnap igazi gyerekhez méltóan, amíg anya igyekezett megdönteni a "leggyorsabban babért átültető ember" rekordját az udvaron, közben Hanga után rohangálva, azért neki egy óvatlan pillanatban sikerült mindkét pocsolyában tapicskolni a kis szoknyájában és a világos zöld hasított bőr cipőjében. Azután amíg a wc-n ültem, Hanga gyanús csendben nyitva találta az egyik szekrényt, amiből az őrangyalnak köszönhetően nem az üres üveg lisztesedényt vette ki, hanem a fél kiló kibontott zacskós kristálycukrot. :S Ezzel remek jól lehetett a kövön homokozni, míg anya oda nem ért. (Még szerencse, hogy előtte porszívóztam föl, így nem kellett morzsát és szöszöket válogatni a cukorból.) Tegnap míg nem figyeltem még bedobta a fürdővizébe a felmosót, a locsoló kannát és a kézmosós flakont. Ma este fürdésnél pedig a gyanús csendben (míg megcsináltam a tejcijét) belehúzta a vízbe a mosógépről a letakaró törcsit, meg a fürdőlepedőjét. Szóval, azért Bendi nélkül sem unatkozunk.

Dilem-ma

Pár napja már tervezgetem, hogy írok, most végre rászántam magam. Kicsit megint elegem van az anyaságos szerepemből. Nem tudom, hogy ez elszomorító-e, vagy más hogy éli meg ezt a dolgot. Én biztos nem tudnék főállású anya lenni. Kell a saját kis világom és magányom néha, és most a délutáni alvások két órányi ideje kevés. Mire leülnék csinálni valamit, már kelnek is a skacok. Nincs is kedvem semmibe belefogni és céltalan is vagyok, meg tanácstalan, hogy mihez is kéne kezdeni. Bendinél nem volt ez, mert ilyenkor már faműveskedtem és kellett faragni ezerrel. Unom az evés-játék-főzés-játék-evés-alvás-játék-evés-játék-evés-játék-fürdés-alvás körforgást. (Persze helyenként közbeiktatódik némi vásárlás, mosás, teregetés, takarítás egyebek, de akkor is!) Azért estére valahogy sikerült összeszedni a jókedvem, kicsit buliztunk, őrültködtünk, meg Bendivel táncoltunk is mert ő kérte. Lehet, hogy focista nem lesz, de remek táncos válhat belőle. :-) Ma videjóztam is végre, hogy vmi maradjon az utókornak is. Felvettem pl. Bendi végeérhetetlen tájékoztató tudományos monológját az elképzelt kvadjáról, aminek a retro sárga mőanyag szék volt a kormánya és vezetés közbe magyarázta, hogy mi hogy működik és mi miért van. Kb. öt percet szántam rá...azért vett levegőt is közben, láttam. ;-)
Ja, és asszem most visszavonom, hogy két gyerekkel többet csinálok, mint eggyel, mert pl. kedden alig jutott idő a főzésen kívül másra. Mindig leesik, kiborul, kiszóródik, le kell venni, ki kell nyitni, bele kell tölteni, össze kell szedni, most azonnal valami van. Ugyhogy estére odáig jutottam, hogy a játékok jó részét sikerült száműznöm a nappaliból a gyerekszobába, kanapéra ágytakaró és díszpárna. Bendi: De szép így, anya, ez az ágy és a párnák is pont olyan fehérek...Anya, én jobban szeretem így ezt az ágyat, mint régebben! Ugye milyen jó így , anya? (Szóval igénye az van rá, csak kedve nincs a rendrakáshoz sokszor. Persze a párnák, ágytakaró, takaró, lavor, néhány ruha és egyebek most a fotelban pihennek óriás kupacként képezve az autót, amit Bende készített, és úgy kellett hagynom éjszakára...:D)
Azon gondolkodom, hogy a néhány itthon lévő használaton kívüli telefontöltő kihasználatlan kapacitását vhogy rám kéne elpazarolni, hogy kicsit frissebb legyek, csak még nem jöttem rá, hogy hogyan. Sajna egyik sem kompatibilis velem...

KICSI & nagy

Hát kérem szépen  a gyerkőcök nőnek, mint a gomba. Folyamatosan tervezem, hogy felírom/leírom, hogy Hanguc már miket tud és mond, ami egyre csak tolódik és közben folyamatosan módosul is. Naponta tanul új szavakat és talál ki vagy utánoz le új dolgokat. A "hinta" volt az első - nagyon fontos - szó! :). Egy jó ideig minden csak ba, be, bá, bo stb. volt. A "b" továbbra is kedvenc. Már megy a baba, apa, papa, boci, bácsi, bim-bam, néni, tegnaptól a mami is. Alakul a labda, cica. Ha inni akar: isz-isz-isz..., amíg rá nem jöttem ma, hogy mi baja. Egy brümmögés az autó és minden motoros jármű, két brümmögés a brumi-maci. Úgyhogy haladunk, napról napra előre. Már szaladgál, ma próbált ugrálni, ami abból állt, hogy fenékre huppangatott végül. Meg körbe forgott a zenére - Hippi Rádió ;) Csúszdázik, mint a nagyok, és szerencsére Bendével ellentétben nagyon is ízlik neki - még féléretten is - a cseresznye, meg az eper és alma is, és szedegeti ki a borsót a levesből, mert szereti. Hát itt tart a "KICSI".
A "nagy" egyelőre a "kaki-pisi-kuki" korszakot éli még. Már mintha a KICSI is mondta volna, aminek igazán örülök :S. Talán most, hogy befejeződik neki az ovi alább hagy ez is. Bár a labdajátékok és a bonyolult mozgásos sportok nem az ő világa, de szereti a játszón a falmászót és jó az egyensúly érzéke, már remekül gurul a futó bicajával, lassan váltunk az igazi pedálosra. Jó kis izmos a lába az ovibabiciklizéstől :) Egyébként még mindig kisrádó-üzemmódban nyomja. Gondolom mire majd lesz rajta üresjárat, addigra már Hanga is beizzítja a beszélőkéjét és monoból sztereó módba váltunk. :D
Én meg alvó üzemmódba.

Akác és egyéb képek

Akácvirág szörp készül

Virágos ágyas, akác likőr, akác szörp ( ha nem a csíkok látszanak csak)

Hintázni jó, főleg a barátokkal!

Ez a mujás kép direkt apának készült.

I. Hát írni most nincs energiám. Töltöttem föl végre képeket. A szörp fele azóta már elfogyott. Nekem kicsit édes, de azért finom. A likőrt tegnap szűrtem le, ma megkostóltam...hát őrizgetni kell, mint az aranyat. Nyam-nyam! Az ágyasból két nap után kiszedtem az akácvirágot és a citromfüvet, azóta vadrózsa, bodzavirág, pár szem szárított rózsa és egy festőmályva virág ázik benne. Vmi kéne még bele, de még nem jöttem rá, hogy mi. Talán meg is kéne kostólni...
Bedobozoltam a gyógynövénykéimet ma. Büszke vagyok magamra, eddig egész jól megy a gyűjtés. Nem viszem túlzásba, csak azt és annyit szárítok le, ami majd kellhet. Eddig van: pásztortáska, akác, bodzavirág. A tavalyi gyűjtésből összeraktam Gyuri bácsi nyári teáját: bodza-akác-apró bojtorján-citromfű. Van még szamóca levél, szeder levél, fekete ribizli levél, körömvirág, galagonya. De rájöttem, ha minden éven mindig gyűjtögetek a végén én is úgy járok, mint a szappan készítős néni, hogy nyithatok webáruházat a fölöslegnek.
És még csak most jön majd a növények java!
II. Az ágyas pálikából megpróbáltam kihalászni a csipkerózsákat és a bodzavirágot miegyebet. Nagyjából sikerült is. Ma tettem bele 3 levendulavirágot és citromfüvet. Ez mostmár gyógyszernek minősül majd, úgyhogy megy még bele cickafark, hársfavirág, körömvirág, kakukkfű. Ez biztos. Opcionálisan eszemben van még szurokfű, galagonya virág, tejoltógalaj, apró bojtorján (aztán el is nevezhetem a svédcsepp mintájára Emese-cseppnek. Hi-hi)
Az akácszörp/likőr receptjét innen vettem:
http://flat-cat.hu/2010/05/19/akacvirag-likor-akacvirag-szorp-ecet-akacviraggal/
A virágos ágyas a maradék mézből készült.
Tapasztalatok:
A szörp nagggyon hamar elfogyott. Nekem citrom nélkül édes, de nagyon finom.
A likőrt őrizgetem, az is nagyon finom.
Az ágyas pálinka jó részt karácsonyi ajándék lett. Édesanyáék igényeltek még, vagy a receptet... Unicum félig leváltva...

Javas -lat/-lát/-lét

Habár Gyuri bácsi gyógynövénygyűjtő túrájáról  részben saját butaságom révén (nevezetesen, hogy nem akartam túl korán jelentkezni, mert az milyen ciki... :)) lemaradtam, nem lohadt le a gyógynövénygyűjtő lázam! :D
Tervezgettem egy darabig a pásztortáska begyűjtését, el is múlt április és a szezon, és azt vettem észre a hétvégén, hogy már nyílik az akác. Meg itthon a bodza is. Gyorsan boltba cukorvásárlás, hajrá bodzaszörpöt gyártani a szörp-faló szörnyecskéimnek. Meg a gyomorégős férjecskének akácvirágot szedni. Na, ebből aztán az lett, hogy ma Hangával a dokitól visszafelé jövet gyűjtöttünk egy szatyor virágot - jelenleg már szörp, likőr és ágyaspálika formájában leledznek. ;) Gazolás közben meg a pásztortáskát is sikerült begyűjteni, úgyhogy eddig jók vagyunk, növények száradnak, mehetek aludni. :D
Képekkel még mindig lógok, de igyekszem feltölteni nemsokára.
Szép jó éjszakát és akácozást mindenkinek!

Ui.: Csak azt nem tudom, hogyan fogják a fiúk(és én) kivárni azt a pár napot, míg leszűrhető és iható állapotba kerülnek a szörpik (ti. mézes akác és klasszik bodza)????

Spórolunk! Spórolunk?

Van egy.két adósságom azt hiszem. Pl. hogy Hanguc szülinapi tojásmentes almatortája finom lett, csak legközelebb több alma kell bele és nagyobb jénaiban kéne sütni vagy kevesebb tésztát tenni, de megtévesztésig hasonlított a piskótára a tészta. Pontosabban én ezt már fordítva élem meg: annyira elszoktam a tojásos tésztáktól, hogy megérzem a muffin tésztájában még az 1 db tojást is (és nem igazán ízlik).
A nagy kilábalt a vírusos nyavajából, ami persze mindenkin végig ment. Én sikeresen be is rekedtem tőle. Mostanra már majdnem tökéletes a hangom, de a kicsi küzd vmi lázas kórsággal, amivel holnap azért meglátogatjuk a dr.ki bácsit, mert szerintem a mandulája be lehet gyulladva. Nem értem én ezt. Már május és még mindig a betegségekkel harcolunk. Amúgy már megint úgy suhannak el mellettem a hónapok, hogy alig eszmélek fel, és már szednem kéne az akácvirágot, meg a bodzát. Kár, hogy esik!
Petykós kicsit kiakasztott, mert rendelni akartam "John Amway"-től és mindjárt ki is számolta, hogy 2-3 évig ki kéne tartani a mosópornak, ha csak kéthetente egyszer mosok vele és 72 mosásra elegendő. Ugyanis spórolunk, hogy Gödöllőn legyen házunk, ha ezt a lakást eladtuk. Jó mérges lettem, de végül is igaza van bizonyos dolgokban (persze ezt nem mondtam ki hangosan :)). Így most végül semmit nem rendeltem. Se fogkrém, se mosópor, se WC tisztító. Majd holnap. Nem vagyok hajlandó hipó szagú klóros WC tisztítót beszerezni. A fogkrém meg igazán jó áron van. Persze az is kiderült, hogy Petykós eddig észre sem vette, hogy heti min. 5-ször mosok. Lehet, hogy ki kéne dobni a ruháink felét... Bár azt hiszem attól még ugyanannyit kéne mosni, mert nem vennénk föl kevesebbet, csak hamarabb elfogyna.
A "kicsi" tegnap kiborította a heverőre a "nagy" rizstejes pótkávéját, ami az LOC-s vizes áttörlésem ellenére mára remekül beleszáradt az ülőbe, és szörnyen néz ki. Aztán este arra mentem be, hogy Hanga a fokföldi leveleit morzsolgatja épp a heverőn ülve a félig kiborított talajjal együtt - miközben Petykós ott állt tőle 2 méterre és dolgozott a laptopon. Volt egy olyan tervünk, hogy eladjuk ezt az ülőgarnitúrát... :D Azt hiszem ez a terv módosulni fog a lomtalanításra. Nem tudja vki, hogy hogyan lehet heverőt kitakarítani??? Úgy érzem elnyel bennünket a mocsok, pedig mióta itt lakunk soha ennyit nem porszívóztam, mint mostanság. És megint álomkóros vagyok esténként. Azt hiszem vitamin hiányom lehet, de nincs kedvem folyton bogyókat bekapkodni, pedig muszáj lesz. Na csók mindenkinek! Ha lesz érkezésem, teszek fel Hangáról hintában-alvós képet. Köszönet Kittinek a hintáért! Jó szolgálatot tesz.

Asztma...

Már megint itt van a köhögés. Azt gondoltuk, hogy már túljutottunk ezen az időszakon, de ma kiderült, hogy még nem teljesen. Hát persze!
Merthogy a pulmonológus javaslatára áttértünk a generikus gyógyszerre - "Az is ugyanolyan jó, mint az eredeti, csak fele annyiba kerül." Azért megkérdeztem a gyógyszertárban a gyógyszerészt is, szerinte nincs különbség. Mégsem lehetett 3 gyógyszertárból egyben sem kapni a generikust, a negyedikben végre kaptam, de nem a felírt cég által gyártott, hanem egy másik cég által gyártottat. Hatóanyag ugyanaz, tehát nincs különbség, mondták. Na, ma úgy gondolom kiderült, hogy mindez nem igaz. Merthogy a nagy ma megint asztmásan köhög sok adag Ventolin spré ellenére is, pedig már legutóbb annyira nem kellett a Ventolin, hogy attól tört rá a köhögés, mikor befújtam neki. És igen egy dokinő cikke egyértelműen rámutat, hogy nem biztos, hogy le lehet cserélni generikussal az organikust, mert a vivőanyag is számít, nem csak a hatóanyag. Ennyi!
Arra azért jó volt ez, hogy ne fontolgassam a gyógyszer abbahagyását, mert még nem lehet. :(
Én is náthásozok, meg ma már a kicsinek fojt az orra... Azért ilyenkor már várom azt az időt, amikor már csak emlékszünk ezekre az időkre.
Holnap szülői. Megtudhatjuk a nagyon fontos oktatási elveket másfél órában, meg a fontos infókat félben.
Irány az ágy! Remélem alszunk is! :s

gyermek-nevelés?

„Ma végre ismerd fel, hogy belül teljes vagy Csendben énedmélységében leld meg Mindazt, ami tökéletes és hiánytalan Nyisd meg szíved a szeretetnek lemondva Elvárásaidról önmagáddal és másokkal Szemben ma mindössze azt kell tudnod, Hogy a szeretet most is ott ragyog benned!"


Hát nem egyszerű ez. Hogy hol húzódik a határ és kell-e határvonal egyáltalán a megtehető, elfogadható, megbocsátható és a már megengedhetetlen dolgok között. Bendi a minap úgy őrjöngött egy aprócska nézeteltérés miatt, hogy vörösödött a feje és üvöltött. Valami csoda folytán sikerült kívülhelyezkednem az egészen és nem húztam föl magam, meg sem érintett, csak azon gondolkodtam, hogy vajon mit kéne kitalálni, ami hirtelen kizökkenti ebből az állapotából. Hát azóta sem jutott eszembe semmi jó. A pofon nem használ, és a hidegvíz sem, ezt már korábban próbáltuk. Asszem még a hirtelen vmi vicces dolog bevetése a legesélyesebb, persze ilyet nehéz minden egyes alkalommal kreálni, de legközelebb kipróbálom. A Kicsi természetesen azonnal kipróbálta, hogy is kell ilyen őrült módon üvölteni, de őt még könnyebb leszerelni, mert csak gyakorlatozik és nem dühöng. :)

Na nála viszont az akaratosság kemény dió. Persze, ha nem volna akaratos, akkor nem közlekedne már úgy, mint a nagyok, pedig kb. másfél hónapja lépett először kettőt önállóan elengedett kézzel. Na a kezét azóta sem lehet fogni, ha mégis megpróbálom, akkor tisztára begőzöl és őrjöng. Pedig elég sok esetben muszáj fognom a kezét, főként, hogy városban élünk és nincs kertünk. Egyébként sokkal türelmesebb, mint Bendi. Mindenre felmászik - meg néha le is esik. Tegnap vagy egy órán keresztül gyakorolta, hogy hogyan kell a kisszékre felmászni, ráülni és lemászni. Volt egy elképzelésem, hogy egy Halak gyerek milyen jellemű lesz, na ő pont nem olyan. Hát lehet, hogy érzékeny, viszont nagyon bátor és eszméletlen magas a fizikai fájdalom küszöbe. Olyan mint egy kis medvebocs. Játékkal az esetek 90%-ában ki lehet zökkenteni, ha hisztizik. Minden érdekli és mindent észre is vesz az óraketyegéstől a harangozáson keresztül a legkisebb változásig a lakásban. Kedvenc a kutya. De ez nem meglepő, hiszen én vagyok az anyja. ;) Nem tépdesi le a virágokat, növényeket. Tegnap mutattam neki, hogy már bimbós az orgona és ő elkezdte mutogatni a bokron az összes virágkezdeményt, hogy ott is egy és anya, még ott is egy... Haláli! Igazi csaj. Húzza a fejére a fiókból a melltartóimat, meg a bugyikat. Erről jut eszembe, hogy azért Bendi is megéri a pénzét. Ma csinibe öltöztettem, mert mégiscsak húsvét hétfő van és mentünk a papához Gödöllőre. Jött ment a lakásban, hogy ugye anyi és api milyen csini vagyok és ugye azért kell a lányoknak csinibe öltözni, hogy a fiúk meglocsolják őket, a fiúknak meg azért, hogy kapjanak piros tojást. Délután is alig tudtam az inget leimátkozni róla, hogy ki lehessen mosni szerdára, mikor megy oviba és ott is locsolkodik. Tegnap meg megtalálta a borostyán fülbevalóm. Azt meg kellett mutatni, hogy hogy teszem a fülembe, azután: -Nézd, api, anyinak milyen szép fülbevalója van! Ugye, milyen csini? Anyi, mostmár ezentúl minden nap ezt hordjad!

Ma másik volt a fülembe és észre is vette. Lehet, hogy színtévesztő lesz, mert néha gyanúsan szürkének mondja a zöldet, de ízlése az tagadhatatlanul van.

Szóval így állunk mostanság. A verést, pofont asszem kiiktatom az eszköztárból, mert teljesen használhatatlan nevelési eszköznek bizonyul, plusz még lelkiismeretfurdalásom is lesz tőle. Persze azért be szoktam ígérni, ha már mérges vagyok, de nem visz rá a lélek, hogy beváltsam. Mondjuk így értelmét veszti majd... Hiába mondja anyósom, hogy annak idején velük nem kiabáltak a gyerekek. Ezek a gyerekek már mások, ezt tudomásul kell venni. Meg lehet, hogy mi is mások voltunk, csak akkor senki nem kérdőjelezte meg a pofon hatásosságát, de már Orsinál sem működött. Nem egyszerű így a gyerekekkel, mert igazán nem is nevelni kell őket, hanem terelgetni, vagy mittomén mi a jó szó. Ha az ember egyenragú félnek tekinti őket, milyen jogon akarna uralkodni felettük? Meg az is eszembe jutott, hogy a tiszteletet nem lehet kiharcolni, azt kiérdemelni kell. Uff!

Sütik és képek

Ma sütős napot rendeztem, mert holnap megyünk Riciékhez a Kicsik (Csani + Hanguc) szülinapját ünnepelni. Ők kilógnak a januári másodkarácsonyból a szüli-névnapjukkal. Bevállaltam a tortát, hogy Hanga is ehessen belőle. (Persze csak engem izgat, hogy mit töm magába egy sütivel őt sokkal kevésbé :) ) Így elkészítettem a Nagyi-féle fordított almatorta tej és tojás mentes verzióját. Az ízéről egyelőre nem tudok nyilatkozni - bár esetleg vihettünk volna mi is egy félig megevett tortát, mint egyesek...-, viszont látszatra elég "fotogén" lett. :)

A piskóta receptet innen vettem: http://hobbifozocske.blogspot.com/2008/04/piskta-tej-s-tojsmentes.html

(Hála és köszönet érte!) Egyébként mindent úgy csináltam, amint az eredeti receptben elő van írva (asszem, mert nincs meg, csak a végeredmény olyan lett...). 

A tűzhelyen egy jénaiban megpirítottam 4 ek barna nádcukrot, mikor már karamellizálódott adtam hozzá egy kis kocka vajat, rátettem 4 nagy almát (kb.80 dkg) felkarikázva - és én félre tettem, mert közben főtt az ebéd.

Aztán be a sütőbe és amíg a gázsütő felmelegedett 180°C-ra fedő alatt párolódott (kb. 15 perc) addig megcsináltam a tésztát és ráöntöttem, sült 25-30 perc. És az eredmény látható a fenti fotón.

 Ezekkel a kép beszúrásokkal mindig gondom van, sohase oda kerül ahova szeretném...
Mint ahogy sohasem tudok akkor és azt írni, amikor és amit szeretnék. Ez már csak ilyen marad. A bölcsességek film nézés miatt legközelebbre maradnak. Ahogy az almás-gesztenyés zserbó is, ami finomra sikeredett - hála édesanyának, a geszetenyemasszának és a Húsvéti rozmaringnak. (Ó, csak nem itt jártak a szülők látogatóban? Hi-hi!)

Vasárnapi "míííísz" (-mísz, meghalsz...)

Vasárnapi "míííísz" (-mísz, meghalsz...)

Ilyenkor vasárnap délután (persze közben már este van!) valahogy mostanság rám tör a mísz; hogy vége a hétvégének és megint Petykós nélkül kell intéznem itthon a dolgokat. Nem akarom kisebbíteni az érdemeit, de igazából persze nélküle is megbirkózom mindig a gyerekekkel, meg a háztartással, mégis ilyenkor valahogy rám tör egy kis szomorúság, hogy holnap már nem lesz itthon velünk egész nap. Talán a hormonok... Ez a szoptatás rendesen hazavágja a normális hormonműködésem. A szervezetem teljesen ellentétesen reagál bizonyos dolgokra. Pl. egy ideje szedek Chlorella alga tablettát, hogy kicsit tisztuljon, erősödjön a szervezetem. Azt írták, hogy esetleg hashajtó hatású lehet, ha túladagoljuk. Hát én inkább őzikéhez, vagy nyúlhoz válok hasonlatossá a nagyobb adagtól a napi 3-4 liter folyadék ellenére. És az útifűmaghéj ezen mit sem változtatott. Úgyhogy fel is adom. Meg kell várni a szoptatás végét a tisztulással.
Visszaolvastam az előző bejegyzésben írt versemet. Édesanya szerint kicsit szomorkás. Igazán nem annak szántam, és én nem is érzem annak. Inkább csak felismerés és előrelátás és elfogadás. Dehát nem vagyunk egyformák!
A vitrázzsal még tartozom. Nem részletezem, a lényeg, hogy sikeresen elvágtam a remek éles végével az ujjam, mikor a műanyag gombot vissza akartam erőszakolni rá. Szerencsére Hanguc épp aludt, csak Bendikém asszisztálta végig ahogy anya ujjábol elég rendesen folyik a vér. De azután sikerült elég ügyesen beragasztani és összeforrasztani olyannyira, hogy még heg sem lett, csak kicsit még érzékeny a helye. Úgyhogy végülis büszke vagyok magamra, hogy ilyen ügyesen sikerült összeforrasztani ezt a vágást.
Közben átvedlettem kicsit sütögető háziasszonnyá. Persze anyai hagyatékként mindig kell vmit variálni. A Bende szülinapi oviba készített kókuszos kockákat az óvónéni azóta már másodszorra készítette el. Toxáék is elkérték a tepsis husi receptjét, amit sütöttem mikor itt voltak, úgyhogy mostanság muszáj lejegyzetelnem, amiket kreálok. A sütőtökös kenyér volt most a legutóbbi, ami igazán finom lett. Petykós meg is rendelte következőnek a hagymás kenyeret. Lassan rájövök az omlós muffin készítésének a titkára is - a megfelelő hőfok és sütési idő. Bende tojásmentes diétájából visszamaradt, hogy lehetőleg tojás nélkül sütök, így Hangának is szívesebben adok mindenből (pedig lassan már ő is eheti). Múltkor kipróbáltam egy receptet. Mindössze 1db tojás kellett bele, de én határozottan éreztem a muffin tojásízét. Ez vmi ártalom. :) Most, hogy Bendi az oviban kajál, végre ehetek zöldséget zöldséggel. Teljesen hozzászoktam a só mentes ízekhez. Hanga már nem szereti a pépeket, sokkal inkább a zöldséget kockázva, és persze mindig olyat kér, amit mi eszünk. Nagyon akaratos csaj. Ő is akar kanalazni. Néha a szájába is rakja, de van, hogy repül keresztül a konyhán, meg a hajába és mindenhova. De persze nem engedi, hogy fogjam a kezét és segítsek a szájába helyezni. Nem tudom, hogy kire üthetett... ;) Már nagyon ügyesen gyalogol viszonylag nagyobb távolságokat is. C3PO (Sztrípio) módjára egyenes lábakkal sétál keresztül a szobán a tévétől a heverőig. :)
Nemsokára itt az ovis farsang. Bendével végül sok variáció (HóKornél, maci, sárkány, kalóz, tűzoltó, teknős...) után egy Bogyó csigában egyeztünk meg. Remélem szerdáig már nem gondolja meg magát! Ha igen, akkor is ez marad. - Hát mégiscsak én vagyok az anyja, meg a felnőtt, NNNa! :D

'Satöbbi

Lassan

Minden elhalad felettünk, vagy keresztül
szűrődik rajtunk. Lassan
érzem, már túlhaladottak lettünk,
lassan
el kell majd fogadni: barázdás lett a képünk,
lassan
el kell majd fogadni: nincs kontroll felettük
lassan
el kell majd fogadni: végleg felnőttek lettünk
lassan
el kell majd fogadni: a végtelenbe vesztünk
lassan
el kell majd fogadni: feloldódik lelkünk
lassan
észre kéne venni: kincset rejtegettünk
szemünk fényét el nem veszthetjük
szeretetben fürdetjük
könnyedén szabadon engedjük
és dagadó mellel élvezzük szárnyalását
majd bátorító mosollyal tessékeljük vissza,
újra-meg újra, ha mégis porba hullt.

Vitrázs, pom-pom, szülinap 'satöbbi

A Pom-pom véletlenül kezdődött. Egyik délutáni alvás előtt talán múlt héten elővettem a Csoda az óvodában c. mesekönyvem, és ráleltem a Lesből támadó ruhaszárító kötél c. mesére. Bende választotta persze a címek közül. És telibe talált. Hatalmasakat kacagott rajta, úgyhogy este újra kellett mesélni. Azóta odáig jutott a dolog, hogy Petyós tegnap estére letöltött másfél órányit Csukás István eme nagyszabású sorozatából és este, meg reggel is ezt néztük. Persze a Durr-bele-bumm nyert torony magasan. Hát mégiscsak fiam van!
Túl vagyunk a fiúk szülinapján. Nem tudom, hogy az ember ilyenbe hogy tud beletrafálni, de édes férjecském legalább annyira ragaszkodik a szülinapi diótortához vajas(!) krémmel (amit a nagyanyja sütött így), mint édesapa a hasonszőrű kávétortához (amit a nagyanyja sütött). Petykósnak viszont olyan szerencséje van, hogy én, mint feleség sikeresen képesvagyok ezt prezentálni neki. Ellentétben édesanyával, aki több születésnapon keresztül -még én is emlékszem, tehát min. 10-12 év - kísérletezett hiába a megfelelő kávétorta előállításával. A dolog igazából csak a krémnél bukott meg, de megunta, hogy nem sikerül és nagymaminak hagyta meg a tökéletes kávétorta-készítés lehetőségét. Sajnos ez a feladat idén már ránk hagyatékolódott. :(
Szóval a tegnapi szülinapozásra rittyentettünk Bendivel apának egy diótortát. Még a dizájnra is jutott idő! Magamban meg is állapítottam, hogy eddig ezzel nem nagyon törődtem, pedig már a 6. házassági évfordulónk lesz idén.
Vitrázs legközelebb, mert a Kicsi felébredt!

Január végén

Január utolsó napja van,
köszönt és minden jót kíván,
négy vírusgazda,
három bacigyár,
két romos szülő
és egy csíz a csupasz körtefán.

Heti váltásban gyűrjük az ovis betegségeket. Bendi hol náthás hol nem, mi meg hol elkapjuk tőle mindjárt, hol meg csak egy hét után. Talán Hanga viseli a legjobban - dehát ő még szopizik. :))
Mostanra lett úgy igazán elege a lelkemnek, meg a szervezetemnek is a napi hajszából. Pontosabban a lelkem hullámzó, hol elfogadom a helyzetet és van erőm mindenhez pozitívan állni és kicsit türelmesebben, hol meg besokallok a két gyerek és háztartás intézéséből, és ilyenkor mindennel és mindenkivel idegesen türelmetlenkedek. A szervezetem viszont kicsit lepukkant mostanra a csöpp 11kg-os csajszi cipelgetésétől. Pedig szedek mindenféle vitaminokat és egyebeket, de úgy látszik, hogy nem elég - vagy lehet, hogy csak egy valami hiányzik, de az nagyon. (Leginkább sok nagy kirándulás otthon egyedül egy kutyával. - Hát ez több okból is megvalósíthatatlan... Történetes nincs már kutya, a macskát meg max. egy hordozóban vihetném magammal - mondjuk ilyen is van már, de ez nem az én műfajom, és Hanga mei tai-e még a nagy kandúrunknak is túl nagy lenne :D)
A skacok amúgy jó fejek. Bende mára betegedett meg igazán, mert hőemelkedése volt egész nap, aminek az volt a kísérő tünete, hogy lyukat beszélt a hasunkba, de már tegnap is. Nála ez a szelep a túlhevülés ellen. Úgy látszik nem csak ha izgul (pl. 1 hónapon át a Mikulás és a karácsony miatt), hanem ha beteg akkor is ezt használja. Egy idő után bármennyire is igyekszem az agyam védekezési üzemmódba kapcsol és úgy kell erőltetnem magam, hogy odafigyeljek, amikor kéri ("Anya, nézd! Anya, látod?"). Főleg, hogy akkor is nyomja, mikor Hanga az etetőszékében visít az éhhaláltól való félelmében :D Néha, azért meg szoktam kérni, hogy kicsit maradjon csöndben, de persze eredménytelenül. Mint ahogy az sem megy neki, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráljon. De ez a második sokkal fontosabb dolog, úgyhogy ezt addig fogom erőltetni, míg nem sikerül. (Terveim szerint. Persze ember tervez...)
Hanga  a tipikus második gyerek módjára nem fél semmitől, merészen csúszkál a kádban fürdéskor, próbálja megfogni a vízsugarat, ami a csapból jön és egyáltalán nem zavarja, ha víz megy a szemébe, vagy ha néha bukófordulót vesz az olajos-csúszós fenekével. Ő közel sem lesz szerintem olyan megfontolt, mint Bende, úgyhogy lehet, hogy lassan be kéne szerezni egy elsősegély dobozt, mert már egyedül tud állni, meg ma már leguggolt és felállt újra, meg a székkel is néha sétál tologatva, gondolom még egy hónap max. és elindul. (Persze szigorúan lábujjhegyen! :))
Bendével voltunk státuszfelmérésen. Jelentem 17kg és 105cm. Meg lehet, hogy kicsit színtévesztő is lesz, de persze az is lehet, hogy a rossz koncentrálólépessége miatt tűnt csak úgy. Mostanság gondolkodtam a Waldorf-os ovin-sulin neki. Hát a gyerekeknek biztos nagyon jó, de hogy a szülők hogy bírják... Minekutána elolvastam a honlapon az alapelveket, meg az anyagi hozzájárulásról szóló dolgokat, azt hiszem ezt nem a mi pénztárcánkank és életvitelünknek találták ki. Egyelőre úgy gondolom, hogy bármilyen szomorú is, mi nem azok a szülők vagyunk, akik mindent feláldoznak a gyerekük boldogabb ovis-iskolás éveiért. Persze még ez is változhat. Mindenesetre ha pénzünk volna is dögivel akkor is én még a saját háztartásomban is folyton le vagyok maradva, hátha még az oviba is nekem kéne főzni, meg takarítani. Ez egy teljesen más felfogás. Én örülök, ha az ovi kicsit mentesít, a Waldorf meg mindenbe be akarja vonni a szülőket is maximálisan. Hogy mi a jobb?
Mára ennyi. Halkan mondom, hogy úgy érzem legyőztem ezt a vírust. Éljen a túlélés!

Itthon

Kissé elvesztem az itthoni teendőkben. (Fura, hogy ezt így kell írni. Én szívem szerint tennék egy "h"-t a két "e" közé. Dehát a Kiskacsa sem "felkete" tóban fürdik... :D).
Bende sikeresen járt egy hetet oviba és most itthon van. A héten már nem is viszem be, hétvégén úgyis családi tömeg-szülinapozás lesz.
Fontolgatom, hogy én is receptes, varrós kreatív bloggá alakítom az oldalt, mer sok ilyen van. De nekem természetes, hogy tudok főzni és családi hagyományként mindig variálok. Eddig nem fáradoztam receptírással, de mostanság muszáj volt, mert elkérték a kreálmányok receptjét. Hi-hi! Hihetetlen, hogy két gyerekkel mennyivel lassabban halad az ember, és mennyivel gyorsabban telik az idő! Nem tudom, hogy milyen lehetett anno hét-nyolc gyerek mellett?! Kb. úgy haladok itthon, hogy egy előre kettő hátra. Tennivaló mindig van. Egy hétig lazíthattam főzés terén, mert Bendi végre az oviban kajál - hú, tényleg a gasztros doki néninek is ígértem januári visszahívást!  Már többször elhatároztam, hogy listát írok az elintézendő dolgokról, hátha akkor nem térülök el annyira. Beszegtem a mei tai kötőinek a végét, már csak az alját kell, meg egy kapucnit kreállni hozzá. Ehhez nem találtam szabásmintát, se méretezést a neten. (Persze minden mást igen.) Azért megoldom valahogy. Asszem megyek is varrni, mert kivételesen csend és nyugalom van. Remélem hamarosan jelentkezem. (Semmit nem írtam és nem ÚGY írtam, amit és ahogy akartam. De már megszokhatám. Mint ahogy ezt a rohanást is, amiben élek.)

Új év, új élet! Mmmm!

Ezzel a mosollyal indulunk 2012-be.

2012. új év napja igazán szépre sikeredett. A "nép" még javában pihente ki a szilveszteri buli fáradalmait, mi meg elindultunk kicsit játszóterezni. Útközben vettük észre, hogy az éj leple alatt vmi ónos-eső szerű szépen ráfagyott a járdára így kisebb nehézségekbe ütközött a dombtetőn lévő játszótér megközelítése. Vicces volt. Fél kézzel a járda korlátjába kapaszkodtam, a másikkal meg igyekeztem tolni Hangát a babakocsiban fölfelé. Egy előre, kettő vissza tempóban. :) Petykós mögöttünk óvatoskodott a sportcipőjében, Bende viszont jól elöl járt kis hótaposójában - látszik, hogy még nem vágódott el jeges úton...
Persze a játszó (amit most újítottak fel)  csakúgy, mint az utca kihalt volt, így Bende kedvére próbálgathatta az összes csúszdát, mászókát és egyebet. Azután szépen lassan elkezdett szállingózni a hó. Van abban valami varázslatos, ha az ember részese a hóesés kezdetének. Régen biztos többször volt ilyen, de mióta felnőttem és sajnos jóval kevesebb időt töltök a szabadban, ritkán van így. Egyszer csak bentről észreveszem, hogy esik, de hogy mióta?
Egyre jobban havazott, így haza indultunk. De szép volt ez így egy új év kezdetének.