Lebegés

Lebegés

Ég és Föld között
az a picinyke rés
már nem köt semmi
de föl még nem érsz;

az a pillanat
a szabad lebegés
hulló falevél
szikra-repülés

kihullott toll
szálló hópihe
szél szárnyán bóbita
égő fahasáb füstje-illata

pára a rétfölött
ködfátyol illanó
vágta két patanyom között
ha érzed, repül a ló

egy parány, egy villanás
villám, míg fénye él
buborék boldogság
súlytalan lebegés.

Sport

Nálunk gyermekként nem volt kérdéses, hogy sportolunk-e valamit. Pedig akkoriban nem volt divat gyermeket különórára, edzésre járatni. Mióta az eszemet tudom, szüleimmel sokat kirándultunk hétvégente a falunkat környező erdőkön-mezőkön. Meg a kert oldalában volt a focipálya és lány létemre én is sokszor jártam át focizni. Bátyám ment, nem volt kérdés, hogy menjek-e. Édesapámnak tájfutás a hobbija. Vannak emlékeim, hogy néha mentünk vele futni. Egy gyerek annyit bír, amennyit megkövetelnek tőle. Alsó tagozatban csak focizni vagy sakkozni tudtunk járni, de  fölsőben már lehetett kézi labdázni. Szerettem. Aztán az élet úgy hozta, hogy két évet szertornáztam, meg voltam futó versenyen, atlétikán is, de jártam gerinctornára is, mert kellett - na az egyáltalán nem elégítette ki a mozgásigényem... Akkor még a csapatsportok az iskolákban könnyebben elérhetőek voltak, és eszembe sem jutott, meg kedvem sem lett volna, idegen helyre járni önvédelmi sport tanulásért. A gimiben kéziztem, azután kosaraztam is, mert kosár edzés rendszeresen volt, utolsó évben meg röplabdáztam. Közben én is elkezdetem futni járni az erdőbe. Hol kutyákkal, hol csak magamban. Szóval belém ivódott, hogy mozogni, sportolni kell.
Bendi lassan hat éves. Egyelőre úgy néz ki, hogy a gömbérzékét inkább édesanyámtól örökölte, mint tőlem. :) Viszont azt is látom, hogy
1. az oviban abszolút nem mozgatják le őket. Szerintem még a heti egy torna sincs mindig megtartva, és az udvarra is igen ritkán jutnak ki.
2. Bendi sikeresen türelmetlen, hamar dühbe gurulós, könnyen elkeseredős természetet örökölt, ami néhol önbizalom hiánnyal, meg "mindenki hibás csak én nem" hozzáállással is párosul.
Eddig azt gondoltam, hogy ráér majd ha iskolába jár elkezdeni a sportolást, de most úgy döntöttem, hogy igenis januártól el kell kezdeni sportolni járni vele. A lábának, a gerincének, a szemének is jót tenne szerintem. A fentiek alapján valamilyen küzdősport mellett voksolunk Petivel - bár Bendi a focizást választotta ma, mikor kérdeztem, de az szerintem kapásból kudarc lenne, mert nulláról indul és kiközösítheti a csapat. Az az akaraterejét, türelmét, tisztelet tudását, kitartását szóval a jellemét is megfelelően formálná szerintem. Sajna itt Aszódon két karate klubbal ki is fúj a küzdőspotok sora. Az egyik elsőre nem volt szimpi. A másik meg nem tudom, hogy gyerekek számára is nyitott-e. Főleg, hogy ha Bendit viszem, addig Hangával is kéne valamit kezdeni. Ha ez nem jön össze, akkor marad Gödöllő. Ott van aikido, karate, kung fu, vagy lehetne még vívás - az nekem nem szimpi -, úszás - az Bendinek és nekem sem jön be, thai box, thakewondo.
Jövő héten igyekszem eldönteni a dolgot. Felhívom az aszódi senseit, akár meg is nézhetjük az edzést, aztán ha nem nyert, akkor a gödöllőieket telefonálom végig. Egy gond van csak még, hogy szerdánként nekem kézi edzésem van elvileg, de lehet hogy arról így le kell mondanom és harcművészetre váltani...

Sas(sy)-szem

Emlékszem, hogy a férjecskémet még nem is ismertem, a gyerekek gondolata még nem is kerülgetett, akkor hallottam egy rádióriportot egy hölggyel talán a Kossuthon. Fogalmam sincs, hogy ki volt, csak az ragadt meg bennem nagyon, hogy mesélte gyermekként költözött ki a családjával (ha jól emlékszem) valahova Oroszországba. Akkor erős szemüveget hordott. És az iskolában minden reggelt szemtornával kezdtek és ettől megjavult a látása.
Mikor Bendinél először derült ki, hogy nem lát jól távolra, mindjárt ez jutott eszembe. Lehet, hogy sokan megköveznek, de szerintem a szem izmai is hasonló elven működnek, mint más izmaink. Ha nem használjuk ellanyhul, ellustul, ha tornáztatjuk, tréningezzük erős lesz és jól működik. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy egy majd hatéves gyerek távollátását csak szemüveggel lehet helyrehozni. Az ugyanolyan tüneti kezelés, mint a fájdalomcsillapító fejfájásra vagy hasfájásra. Sikerült találnom olyan szemorvost, aki hasonlóan gondolkodik - Dr. Ungváry Lilla

www.szemlelek.hu

Január 13-án megyünk hozzá. Kíváncsian várom, hogy mit mond majd. Meggyőződésem, hogy Bendi gyenge távollátásának egyik oka, hogy sok időt tölt zárt térben, ahol nincs szükség messzire nézni. Az ovónői a hidegidő beálltával hetekig nem viszik ki őket, mégcsak az udvarra sem. :( Pedig már mindenki betöltötte minimum a négy évet a csoportban, tehát fel tud öltözni szinte teljesen egyedül. A gyerekek szaladgálnak az udvaron, ők biztos nem fáznának, vagy lehetne velük sétálni is. Mi anno sokat voltunk hosszú sétákon az oviban, pedig az egy kisfalu volt és mindenki családiházban lakott, tehát kint lehetett szabad levegőn eleget. Itt meg beszorulunk a négy fal közé a lakásban és itthon sem kell távolra néznie. Most már akár este is megyünk sétálni hétvégén, hétközben meg szinte minden nap gyalog megyek föl értük, csakhogy hazáig legalább levegőzzenek. Hanga bölcsis csoportját csak nagyon csúnya időben nem viszik ki a gondozónők, pedig ott még szinte mindenkit külön föl kell öltöztetni.
Igyekszem a TV nézést is minimálisra csökkenteni, felváltani meseolvasással, de azért igénylik a TV-zést. Szerintem az a napi összesen 1 vagy max 2 óra nem hiszem, hogy sok. Majd a doki néni remélem ezt is megmondja.
Ez az oldal segített orvost találni:
http://www.szemtorna.hu/indexb.php?Lang=hu&action=link

Ádvent

Várakozás.
Várakozunk, hogy jöjjön egy kis szünet. Kis fellélegzés. Mosolygós baráti arcok, forró családi ölelések. Várakozunk, hogy hátha visszatér gyermekkorunk boldog karácsonyozása. Várakozunk, hogy megteremthessünk saját gyerekeinknek azt az örömöt, amit annak idején mi éreztünk az ünnepek alkalmával. Várakozom, hogy láthassam a gyerekek szemében a boldog csillogást, mikor meglátják a karácsonyfát feldíszítve, mikor meggyújtjuk a csillagszórókat, mikor izgalommal telve énekelve várjuk, hogy csengessen az angyal, mikor kibontják az ajándékokat...mikor mégis végre leesik az az idei első hó és lehet benne turkálni.
Talán megkomolyodtam, de múlt el belőlem a gyermeki öröm a hulló hópelyhek láttán. Akarom átadni ezeket az apró örömöket, hogy ők is érezhessék a karácsony varázslatát. Hogy igazán ünnep legyen. Mindegy, hogy nekünk kerül-e valami a fa alá elég, ha látom az ő szemükben az izgalmat és csillogást. Nekem abban a pillanatban mindegy a hétköznapok rohanása, hogy mennyit kellett főzni, vagy utazni, hogy együtt lehessen az egész család.