Nálunk gyermekként nem volt kérdéses, hogy sportolunk-e valamit. Pedig akkoriban nem volt divat gyermeket különórára, edzésre járatni. Mióta az eszemet tudom, szüleimmel sokat kirándultunk hétvégente a falunkat környező erdőkön-mezőkön. Meg a kert oldalában volt a focipálya és lány létemre én is sokszor jártam át focizni. Bátyám ment, nem volt kérdés, hogy menjek-e. Édesapámnak tájfutás a hobbija. Vannak emlékeim, hogy néha mentünk vele futni. Egy gyerek annyit bír, amennyit megkövetelnek tőle. Alsó tagozatban csak focizni vagy sakkozni tudtunk járni, de fölsőben már lehetett kézi labdázni. Szerettem. Aztán az élet úgy hozta, hogy két évet szertornáztam, meg voltam futó versenyen, atlétikán is, de jártam gerinctornára is, mert kellett - na az egyáltalán nem elégítette ki a mozgásigényem... Akkor még a csapatsportok az iskolákban könnyebben elérhetőek voltak, és eszembe sem jutott, meg kedvem sem lett volna, idegen helyre járni önvédelmi sport tanulásért. A gimiben kéziztem, azután kosaraztam is, mert kosár edzés rendszeresen volt, utolsó évben meg röplabdáztam. Közben én is elkezdetem futni járni az erdőbe. Hol kutyákkal, hol csak magamban. Szóval belém ivódott, hogy mozogni, sportolni kell.
Bendi lassan hat éves. Egyelőre úgy néz ki, hogy a gömbérzékét inkább édesanyámtól örökölte, mint tőlem. :) Viszont azt is látom, hogy
1. az oviban abszolút nem mozgatják le őket. Szerintem még a heti egy torna sincs mindig megtartva, és az udvarra is igen ritkán jutnak ki.
2. Bendi sikeresen türelmetlen, hamar dühbe gurulós, könnyen elkeseredős természetet örökölt, ami néhol önbizalom hiánnyal, meg "mindenki hibás csak én nem" hozzáállással is párosul.
Eddig azt gondoltam, hogy ráér majd ha iskolába jár elkezdeni a sportolást, de most úgy döntöttem, hogy igenis januártól el kell kezdeni sportolni járni vele. A lábának, a gerincének, a szemének is jót tenne szerintem. A fentiek alapján valamilyen küzdősport mellett voksolunk Petivel - bár Bendi a focizást választotta ma, mikor kérdeztem, de az szerintem kapásból kudarc lenne, mert nulláról indul és kiközösítheti a csapat. Az az akaraterejét, türelmét, tisztelet tudását, kitartását szóval a jellemét is megfelelően formálná szerintem. Sajna itt Aszódon két karate klubbal ki is fúj a küzdőspotok sora. Az egyik elsőre nem volt szimpi. A másik meg nem tudom, hogy gyerekek számára is nyitott-e. Főleg, hogy ha Bendit viszem, addig Hangával is kéne valamit kezdeni. Ha ez nem jön össze, akkor marad Gödöllő. Ott van aikido, karate, kung fu, vagy lehetne még vívás - az nekem nem szimpi -, úszás - az Bendinek és nekem sem jön be, thai box, thakewondo.
Jövő héten igyekszem eldönteni a dolgot. Felhívom az aszódi senseit, akár meg is nézhetjük az edzést, aztán ha nem nyert, akkor a gödöllőieket telefonálom végig. Egy gond van csak még, hogy szerdánként nekem kézi edzésem van elvileg, de lehet hogy arról így le kell mondanom és harcművészetre váltani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése