Mindig sajnálom az időt, hogy elővegyem ezt az oldalt és kiírjam magamból ismét, ami belül feszít, vagy csak foglalkoztat, vagy azokat a dolgokat, amikre idő közben ráeszméltem. Mert akkor ott, abban a pillanatban, nincs lehetőségem rá, azután meg már úgy érzem, hogy nem is olyan fontos. Pedig igenis az!
Legnagyobb feladatunk az életben megfejteni magunkat. A saját lelkünket, a saját gondolatainkat, a saját cselekedeteink indítékait. A társadalom mégis inkább arra opcionál, hogy alkoss véleményt másokról, hogy foglalkozz mások dolgaival, akár olyanokéval is akik nincsenek életedre semmilyen hatással és te sem rendelkezhetsz fölöttük semmi befolyással. Elég téves megközelítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése