KUTYÁK ;)

Valami körbeért. Ismét kezdenek visszatérni az életembe a kutyák. Már nem tudom, hogy hogy kezdődött újra, de egyszer csak ráébredtem, hogy végre lehet saját kutyám és azóta tart az őrület. (Férjecském a megmondhatója :) )
Tinédzserként még ábrándoztam, h milyen különleges fajtatiszta kutyám lesz majd. Most, hogy itt a lehetőség, olyan természetes, hogy nem veszünk, hanem örökbe fogadunk. A tacsiktól indultunk, mert a gyerekek ezt találták ki. Ezért nézegettem a fajtamentős oldalt, de nekem nem szimpi, hogy csak benti tartással lehet örökbefogadni őket. Nekünk volt tacsink. Az első kutyánk az volt és udvaron lakott. Most biztos megkövez a tacskóimádók társadalma. Igazából így visszagondolva télen be lehetett volna engedni az előszobába, de akkor még más idők jártak, főleg falun! És Tücsi jól el volt kinn. Ha hideg volt, akkor a szalmabálába beforta magát. És jóban volt a macskákkal, azok ráültek és melegítették. Soha nem fázott meg, hatalmas mozgásigénye volt, kilómétereket kirándult velünk... Meg sokszor nélkülünk is. Most megint lehet megbotránkozni. A tacskó kotorék. Hatalmas telkünk volt, de ez is kicsinek bizonyult olykor. S mivel nem volt végig lebetonozva a kerítés lábazata, mindig talált helyet, ahol egy kijáratot lehetett kaparni, persze Füles (németjuhász keverék) is vele ment. Mindenki tudta, hogy kié a két kutya (Csatka 225fős zsákfalu) és mindig hazajöttek. Egy alkalmat leszámítva, mikoris Fülest rossz indulatból, valaki megfogta és lelőtte - ahelyett, hogy szólt volna, zárjuk be. :(
Mikor ismerősöknek mondtam, hogy örökbe fogadunk menhelyről kutyát, azt mondták, hogy bátor vagyok, mert honnan tudom, hogy milyen volt korábbi élete és nehogy szerencsétlen balesetet szenvedjenek a gyerekek.
Ha végig gondolom nekünk kettő kivételével minden kutyánk örökbe fogadott volt. (A kettő, amelyik nem, azok meg az örökbefogadottak kölyke. Családban marad :) ) Tücsi és Füles is. Kormos a nagyszüleim fekete belgajuhásza. Füles a fekete staff keverék szuka, Maci az ónémetjuhász szuka, aki még a sünt is kibújtatta tüskés bundájából egész addig, míg egyszer mérgemben, tehetetlenségemben két kézzel fölemeltem a bőrénél fogva és kicsit megráztam (mint az anyakutya a kölykét). Na ekkor eljutott hozzá az üzenet. Attól kezve, ha sünit talált odatette a lábam elé a tüskés gombócot, és nem bántotta. :) Bogár, a puli. Aki bebizonyította, hogy nem csak a gazda választja a kutyát, hanem fordítva is igaz. Hívtam, odajött, de nem akartam haza vinni, mert kutyánk már volt otthon, kerítés viszont nem. Egy ismerős kérte, hogy mégis vigyem haza és ő majd érte megy, mert neki nem állt meg. Hát azt az értetlen, szemrehányó tekintetet, mikor porázra fogtam és odaadtam az általa utált embernek... Az ember elvitte magával, bezárta a házba, hogy majd megszokja a helyét oszt jól van, mire Bogár kiugrott az ablakon és visszajött hozzánk. Nagyon szemrehányóan nézett, teljesen érthető módon.
A kutyák mindig fontos részei voltak az életemnek. Mióta eszemet tudom, imádom őket. Állítólag Komáromban az utcában az összes kutyát végig simogattam kerítésen keresztül. Arra már emlékszem, hogy Teri néniéknél, ahova tejért jártam, az összes állat mellett mindig megsimogattam a Bundi kutyát is, akihez senki nem mert nyúlni. Sose bántott. Sose bántottak. Ismerem őket. Nem tartom magam bátornak, inkább megfontoltnak, mert nem merek beválalni egy kölyök kutyát, inkább egy fiatal felnőttet. Mert dolgozunk napközben, gyerekek iskolában/óvodában, nincs otthon senki. Egy kis kutya ezt nehezen viseli szerintem még udvaron is. Meg kényelmes is vagyok, mert nincs kedvem szétrágott cipőkhöz, lekapart ajtókhoz és emiatti vitákhoz. És a gyerekeknek is tanulni kell a kutyával való bánást. Bendi tartózkodó, lassan oszt bizalmat, neki nem jó a szeleburdi, hebrencs, "lábadról ledöntelek, úgy szeretlek" kutya. Hanga szeleburdi, figyelmetlen. Neki megértő kutya kell, aki elnézi és nem veszi zokon, ha néha a lábára lép, vagy átesik rajta, de azt se ha vadul megöleli, mert olyan is lesz biztos. Már választottam. Úgy érzem Lotti jó választás. Alig várom, hogy nálunk lehessen, de még előtte hátra van egy költözés annak minden nyűgével. És meg kell csinálni a kutyabejárót, meg a kerítést is rendesen. Kitartás Lotti!